Good Girl or Not (L.H. fanfiction) \\BEFEJEZETT\\

11.

Egy utcán sétáltam. Senki és semmi nem volt rajtam kívül. Ahogy próbáltam sétálni csak egy helyben álltam. A lábaim jártak, de mégsem mozdultam. 

- Ali! - hallottam meg egy hangot a hátam mögül, mire megfordultam. - Hiányoztál húgi.

- Jake. Mi történik? - kérdeztem, miközben alig hittem a szememnek.

- Haldokolsz.- mondta nemes egyszerűséggel.

- Mi? Az nem lehet! - döbbentem meg.

- Azért vagyok itt, hogy elmondjam, sajnálom. - nézett a szemembe - Sok mindent tettem, amit nem kellett volna, de csak azt akartam, hogy legyenek szüleink. Ide fent rájöttem pár dologra.

- Mire gondolsz? 

- Hogy a szüleink szemét ládák. De ennél fontosabb, hogy szeretlek húgi és azt szeretném, ha jól döntenél. 

- Mármint miben? - néztem furcsán.

- Csak hallgass a szívedre. - távolodott. 

- De miben? - kiáltottam utána a könnyeimmel küszködve - Kérlek, maradj még!

- Sajnálom! - tátogta. 

- Alison, kérlek! Nyisd ki a szemed! - kiabálta egy ismerős hang. - Nem hagyhatsz itt! - Ekkor egy erős lökést éreztem a mellkasomon és minden megtisztult. A hely, az emberek, a történtek. Ashton aggódó tekintetét pillantottam meg. Vizes haja az arcába lógott és remegett a hidegtől, amit a nedves ruhája és az enyhe szellő okozott. 

- Ashton. - öleltem meg - Láttam őt. - kezdtem el sírni.

- Kit? - nézett rám furán.

- Jake-et. - toltam el egy kicsit, hogy szemébe nézhessek. - Beszéltem vele. 

- Szerintem most pihenned kéne. - igazította meg vizes tincseimet. 

- Nem vagyok bolond. Én tényleg láttam. Azt mondta, hogy szeretné, ha jól döntenék és hogy hallgassak a szívemre. - néztem még mindig zöldes szemeibe.

- Hiszek neked. - fogta meg a kezemet. - De most inkább tényleg pihenned kéne. - állt fel. 

- Kérdezhetek valamit? - mondtam, miközben követtem.

- Persze. 

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - tettem fel neki a kérdést, aminek hallatán egy kicsit megtorpant és felém pillantott. 

- Követtelek. - hajtotta le fejét - Nem bírtam annyiban hagyni a dolgot és beszélni akartam veled.

- Köszönöm! - öleltem meg megint, mire ő viszonozta a gesztust. 

- Tartoztam neked ennyivel. - engedtük el egymást. A házunkhoz érve Luke-ot pillantottam meg az ajtó előtt ülve. Amint meglátott felpattant és felénk jött. 

- Istenem! Annyira aggódtam. Hol voltál? És miért vagy vizes? - zárt karjai közé. Válla fölött elnézve Ashton csalódott arcát pillantottam, amint eltátog egy sziát és elindul. Rossz volt így látni. - Tehát? Várom a sztoridat. - fonta össze kezeit. 

- A mólón voltam és elvesztettem az egyensúlyomat, mire a vízbe estem.

- Micsoda? - kerekedett el a szeme.

- Szerencsére ott volt Ashton és kimentett. 

- Mit keresett ott Ashton?

- Kimentett. - próbáltam viccelődni, bár kevés sikerrel.