Másnap reggel volt. Az ágyból meg alig  bírtam  kikelni. A hányszor  arra gondoltam hogy Mikelel kell mostantól  együtt dolgoznom, kirázott a hideg. Igaz hogy én szakítatom vele de ő mindenkinek úgy terjesztette el hogy ő szakított velem hogy ne esen kárba a ,,jó hírneve". Mindenki azt hitte  hogy sírok útána pedig ez soha nem volt így. Sőt mi több  örültem is neki hogy vége lett a kapcsolatunknak mert csak lehúzót  és nem fölfele. Soha nem támogatott a munkámban mert hogy nő vagyok. Ő is azokhoz a férfiakhoz  tartozott akik úgy gondolják hogy a nőknek az a dolguk hogy otthon maradjanak. Főzzenek,takarítsanak és gyereket neveljenek. Nem pedig dolgozzanak. Főként olyen munkát mint a bűnüldözés, ami állítólag  ,,férfi munka". Nagyon sokszor elő fordult hogy ideges vagy irigy volt csak  azért mert hogy jól végzem a munkámat. Biztos most nagyon örül hogy nem birkózóm  meg evvel az ügyel. De nem is érdekel. Most fére kell raknom az utálatomat felőle és együtt dolgozni vele bármennyire is nehezen esik. Lassan 7 óra volt és a vonata 8 órakor érbe és sajnos nekem kell fogadni és elvinni a kapitányságra. Gyorsan meg reggeliztem és felöltöztem. Jesen pedig még az ágyban volt és az ,,igazak álmát alusza".  Az ajtó félfanak dölve néztem ahogy alszik
Én egész nap néztem volna. A borzos haját még így  is tökéletesen állt neki. De az arcán látszót a fáradság. Hogy az egész napot átaludná. Akár csak én de sajnos nem lehet. Vár a múltam.

Hasfelmetsző Jack Where stories live. Discover now