Biztos nèhànyan ismeritak Hasfelmetcő Jack legendàjàt ha meg nem akkor elolvashatjàtok az elejèn a könyvnek. Aztàn ha bemutatam a legendàt akkor jöhet a fantàzia ami a nyomozoi körben törtènt akkor. Na ne is fecsèreljük a szót vàgjunk is bele.
Reggel avval indítottam a napot hogy megetettem Francot és levittem sétáltatni. Aztán reggeliztem és ki vettem a táskámból az aktákat de sajna amikor bele akartam olvasni csörögni kezdet a telefonom. -Igen. -Jó reggelt nyomozó. Remélem tudott aludni az éjjel.-amikor meghallottam a hangját megkönnyebbültem nem tudom miért de a kedves hangja elárasztotta a lelkemet boldogsággal. -Szia Jesen igen jól aludtam. Köszi. És te? -Azon aggódtam hogy jól vagy e. De azért tudtam aludni. -Kedves vagy. De nem kellett volna, tudok magamra vigyázni. -Tudom. Csak meg akartam kérdezni hogy nem szeretnél velem jönni vacsorázni este hogy ne egyedül töltsük az estét. -Benne vagyok. -Rendben. Akkor este 18-ra ott leszek. -Oké már várom. -Ahogy én is. Majd este .Szia. -Ige. Szia. Izgatottan kezdtem el készülődni és közben megfeledkeztem az aktákról.
Este 17 óra van. Már nagyon ideges voltam a vacsora miatt. Már alig vártam. Begöndörítettem a hajamat és felhúztam a legszebb ruhámat ami anyukámé volt. Ő is mindig egy különleges alkalomra vette fel most én is mindig így tettem. Remélem még jó rám. Amikor az óra 18 ütőt csöngetek az ajtónál. Még egyszer megnéztem magam a tükörben hogy minden jól áll-e és utána gyorsan kinyitottam az ajtót. -Szia-köszöntem rá. -Szia. Alig tudok megszólalni. -Miért? Rosszul nézek ki?-kezdetem megijedni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-De hogy. Pont az ellenkezője. Gyönyörű vagy! -Köszönöm. De rémélem hogy nem nagyon öltöztem ki mert akkor...... -De hogy. Így tökéletes. -Még egyszer Köszönöm hogy.... -Ugyan már. Én köszönöm hogy elfogattad a meghívásom. -De hogy én köszönöm hiszen most talán eltudom egy kicsit felejteni a tegnap estét. -Remélem hogy megtudok felelni ennek a feladatnak. -Én is örülnék neki. -Akkor indulhatunk hölgyem? -Igen uram. Megfogta a kezemet és úgy vezetett ki a lakásból.
