Endless Love

1.fejezet

       Ma kivételesen boldogan keltem fel az ébresztőm hangjára. Szombat van ezért ma nem kell bemennem a jogi egyetemre és az egész hétvégémet a tündéri keresztlányommal, Natasával tölthetem. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, kicsit összepakoltam a házban és vártam mikor ér már ide a kis barátnőm. Rengeteg programot találtam ki hogy ez a hétvége tökéletes legyen.
      Éppen a sütiket tettem ki egy tálra, amikor kopogtak.
-Szia,Lia-ugrott a nyakamba Natika, majdnem felborítva engem.
-Sziasztok
-Alig várta már hogy lásson, egyébként itt vannak a ruhái, allergiás úgyhogy a gyógyszerei a kistáskában vannak, 10-kor alvás, és ne adj neki túl sok cukros ételt-adta ki a parancsot  a barátnőm.
-Zita, ne aggódj nem lesz semmi baj, és amúgy sem most vigyázok rá előszőr.
-Tudom, de sosem voltunk még külön ennyi időt. Tisztában vagyok vele hogy vigyázol rá, de egy kicsit félek.
-Hé, nyugi- simítom végig a karját- Zalánnal pihenni mentek, kapcsolj ki egy picit. Na menj, már  vár rád a kocsiban, és amúgy is rengeteg szuper programot találtam ki, és így csak elveszed a drága időnket- mondtam, mire elnevette magát. Még egy búcsúpuszit nyomott kislánya arcára és elment.
-Na Natkó, van kedved játszani?- kérdeztem mire a kislány örömében elkezdett ugrálni.
Már vagy a 10. Just Dance párbajunk után, amiben természetesen Natika győzőtt fáradtan dőltünk le a kanapéra.
-Képzeld Lia, az oviban járok angolra és már el tudok számolni 10-ig, és apa azt mondta hogy ha megtanulok angolul akkor elmegyünk Amerikába-mondta csillogó szemekkel
-Hú, de jó lesz neked.Nincs kedved mesét nézni?
-Deee- kiabálta majd elkezdett ugrálni a kanapén
Éppen a megfelelő mese után kutattunk, amikor elkezdett csörögi a telefonom.
-Halló?
-Jónapot Kívánok!  Szabó László őrmester vagyok, Papp Liát keresem-szólt bele egy férfi hang
-Én vagyok
-Egy kamion belement egy autóba, aminek az utasai azonnal az életüket vesztették. A helyszínen intézkedő rendőr az ön nevét és telefonszámát találta az autóban, be tudna jönni a rendőrségre?
-Persze.-mondtam. Amint letettem a telefont kitőrt belőlem a sírás. Fogtam a kislányt és elindultunk a kapitányságra.
   Egész úton kérdezgette hogy mi a baj, de nem mondtam semmi. Nem tudtam hogy mit mondjak. Mikor oda értünk, Natit az ölembe kaptam és beszaladtam az épületbe. A rendőr már az ajtóba várt.
-Jóestét,Szabó László, velem beszélt telefonon, nekünk igazából a legközelebbi rokon száma kellene.Meg tudja adni?
-Az a helyzet hogy a barátnőm gyermekotthonban nőtt fel, neki nincsenek szülei, a férje édesapja Németországban él, az ő elérhetőségeit meg tudom adni.
-Rendben, behívunk egy másik személyt is, a ő száma is az autóban volt, bizonyos  Vincze Balázs. Ha gondolja megvárhatja a váróban.
      Balázs, Nati keresztapja. Zalán legjobb barátja, csak családi összejöveteleken és bulikon találkoztunk. Egyébként ritkán van itthon, híres focista és egy angliai csapatban játszik, így ott él. Sosem voltunk nagy barátok, de örültem hogy nem vagyok egyedül. Így leültünk Natival a váróban, aki még mindig nem értett semmit,és vártunk. Vártuk hogy Balázs végre megérkezzen.                                             Késő volt, a kislány hamar elaludt. Vagy 2 órát ültem a váróban mire végre nyílt az ajtó és Balázs lépett be rajta.
-Balázs-pattantam fel a székről és elkezdtem felé sétálni.
-Jajj gyere ide-tárta szét a karját és megölelt.
A szemei neki is kisírtak és fáradtak voltak.
-A rendőr azt mondta hogy neked már nem kell bemenned és mehetünk haza.
-Rendben. Nem tudnál haza vinni? A repülőtérről egyenesen ide jöttem a taxival.
-De persze, figyelj aludj ma nálam elég messze laksz és késő van.-Sóhajtottam, mire ő odament Natihoz, felemelte majd elindult az ajtó felé.
     A haza út csendben telt. Mikor végre beértünk a házba Natit letettük a szobámba, én pedig megágyaztam a vendégszobába.
-Szép Álmokat Lia-szólt utánam
-Neked is Balázs-szóltam vissza, majd bementem a szobába, majd leültem az ágyra. Egész éjszaka csak a legjobb barátnőm járt a fejemben.