Alia Koghnabb- Tükör Világ

2/3

- Azt mondod, hogy három hete itt vagyok? Hogy lehet, hogy nem emlékszek erre? - mondta Izabel

- .Igen, de mesterséges komában tartottunk és csak egyszer ébresztetünk fel, akkor derült fény rá, hogy semmire nem emlékszer 18. születésnapod után.

- Most már kezdem érteni mért, keresik a vének nálam a láncot. Meg kell keresnem, hogy kiderítsem, mi folyik itt. Úgy érzem így választ kapok a kérdéseimre.

- Ha tudni akarod, hazudtál némiképpen a véneknek, mivel utoljára nálad volt a lánc.

- Nálam, és hazudtam. Jordan !!! – kiabálta Izabel

Izabelnek szemei előtt megjelent egy emlékkép. Az édesapját látta amint oda adja a dobozt születésnapján.

- A doboz. A dobozban lesz a nyaklánc. –felkiáltót Izabel boldogan.

- Már átkutatták a szobádat. –közölte Jordan

- Hol van? Muszáj meg találnom! –erősködött Izabel

- A szobádban van. - felelte Jordan

Ahogy kimondta a fiú a mondatott Izabel rohanni kezdett. Be a várba át a lépcsőig és föl a vártoronyba. A szobába érve Izabel tudta hol keresse az apjától kapott dobozban. Az asztalon levő dobozt felkapta és kinyitotta, de nem volt benne semmi. Persze mért lenne ilyen egyszerű. Izabel koncentrált összefogta a dobozt, minkét oldalával és koncentrált. Leült az ágyra. Elképzelt egy kis ládát a dobozban és kinyitotta. A dobozt másodszorra megpróbálta kinyitni, addigra Jordan is felért a szobába. Izabel belenyúlt a dobozba és benne volt a nyaklánc. A kék nyaklánc most ott lógott Izabel kezében és nem tudta mit is kezdjen vele.

- Mi lenne, ha szólnánk Jacknek. –javasolta Jordan, az ajtónak támaszkodva,és lihegve.

- Nem, nem lehet még pár dolog megválaszolatlan maradt és muszáj lesz megtudnom őket. – mondta Izi.

- És tudok bennük segíteni, vagy megint magad oldod meg a problémákat. –sértődötten tekintett Jordan Izire.

- Hát mivel nem tudok sokat ezért rám férne a segítség.

- Akkor mivel kezdjük? – kérdezte Jordan

- Kik az én barátaim? –Izabel várta a választ.

- Mindenki, mivel mi itt egy nagycsalád vagyunk. De ha úgy vesszük, akkor nem akarom szépíteni a dolgokat, de én, vagyok a legjobb barátod.

- Biztos, hogy csak barátok vagyunk, tudni akarom az igazat. – Izabel legbelül érzi, hogy Jordan valamit elhallgat előle, de reméli, hogy csak szerelmét fél bevallani.

- Tudod Izabel mi ketten, hogy is mondjam. – dadogta Jordan.

- Együtt vagyunk, járunk. – vigyorogva közölte Izabel és reménykedett az igazában.

- Hát nem éppen, én vagyok, az őrzöd. Vigyáznom kell rád. Az őrzök, mindig a társukat védik, és mindig a közeledben vagyok. Köztünk kapcsolat van, ha valami történik veled, én azt megérzem. Tudunk hang nélkül kommunikálni és még sok mást tudnánk, ha tanulnánk együtt. –mondta Jordan mintha ezt minden elmondta volna valakinek.

- De ha ilyen sokat töltöttünk együtt akkor, hogy hogy nem vagyunk együtt. Meg, ahogy hallom elég jól is ismerjük egymást. Vagy tettem valamit, ami miatt nem szeretsz.