Endless Love

5. Fejezet

Reggel a madarak csiripelésére keltem. Úgy éreztem magan mintha egy busz átment volna rajtam, és eltört volna minden csontom. De a legjobban a szívem fájt. Mégis hogy a francba képzeltem azt hogy talán most ebből lehet valami?! De ha én ilyen naív voltam, akkor az hogy lehet hogy
Balázsunk, a hős szerelmes ki megtalálta hercegnőjét megcsókólt?! Ja.. az véletlen volt, el is felejtettem.
-Te itt aludtál?-hallottam meg egy álmos hangot magam mögül.
-Igen manó! Képzeld el, hogy olyan álmos voltam hogy véletlenül elaludtam a székbe.
- És kényelmes volt?- kérdezte a kislány felhúzott szemmel
- Nem babám, borzalmas volt
-Hát igaziból látszik rajtad. Nagyon csúnya a hajad. Majd én segítek megcsinálni, oké?
- Persze kicsim- válaszoltam neki.
Megfogta a kezem és leültett az ágyra mand kiment egy fésűért és hajgumiért majd nekilátott a nagy fodrászkodáshoz. Nyílván 10 perc múlva úgy néztem ki mint egy bazári majom, de nem érdekelt, mert jelen esetben a kis Natika a legnagyobb boldogság az életemben. Lehet hogy Balázs azt mondja hogy inkább a barátnőjét választja helyettünk, én mindig itt leszek ennek a kis tökmagnak. De mivan ha Balázs is így gondoja? Mi van ha ő és a barátnője elakarják venni Natkót? Neeeem, azt nem engedem. Ő már az én lányom, nem engedem hogy egy kis cafka legyen a gyámja.
Elmélkedésemből a csengő hangja rázott ki.
- Majd én nyitom- mondta Nati és már szaladt is az ajtóhoz- Szia Balázs!- hallom meg a nevet, amit nem akartam, pont most
- Szia kicsikém!
- Gyere be! Ki van melletted? - hallom meg a kislány kérdését. Ugye nem? Nem lehet. Elmondtam 10 Miatyánkot mire kiértem az ajtóhoz. És megláttan őt. Őt aki Balázs kezét fogja, és vigyorog az ÉN lányomra. Van pofája elhozni ide ezt a kis nőcskét.
- Szia Lia
- Szia.. sztok
-Szóval.. bemutatom a barátnőmet. Ő itt Betti. Betti ő átmenetileg Nati gyámja.
- Mit mondtál? Átmenetileg? Mi az hogy átmenetileg? Nati nálam marad, és erről nem nyitok vitát.- üvöltöttem rájuk.
- Figyelj Lia, mi Bettivel már régóta szeretnénk gyermeket. És mivel neked ott van az egyetem, úgy gondoltuk hogy ez csak teher......
- Na ide figyelj!! Az egyetlen teher, az egyetlen púp a hátamon, bilincs a kezemen az te vagy Balázs. Ha gyereket akarsz, akkor csinálj! De Natikát egy percre se bízom rátok. Azt se tudjátok milyen egy gyerek. Ezt a nőt nem is ismeri Nati, de kinézetre a szoligépen kívül máshoz nemigazán ért. Te maradj csak a labdagurigatásnál. Inkább a te idődbe nem férne bele egy gyerek. Most pedig amilyen lendülettel jöttetek úgy távozzatok a lakásomból. - kiabáltam tovább majd szabályszerűen kidobtam őket a lakásból.
    Nemhiszem el. Tudtam. Éreztem hogy ez lesz, de én harcolok. Tudom hogy nálam marad Natkó.
   -Lia... én.. én nálad maradok.. oké? Csak ne legyél mérges- simogatta meg a combokat Nati
-Remélem szivem. Csak azért voltam mérges, mert szeretlek, és azt akarom hogy velem legyél életem végéig.-bújtam hozzá a kislányhoz.
- Gyere akkor nézzünk mesét- mondta nekem a kislány és már húzott is maga után.
- Oké, Oké nézzük meg azt a mesét hatvanadjára is. Juhuu
- Nem is láttam olyan sokszor. -Mondta kacagva.
Elkeztük nézni a mesét. Hozzábújtam a kislányhoz és éreztem hogy melegebb mint szokott lenni. Hoztam a lázmérőt majd megmértem a lázát. 39.
  Ölembe kaptam a gyereket és a kocsiba ültettem majd siettünk az orvoshoz. A rendelő persze tele volt. Leültünk és vártunk.  Nagyon ideges voltam, hogy lehet hogy 20 percenként 1 beteg megy be? Meg is műtik őket vagy mi? Már a lábammal doboltam és magamba beszéltem idegességembe.
- Nyugalom hölgyem, a végén feltöri a csempét.
- Nem tudok, a gyereknem 39 fokos láza van, de ezek csak olyan gyorsak mint egy csiga- néztem a férfire aki beszólt. Barna bőrű, barna szemű, izmos férfi volt, még vonzó is. Sőt....
- Norbi vagyok- mutatkozott be
- Lia- mosolyogtam rá.
- És a kis beteg?
- Natika vagyok
- Szia Natika. Nagyon szép kislány vagy.
- Norbert fáradjon be!- szoltak ki a redelőből.
- Nem, menjen a hölgy, neki fontosabb.
- Köszönöm! - mondtam
Az orvos megvizsgálta a kislányt. Hálistennek csak egy vírus. Írt pár gyógyszert majd hazaküldött pihenni. Kilépve a rendelőből Norbi már az ajtóban várt.
- Minden rendben?
- Persze, csak egy kis vírus. Hogy hálálhatnám meg hogy beengedtél?
- Mondjuk egy telefonszámmal- kacsintott rám.
Persze megadtam neki.
Legalább valami jó volt ebben a napban.