Izabel ébresztő! Izabel kelj fel! ...
A lánynak hirtelen kipattan a szeme, az ismeretlen hangra. A fejét felkapva egy fiút látott maga előtt. Jól öltözött fehér inget és farmert viselő barna hajú és smaragdzöld szemű fiút. A fiú tekintetével siettetni próbálta a lányt. De a lány ijedten magára húzta a takarót és csak bámulta a fiút. Mire megszólalt a lány, a fiú felállt és hozzászólt:
- Gyere sietnünk, kell, már várnak, így is sokat aludtál! –mondta Jordan
- Te ki a franc vagy! És mit akarsz! Hogy... –mondta Izi
De még mielőtt befejezte volna a mondatott, Jordan megfordult és sietve leült Izi mellé. Kétségbe esett arccal megszólalt.
- Figyelj, ide Jordannek hívnak, bennem meg bízhatsz. Mindig melletted leszek, történjen bármi. De most muszáj lesz felköltöznöd és kijönnöd ebből a szobából.
Izabel aggodalmas arccal bólintott és megvárta, míg a fiú kimegy a szobából. Ahogy Jordan kilépett a küszöbön, Izi kipattant az ágyból és kutatni kezdte a telefonját.
- Hová tűnhetett ez az izé! (...)
Izabel az egész szobáját átkutatta, de nem találta a telefonját. Leült a padlóra és csak bámult ki az ablakon. Addig bambult a kék égmesszeségébe, míg egy fura madár el nem suhant előtte. Csak ekkor ment oda az ablakhoz, hogy kinézett a megszokott tájra. A tájra, ami egy nagy diófából és egy szép kiskertből állt, telis tele virágokkal.
De most nem látott mást, mint messzeségbe nyúló vizet. Nem lehetett megállapítani hol kezdődik, és hol végződik.
A lány már csak arra figyelt fel, hogy az ajtó nyitva áll és Jordan áll mögötte. Hirtelen megfordult és megbicsaklott saját lábában. A lendület elég volt ahhoz, hogy hatalmasat zuhanjon hátra. Még mielőtt a test érintette volna a talajt, Jordan ott termett és átkarolta a lányt.
Jordan a lány szemébe nézett, és tapintani lehetett a melegségét, de mire Izabel viszonozta volna a tekintetett a fiú hirtelen elengedte a lányt.
- Bocsánat ezt nem szabadott volna. –válaszolta Jordan
- Áuuu, te mit csinálsz? - mondta Izabel
- Bocsánat! És ahogy választ adott Jordan, sietősen kiment a szobából.
- Ebbe a fiúba meg mi ütött! - kiabálta Izabel, Jordan után.
A lány gyorsan felöltözött és újra az ablakon keresztül bámulta a tengert. Egyre erősebb félelem érzet kezdett a gyomrában kavarogni. Vajon hogyan került oda, és minden stimmel a szobájában, de mégsem. A lány erőt vett magán és elindult az ajtaja elé, hogy kiderítse, mi folyik itt.
Ki lépve a szobájából,egyből kiderült, hogy már nem a megszokott nagyvárosban New York-ban van. Afolyosó, amire kilépett egy őskori kastély falai voltak. Minden olyan nyugodtvolt, és csöndes. Jóbról egyre hangosabb lépteket lehetett hallani. Izabelegyre kíváncsibbá vált, és elindult a hang irányába. A léptek egy idős emberévoltak. Látszott rajta a fáradság és az idő múlása. Ahogy meglátta Izabeltrögtön mosolyra gördült az arca.
Tudom úgy tűnik, mintha nagyon nyálas szeretnék lenni de eredetileg piros pöttyös könyvnek készül/t.Várom a negatívakat/pozitívakat. <3 remélem tetszik:)
VOUS LISEZ
Alia Koghnabb- Tükör Világ
FantasyIzabel Monre egy különös helyen ébred, mindenki ismeri őt de ő semmire nem emlékszik. Kiderül hogy egy felettébb izgalmas életet tudhat maga mögött .A jövő kiszámíthatatlan az emberek számára , de a senkik számára megoldható. Nincs lehetetlen, csak...
