2.fejezet

961 47 0
                                    

Hála az éjszakázásnak reggel hatalmas karikákkal a szemem alatt ébredtem. Elmentem a fürdőbe,fogat mostam majd lementem a konyhába,ahol Balázs reggelit készített.
-Jóreggelt-mondtam. Ijedtében eldobta a serpenyőt és sikított egyet. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.Hihetetlen hogy ilyenkor is meg tud nevettetni.
-Jézusom,jól megijesztettél,csoda hogy nem kaptam itt szívrohamot
-Bocsánat-mondtam neki bűnbánóan
-Gyere kész a reggeli-mondta majd elém rakott egy tál palacsintát,ami szerintem egy hadseregnek is elég lett volna.Semmennyi étvágyam nem volt,amit Balázs is észrevett
-Ami Zitáékkal történt engem is felzaklatott,tényleg borzalmas hogy így alakultak a dolgok, de enned kell,legalább egy keveset
-Tudom,de nem tudok, úgy érzem egy falat sem menne le a torkomon.
-Na nem ezért szendvedtem ezzel a sok palacsintával-hirtelen felugrott a székből majd elvett egy palacsintát és próbált megetetni
-Na nyissad ki a szádat Lia-mondta szigorú hagnemben,amitől elröhögtem magam. Ő persze kihasználta a helyzetet és beletömte a palacsintát a számba,majd visszaült a helyére.
-Balázs,nemtudom mi lesz Natival-sóhajtottam fel-Zalán apja alkoholista,mellesleg még egyszer sem találkoztak a kislánnyal. Nem akarom hogy ennyire távol legyen tőlem, és azt sem hogy egy ilyen felelőtlen ember legyen a gyámja.-tört ki belőlem a sírás.
-Hé,nem hadjuk hogy Natkó hozzá kerüljön. Imádom a keresztlányomat, bármit megtennék érte.Minden rendben lesz,nyugi-simította meg a kezemet.
   A telefonom hirtelen csörögni kezdett,amire Nati is felkelt így Balázs felment érte a szobába.
-Haló??..Igen én vagyok....Persze az jó lesz...Renden..Viszhal
-Elég feszültnek tűnsz-lépett be Balázs a konyhába.
-Zitáék ügyvéde volt,azt mondta hogy egy fél óra múlva találkozzunk az irodájába,megadta a címet,csak gyorsan felöltözök és indulhatunk,addig felöltözteted Natkót??
-Ja,persze-mondta majd el is tüntek a szemem elől
Villám sebességgel szaladtam fel a lépcsőn, a szobámba érve előhalásztam egy fekete farmert és egy inget,felkaptam egy magassarkút majd rohantam le a lépcsőn. Ez nem volt túl jó ötlet,vagy hat alkalommal léptem félre. Balázs már az ajtónál várt rám.
-Hát basszus,vagy hat alkalommal kaptam majdnem szívrohamot amíg leértél azon a lépcsőn-nevetett ki,majd kiment az ajtón.
    Az út csendben telt. Egy kicsit késésben voltunk,ezért amikor odaértünk szinte ki ugrottunk az autóból,a gyereket az ölembe kaptam majd elkezdtünk szaladni az iroda felé. Néhányan utánunk fordultak,de nemigazán izgatott minket. Az irodába lépve az ügyvéd nyitott ajtókkal várt minket

-Jónapot! Dr. Lipcsei Zoltán vagyok-nyúltotta a kezét
-Papp Lia vagyok,ő pedig Vincze Balázs-fogtunk vele mindketten kezet
-Nos,először is őszinte részvétem,borzalmas ami Zalánnal és Zitával történt,viszont van egy végrendeletük,miszerint haláluk után maguk lesznek Natasa gyámjai,persze ezt nem muszály elvállalni,ebben az esetben a kislány nevelőszülőkhöz kerül.
-Nem az nem lehet-tiltakoztam rögtön-én vállalom,szivesen leszek Natasa gyámja-majd félve Balázsra pillantottam. Láttam rajta hogy hezitál,amit természetesen megértettem.
-Én is vállalom-mondta ki azt a három szót amiben reménykedtem.Végre egy nagy kő esett le a szivemről.
-Ebben az esetben csak pár papírt legyenek szivesek aláírni,majd mehetnek is-mondta majd elénktolta a papírköteget.
Szerencsére hamar végeztünk.Boldogan léptem ki az irodából,abban a tudatban hogy Natkó jó kezekben lesz. Úgy fogom felnevelni mimtha a saját lányom lenne,és igyekszem a legjobb anyuka lenni. Balázs valamiért nem örült annyira mint én.
-Valami baj van?-kérdeztem mire csak megrázta a fejét
-Nincs baj,viszont ez egy nagy változás lesz mindkettőnk életében. Focista vagyok,mellesleg nemrég igazoltam le egy Angol klubbhoz ahonnan nemtudok eljönni. De neked itt van az egyetem,amit megértem hogy nem akarsz otthagyni. Viszont egyikőnknek sem lesz ideje Natkóra,te iskolában vagy napközben,én Angliában. Ki fog így rá vigyázni?-tört ki belőle hirtelen minden.
-Ezeket majd otthon megbeszéljük,és köszönöm

hogy elfogadtad a gyámságot, és nem hagysz magamra,tényleg sokat jelent,biztos kitalálunk valami megoldást ami mindenkinek jó lesz-simítottam meg a karját amitől látszólag megnyugodott majd elindultunk haza. Eggyütt mint egy család,ami ettől a pillanattól vagyunk.

Endless LoveWhere stories live. Discover now