Good Girl or Not (L.H. fanfiction) \\BEFEJEZETT\\

5.

*Luke szemszöge*

Miután Alison elzavart, csak sétálgattam az utcákon. Az egyik parkosított részen megállapodtam egy padnál és oda ültem le. Elővettem a dobozt, amit Alitől vettem el és azt kezdtem el olvasni. Az egyik mondat felénél ugrott be, hogy nem csak a doboz volt nála, hanem egy előre kiszedett pirula is. Egyből felpattantam és Alihez indultam. Aggódtam, nem akartam, hogy bármi baja essen, ráadásul miattam. Futó lépésben közelítettem a házhoz. Nem tudtam, mire számíthatok. 

Mikor oda értem, beléptem a házba, ugyanis nyitva volt az ajtó. A nappali úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna benne. A földön egy összetört boros üveg hevert, a polcokról le voltak verve a könyvek és az apró dísztárgyak, a konyhából víz szivárgott be a szőnyegre. Mintha háború tört volna ki pár perccel ezelőtt. Beljebb lépve egy véres rongyot pillantottam meg. Egyből elkezdtem kutatni Alison után. A fürdő ajtó be volt hajtva és amikor bekukucskáltam rajta, Alit vettem észre, miközben a földön ül kisírt szemekkel és egy törölközőt szorít a kezéhez.

- Jézusom, Ali. Mi a fene történt itt? - kérdeztem és mikor rám emelte tekintetét, újra sírni kezdett. Oda léptem hozzá és miután haját kisöpörtem arcából, levettem a törölközőt a kezéről, hogy megnézhessem mennyire súlyos a sérülése. Az egész tenyerén áthúzódó vágás vettem észre. A seb nem volt mély, de eléggé vérzett. Az elsősegély dobozért nyúltam, majd szépen bekötöztem a kezét. - Mi történt? - kérdeztem meg újra, kissé nyugodtabban, de nem jött válasz. Csak ült teljesen megsemmisülve és bámult a földet. - Ali.. - fogtam meg a kezét, de ő elrántotta.

- Nem akarok veled beszélni. - mondta alig halhatóan, majd lassan felállt és az ajtó felé kezdett csoszogni. Nem jutott el az ajtóig. Fél úton meg állt, majd hirtelen elájult. Szerencsére eltudtam kapni. Fel kaptam az ölembe és az ágyára fektettem. Nem akartam ilyen állapotban itt hagyni, ezért leültem az íróasztala mellett pihenő székre és onnan figyeltem, ahogy alszik. Nagyon aggódtam érte. Nem értem mi történhetett azalatt az óra alatt, amíg nem voltam itt. Miközben figyeltem egy dallam járt a fejemben, amit halkan dúdolgattam. Körülbelül fél óra múlva, mint villám csapás hasított belém egy dalszöveg, ezért papírt ragadtam és gyorsan le is írtam.
Az "Amnesia" címet adtam neki és ezt énekelgettem tovább.

*Alison szemszöge*

Az ágyamban keltem. Semmire sem emlékeztem a tegnapból. A kezem be volt kötözve. A szobámból kilépve gitározást hallottam meg csodálatos énekkel társítva. Belépve a helyiségbe Lukeot pillantottam meg, a kanapén ülve, miközben zenél. Az ajtóban állva halgattam gyönyörű énekét.

- Ezt te írtad? - kérdeztem, mikor befejezte a dalt. Rám kapta tekintetét és egyből felpattant.

- Öhmm.. Igen - pirult el. - Hogy érzed magad?

- Hát, úgy őszintén szólva semmire se emlékszem a tegnapi napból szóvaaal... elmesélnéd, hogy mi ez a rumli és miért van bekötve a kezem? - pillantottam az imént említett testrészemre.

- Az az igazság, hogy én se tudok mindenről. - sütötte le a szemét, mire oda lépkedtem hozzá és leültem mellé.

- Bármi is történt a lényeg, hogy itt vagy velem. - csókoltam meg, de eltolt magától.

- Alison... Ez micsoda? - mutatott fel egy sárga gyógyszeres dobozt, amit egyből felismertem.

- Azt honnan szerezted? - sápadtam le.

- Tegnap összevesztünk, mert azt hitted, hogy van barátnőm és a kezedből vettem ki. - bámulta még mindig a padlót. Hirten lepergett előttem minden. A csók, a vita, a bogyó, a rumli. - Ali, jól vagy? - aggódott, mire rá kaptam a tekintetem.

- Én bevettem a bogyót, aztán elkezdtem borozgatni. - léptem oda az üveg darabokhoz - dühös lettem rád és elkezdtem rongálni, aztán magamra haragudtam, hogy hogy lehettem ilyen naiv és a földhöz vágtam az üveget. Amikor össze akartam szedni azt, az egyik darabka elvágta a kezem. Meg akartam mosni, ezért a konyhába mentem - léptem be a helyiségbe, követve a történetet - meg nyitottam a csapot, de mivel még mindig dühös voltam, így olyan erősen csavartam el, hogy letört. Megragadtam egy rongyot, ugyanis a kezem egyre jobban vérzett és azt szorítottam hozzá, de rosszul lettem a sok vértől és a fürdőbe mentem megmosni az arcom, de a földre estem és ekkor jöttél te. - bámultam magam elé. Ezek mindössze egy óra alatt történtek. Ledöbbentem. Még mindig haragudtam Lukera. - Hogy értetted azt, hogy azt HITTEM hogy van valakid? Talán nem így van? - kaptam felé a fejemet.

- Nem! - vágta rá. Majd elmesélte a teljes beszélgetést. Elszégyelltem magam. Megint dühös voltam, de ezúttal csak saját magamra. Ekkor hirtelen megölelt. Egyből nyugodtság töltött el.

Miután rendet raktunk a házban és Luke megszerelte a csapot, úgy döntöttünk, hogy egy kicsit kikapcsolódunk. Egy közeli kajáldába mentünk, ahol mindketten egy adag gyrost rendeltünk. Nyugodtan beszélgettünk, miközben a kajára vártunk. Olyan volt ez az egész mintha nem is történt volna semmi különös néhány órával ezelőtt, de ez nem zavart. Örültem, hogy több mint jóban voltunk Lukekal. Mikor végre megkaptuk az ebédünket, neki is láttunk. Luke természetesen az egészet befalta, míg én alig a feléig jutottam el. A délután többi részét is együtt töltöttük, de szigorúan baráti hangulata volt ennek az egésznek, amit nem is bántam. Nagyon jól elvoltunk. Estére filmezést terveztünk nálunk, ezért ameddig ő haza ment elintézni pár dolgot, addig én előkészítettem a terepet. Beállítottam egy filmet a tv-n, kiraktam egy kis nasit az asztalra és lepakoltam két takarót a kanapéra. Úgy tűnt minden készen van, ezért a szobámba mentem átöltözni, mikor végeztem lehuppantam, az előkészített kanapéra és nem sokkal később egy kocsi hangját hallottam meg. Izgatottan mentem ki remélve, hogy Luke jött meg, de nem ez történt. A bejárón egy sötétkék BMW állt, ami azt jelentette, hogy anyámék jöttek haza. 2 hónapja nem jártak itthon. Csalódottan kullogtam vissza a nappaliba, majd "apa" lépett be az ajtón és anya. Anya egy nagy öleléssel köszöntött, mintha olyan jóban lennénk. Szánalmas. 

- Már annyira hiányoztál kicsim. - szorosan zárt karjai közé.

- Te is nekem. - mondtam unottan, miközben forgattam a szemeim.

- Szevasz picúr. - köszöntött Kevin is, anya jelenlegi pasija. 

- Azt hittem, hogy csak egy hónap múlva jöttök - mondtam, miközben vissza huppantam a kanapéra.

- Úgy volt, de közbe jött valami. - ültek le mellém fülig érő szájjal, mire furán néztem rájuk - Tudom, hogy nem mi vagyunk a legjobb szülők és hogy keveset vagyunk itthon, de ezen szeretnénk változtatni - kezdte el a monológját anya - arra a döntésre jutottunk, hogy szeretnénk egy közös gyereket - néztek rám izgatottan a reakciómat várva, de nem reagáltam. Konkrétan sokkot kaptam. Ekkor jelent meg Luke, aki még mit sem sejt abból, hogy mi zajlik itt. 

- Szia Ali! Siettem, ahogy csak bi... - látta meg anyáékat és kicsit megijedt. 

- Elfelejtettem szólni, hogy átjön egy barátom filmezni. - mondtam kissé kínosan, mire legnagyobb meglepetésemre anya oda ment Lukehoz és megölelte. 

- Szia, én Jenna vagyok. Te meg...

- Luke - mutatkozott be. 

- Nagyon örülök Luke.

- Úgy szint. Nem szeretnék zavarni, úgyhogy én megyek is. - próbált menekülni, de hiába.

- Ugyan ne butáskodj. Ülj le! - zavarában nem is tudta, hogy mit csináljon, ezért hallgatott anyára és helyet foglalt mellettem. - Épp most közöltük a jó hírt Alisonnal, hogy kis tesója lesz. - mondta még mindig boldogan, de én egyáltalán nem voltam ilyen boldog. 

- Én ezt nem igazán mondanám jó hírnek - mérgelődtem.

- Alison, kincsem. De hisz hogy mondhatsz ilyet? - lepődött meg.

- Hogy akartok még egy gyereket, ha az előző kettőről se tudtatok gondoskodni apával? Miből gondolod, hogy majd Kevin és te jobb szülők lesztek - keltem ki magamból - Itthon se vagytok. Vagy majd ti szépen elmentek, én meg itt maradok vele és felnevelhetem? Majd vele is az lesz mint Jakekel? - kiabáltam. Nem bírtam tovább. Felálltam és elhagytam a helyiséget és a szobám felé vettem az irányt. Becsuktam magam után az ajtót és ledőltem az ágyra.