Alia Koghnabb- Tükör Világ

2/2

- Kérlek, üvegfal mutasd mi lett a szüleimen. – kérte Izabel könnyes szemel.

Az üvegfal most nem szólalt meg, de folytatta az okítást. Egy beszélgetésre tért vissza a múltba ahol Jack tanította a lányt.

- Vannak ártó szellemek, akik megviccelik az embereket álmukban, de inkább a vágyakból táplálkoznak. Ők nem veszélyesek úgy, mint az eddigi nyolcvanegy se. De ez függ a megszerzett hatalmuktól is. – mondta unottan Jack

Az események felgyorsultak most már Izabel több időt töltött már a vár fogságában. Sokkal ügyesebb volt a harcban és a tanulásban. De a küldetések, amikben Izabel nem vett rész egyre több volt, a barátok kimerültek voltak. Izabel szabadidejét Jordannel töltötte.

Az emlék váltót, a Tavaszi ünnep, Izabel felismerte az eseményt. Jack mondta a beszédet látszódott az izgalom a termemben.

- Most megtudjuk, hogy a három fiatalnak mi lesz a sorsa közöttünk. Kérlek, titeket egyszerre menjetek be a kiváltságosok termébe és tudjátok meg sorsotokat.

A kép váltót mintha a jelent látta volna. Látta saját magát, mint beszélget az üvegfallal. A fal csak annyit mondott neki, hogy:

- Keresd a kék nyakláncot, benne a csillaggal. A nyaklánc megmentheti a szüleid életét is, és megállítja az eljövendő sötétséget világotokra.

Az emlékekre most már Izabel emlékezett, de sok minden hiányzott még.

- Kérlek, a szüleim élnek még?

- Élnek, még de hogy meg találd meg sok mindenről tudnod kell. Tudnod kell az ellenségről, a barát igazságáról és az elárult családról. ha erről a háromról tudod az igazságot, akkor gyere vissza. És segítek neked.

Izabel mintha egy álomból ébredt volna fel. Csak feküdt a padlón. Ahogyan kiért az épületből Jordan kint várta.

- Hű de gyors voltál most mentnél be. –csodálkozott Jordan

- Igen? Fel sem tűnt, olyan volt mintha már egy ideje bent lettem volna.

- És mi történt bent? –kérdezte Jordan

- Megtudtam, hogy az utolsó küldetésem egy nyaklánc megtalálása volt. Te tudsz valamit erről?

- Csak annyit hogy két hónapja, az eltűnésed napján indultunk meg keresni. A kiváltságos csak annyit mondott neked hogy keresd, a templomot ahova ember már nem jár. Kutatásunk egészen Sydney-iig tartott, egy teljesen leégett templomához. Az építmény maradékai között találtunk egy lejáratott.

- Hova vezetett, találtunk ott valamit? – izgatottan faggatta Izabel Jordant

- Igen, az alagút egy terembe vezetett. A terem közepén egy hatalmas kör állt, egy pentagramma.

Látszódott, hogy Jordannek nehezére esik, hogy elmesélje a történetet.

- Folytasd, kérlek! – könyörgött Izabel.

- De amikor bementünk, valami oknál fogva csak te léphettél bele a körbe. Pár perc múltán össze estél a körben és elájultál.

Izabelnek feltűnt, hogy Jordannek egyre nehezebb beszélni-e, és már nem néz a szemébe, próbálja leplezni a könnyes szemét.

- Muszáj tudnom mi történt velem Jordan. –amint befejezte a mondatot Izabel odalépett a fiú mellé és megölelte.

- Nem tudtam rajtad segíteni, nem tudtom oda menni. A kör nem engedett. Nem is tudtam, hogy mit kellene csinálnom. Csak arra lettem figyelmes, hogy a minta a kőrben elkezdett világítani és te eltűntél. – aggodalom és félelem keveredett Jordan tekintete.

- És hogy találtál meg? - kérdezte Izabel már remegő lábakkal.

- Tudod nem találtunk semmi nyomot, amin elindulhatunk volna. Ezért minden nap elmentem a tükrön keresztül a templomba. És olyan három hete találtunk meg ugyan abban a helyzetben, ahogy utoljára láttalak. De akkor már nem volt ott a kör és haza tudtalak hozni.