Az út csendben telt. Szerintem ez volt a pillanat amikor mindketten átgondoltuk a dolgokat. Még sosem voltam ennyire bizonytalan. Mi lesz velünk? Hogy fogunk felnevelni mi egy gyereket?
Időközben fel sem tűnt hogy hazaértünk. Balázs kiszált,kivette Natit az autóból majd elindult a házba,ahová követtem őt. A kislány elment mesét nézni, mi pedig leültünk a nappaliba hogy megbeszéljük a dolgokat.
Csak némán ültünk egymással szemben,nemtudtuk hogy mit mondhatnánk.
-Figyelj-kezdtem bele-biztos találunk rá megoldást ami mindenkinek megfelel.
-Abba hagyom a focit-vágta rá hirtelen.
Köpni-nyelni nemtudtam. A foci az élete,sikeres focista,nagyon jól keres és ő eldobná a focista karrierjét..MIATTUNK!
-Nem Balázs,azt nemhagyom.
-Akkor mi lesz? A gyereknek szüksége van szülőkre,nem hagyhatjuk idegen emberekre.
-Halasztok 1-2 évet az egyetemen,amíg Nati meg nem nő annyira hogy ovodába tudjon járni.Ez a legjobb megoldás.
-Lia,költözzetek hozzám. Apára is szüksége van.
-Nemtudom hogy ez jó ötlet lenne-e.
-Jó ötlet,hidd el. Bízz bennem Liu-fogta meg a kezem. Belenéztem a csillogó kék szemeibe amitől mimden lány elolvadna.
-Bízom benned Balázs. Nemtudom miért,de bízom benned-mondtam neki.
-Jó hogy így megtudjuk beszélni a dolgokat.-mondta-ma én főzök, te pihenj le nyugodtan,látom hogy fáradt vagy
-Rendben. Nem is tudtam hogy tudsz főzni
-Hát az azért túlzás hogy tudok-vakargatta meg tarkóját-de a spagettim verhetetlen
-Segítek inkább,nemtudnék aludni.
A vacsora elkészítésénél akadtak problémák, de elég ügyesen összehoztuk.
Vacsora után megfürdettem Natit,majd lezuhanyoztam,és rögtön álomba zuhantam.Arra ébredtem fel hogy sírok. Megnéztem az időt: 01:33.
Zitáékkal álmondtam. Mióta elvesztettük őket minden éjjel velük álmodom,de gondolom ez normális mikor az ember a legjobb barátnőjét veszíti el. Hirtelen félelem járta át a testem. Kipattantam az ágyból majd átkopogtam Balázs szobájába,majd benyitottam.
Az ágyon ült és a telefonját nyomkodta. Azt hittem már alszik.
-Te sem tudsz aludni??-kérdezte
-Aludtam,de megint Zitáékkal álmondtam.-majd hirtelen kitört belőlem a sírás.
-Ne sírj, gyere bujj ide mellém-mondta, majd felemelte a takaróját.
Oda mentem majd befeküdtem mellé. Elkezdte simogatni a hajam.
-Nyugodj meg,nézzünk inkább valami filmet.
-Oké.Nézzük a Dr. Szöszit.
-Ezt ugye most valami nagyon rossz vicc volt?
-Most miért?Imádom azt a filmet-mondtam sértődötten
-Ezt nagyon gyorsan felejtsd el kerti törpe, valami akciófilmet nézzünk.
-Kerti törpe?? Ez lenne az új becenevem?-kérdeztem tőle,amire elmosolyodott.
-Nem mondanám újnak,Zitával mimdig így hívtunk.
-Mi?? Nem is tudtam.-mondtam meglepődve,majd valaki kopogtatni kezdett a szoba ajtón. Kinyitottam és Nati állt ott könnyes szemmel
-Kismanó,mi a baj??
-Rosszat álmodtam,itt aludhatok?,
-Persze édesem,gyere.-mondtam majd befektettem kettőnk közé.
-Nézünk mesét??-kérdezte
-Persze tündérem-mondta Balázs majd bekapcsolt valami mesét amiben az állatok énekelnek.
Nemtudom mikor aludhattam el,de reggel kipihenten ébredtem fel. Mindenki aludt még ugyhogy lementem a nappaliba és csináltam reggelit. Éppen megterítettem amikor Balázs lépett be a konyhába, félcsupaszon. A szám nyitva maradt amit persze ő is észrevett.
-Mivan tetszik a látvány??
-Hát..... Láttam már jobbat is.-mondtam,mire Bazsi elindult felém.
Próbáltam én menekülni,de hamar utolért és felkapott a vállára.
-Nemár,hülye,tegyél le-kiabáltam és ütögettem a hátát.
Úgy csinált mintha meg sem hallotta volna,majd a medencéhez szaladt velem,és beugrott velem a vízbe.
Feljöttem a víz alól és Balázsra néztem. Ő közeledni kezdett felém. A szeme a számra tévedt. Sosem akartam még így megcsókolni senkit mint őt. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, ő meg a derekamra helyezte kezeit. Szája közelített az enyémhez majd forró csókban törtünk ki.
YOU ARE READING
Endless Love
RomanceLia 23 éves egyetemista aki a hétvégén keresztlányára,Natira vigyáz. Azonban egy telefonhívás megváltoztatja mindkettőjük életét! A kislány szülei egy baleset következtében életüket vesztették. Vajon mi lesz a kislánnyal? És Lia hogy bírkózik meg l...