Good Girl or Not (L.H. fanfiction) \\BEFEJEZETT\\

16.

  - Tudom, hogy ki vagy. - mondtam mire csak értetlenül nézett rám. - Emlékszem. Emlékszem rád, rám, a barátaimra, a családomra. Mindenre.   

- Komolyan? - képedt el. 

- Igen. Még arra is amikor Mickeyról leesett a törcsije. Pedig azt szívesen elfelejtettem volna. - nevettem, mire ő is elnevette magát. Felpattant a helyéről magához húzott és úgy pörgetett meg örömében.

- Úgy örülök, hogy visszatértél. - tett le a földre.

- Ezt neked köszönhetem. - öleltem meg.

- Ez a minimum azok után, amiket tettem. - hajtotta le a fejét és látszott rajta, hogy őszintén megbánta a tetteit. - Ne haragudj!

- Hé, - emeltem fel a fejét, hogy a szemébe nézhessek - sosem haragudtam rád. Hogy is tudnék, amikor te vagy a legédesebb srác akivel valaha is találkoztam. - csókoltam meg. - Michaelnek el ne mond, hogy ezt mondtam! - néztem rá szigorú tekintettel, majd mind a ketten elnevettük magunkat. Luke telefonjának a csörgése zökkentett ki minket. Kihúzta zsebéből, majd elolvasta az üzenetet és gyorsan vissza is rakta. 

- Ki keresett? - érdeklődtem.

- Csak egy barátom. - zavarban volt, tehát hazudik. 

- Luke! - néztem rá szúrós szemekkel.

- Jóó, - sóhajtott - Jess volt az.

- Tudhattam volna. - huppantam le a kanapéra durcásan. - Mindig van valaki más.

- Nem. Nekem nincs más csak is te. - ült le ő is. - Ígérem, amint lesz lehetőségem, szakítok vele. - húzott magához a vállamnál fogva. 

- Ez így nem túl erkölcstelen? Hiszen ő elvileg a barátnőm és most arra várok, hogy szakíts vele. Nem akarok neki ártani.

- Neked emiatt ne fájjon a fejed. Nem csak azért fogok szakítani vele, mert téged szeretlek, hanem, mert megcsalt. 

- Mi? - kaptam fel a fejem.

- Láttam egy másik sráccal a parkban. Majdnem lenyelték egymást, de nem mondtam el neki, hogy láttam. 

- Bocsi. Azt hiszem ez az én hibám. Akkor még nem tudtam, hogy van barátja és bemutattam az egyik haveromnak Chrisnek, akivel egyből rákattantak egymásra. - pirultam el. 

- Semmi baj. Most pont kapóra jön a haverod. - mosolygott, mint aki készül valamire.

- Mit akarsz csinálni? 

- Megtudnád adni a haverod számát? - vette elő telefonját, majd lediktáltam neki a számsort. Valamit pötyögött rajta, aztán az ajtó felé ment. Mikor a cipőjét vette, fel nézett rám.

- Nem jössz? - nevetett az értetlen tekintetemen, mire felpattantam és én is elkezdtem készülődni bár fogalmam sincs, hogy hova. Egy kávézóba telepedtünk le.

- Elárulnád, hogy mit tervezel? - hajoltam közelebb hozzá.

- Csak figyeld! - mutatott az ajtó felé, amin Chris lépett be. Egyből kiszúrt minket és oda jött.

- Sziasztok! - mosolygott. - Te vagy Luke, igaz? Chris. - nyújtott neki kezet. 

- Igen, - rázta meg. - akkor benne vagy?

- Persze. Szívesen segítek. Ezzel még én is jól járok. - nevetett. - Ki akar egy olyan lánnyal járni, akinek van pasija, de nem mondta el. 

- Jogos. Na, de most inkább a tervre koncentráljunk. - mondta Luke, mire Chris csak bólintott és leült egy másik asztalhoz. Pár perc múlva Jess lépett be az épületbe és úgy tűnt, hogy valakit keres, majd észre is vette Christ és odament hozzá. Luke felé fordultam, aki épp az asztal alól mászott ki.

- Te meg mit művelsz? - nevettem.

- Nem akartam, hogy észre vegyen. Azzal az egész terv borult volna. - ült vissza a helyére.

- Én még mindig nem értek semmit.

- Nem is kell. Te csak figyelj tovább! - nyomott egy puszit a számra, majd vissza fordultam a "műsor" felé. Jess épp valamin vihogott, azután Chris felállt és a pulthoz indult. 

- Gyere! - fogta meg a kezemet Luke és a pult felé húzott, de pár székkel arrébb álltunk meg, mint Chris. - Köszönj oda neki! - suttogta a fülembe és úgy tettem.

- Szia, Chris! - mosolyogtam a fiúra és a szemem sarkából láttam, hogy Jess figyel.

- Ó, sziasztok! - ölelt meg. 

- Hello! Luke vagyok! - fogtak kezet megint. Mikor Jess meglátta Lukeot, lesápadt. Mint aki szellemet látott. Majdnem elnevettem magam, de Luke megszorította a kezemet és visszatartottam.

- Chris. - mutatkozott be ő is. Újra. - Nem ültök hozzánk? - mutatott az asztal felé, ahol Jess lefagyva ült. 

- De, persze. - mondta Luke, majd oda sétáltunk. Jess megpróbált felvenni valami mű mosolyt, de nem igazán sikerült neki. 

- Szia Jess! Hát te? - ült le mellé Luke, amitől nagyot nyelt. A másik oldalán Chris foglalt helyet, vele szembe pedig én. 

- Én... én csak... - alig tudott megszólalni. 

- Mi a baj édesem? - puszilta meg Chris, mire Luke, remek színész módjára felpattant.

- Mi az, hogy édesem és miért puszilgat? - kiabált Luke, mire próbáltam volna visszafojtani a nevetést, de az csak úgy ment, hogy arcomat a tenyerembe temettem. 

- Nem tudom. Tényleg. Nem is ismerem. - állt fel Jessica is és próbált Luke közelébe férkőzni. 

- Mi az, hogy nem ismersz? Már egy hónapja járunk. - háborodott fel Chris is. Remek színészek. De tényleg. Zseniálisan játszották a szerepüket.

- Jártok?

- Én... mi nem... Luke, kérlek, had magyarázzam el! - dadogott.

- Nem kell a magyarázatod. Egyértelmű, hogy mi folyik itt. Meg csaltál.

- Megcsaltad? Ribanc. - tette le az asztalra a poharát, amit eddig a kezében tartott Chris - Végeztünk. - mondta, majd kiviharzott az ajtón, de még az ajtóban vissza nézett és mikor Jess nem figyelt, bemutatott neki és vigyorgott.

- Ahogy velem is. - lökte arrébb a székét dühösen, majd rám pillantott és elmentünk. Kint Chris várt ránk és együtt indultunk haza fele, majd mikor kellő távolságba értünk, kifeküdtünk a röhögéstől. 

- Láttátok az arcát, mikor megpusziltam? - fuldokolt még mindig Chris.

- Mint, aki menten elájul. 

- Kösz a segítséget haver! - pacsizott le a két fiú, majd szétváltunk. Luke és én ezúttal hozzájuk mentünk. Általában nálunk szoktunk lenni, de ez egy különleges nap. Ma ismerkedtünk meg 1 éve és ezt meg kell ünnepelni. 

- Azt hiszem, van egy pezsgőnk valahol. - nyitogatta a konyhaszekrényeket a szöszim, míg én a pulton ülve figyeltem őt. - Meg is van! - emelt fel egy üveget, amiben ezek szerint pezsgő van. Vagyis volt, amíg meg nem ittuk. Iszogattunk, tévéztünk, nevettünk, piszkálódtunk, csókolóztunk, megint ittunk, majd kicsit jobban elmerültünk abban a csókban, mint akartuk. Nyelvünk vad táncot járt. Luke egyik keze az arcomon, másik a pólóm alatt pihent. Mikor már végkép elfogyott a levegőnk, szét váltak ajkaink és a nyakamra tért át. Lágy csókokat lehet rá, amit egy apró nyögéssel díjaztam. Az ölébe ültetett, majd lábaimat dereka köré kulcsoltam és úgy kapott fel. A szobája felé vitt, majd finoman lerakott az ágyra és folytattuk forró csókunkat. Lehet, hogy csak a pia tette, de akartam őt. Nagyon. Elkezdte levenni pólómat, majd én is az övét. Végül a melltartóm is lekerült és a nadrágjaink is, míg végül csak egy szál alsónemű volt rajtunk, de az sem sokáig...