Good Girl or Not (L.H. fanfiction) \\BEFEJEZETT\\

14.

- Nincs hozzáfűznivalód?

- De, az, hogy ennek semmi értelme.

- Te tudtad, hogy Jess és Ali barátnők? - tette fel a nagy kérdést barátnőm. 

De Luke nem válaszolt.

- Tehát? - tette ölbe a kezét Jess is.

- Számít ez egyáltalán? - kerülte a tekinteteket.

- Igen! - vágták rá mind egyszerre és várakozóan pillantottak a fiúra. 

- Szerintem hagyjuk ezt. Ezen a helyzeten már úgy sem lehet változtatni. - álltam fel, mikor már meguntam a nagy csendet, amit Luke okozott. - Ha tudta is, az sem változtat semmin, mert nem keresett, tehát nem számítok neki. Ennyi. - indultam a szobám felé. Be csuktam magam után az ajtót és az ágyra vetődtem. Hátamra feküdtem és úgy bámultam a plafont. Bambulásomat a kopogás szakította meg. 

- Gyere.

- Szia! - dugta be fejét Luke az ajtón. 

- Szia. - mondtam unottan.

- Beszélhetünk? - jött beljebb.

- Tőlem. - bámultam még mindig a plafont, miközben ő helyet foglalt az ágy szélén.

- Miért nem mondtad, hogy csak barátként tekintesz Ashre?

- Nem hagytad, hogy elmondjam, ugyanis leléptél. Rémlik? - ültem fel.

- Jogos. - hajtotta le a fejét. - Sajnálom! - mondta kis csend után.

- Kár, hogy a sajnálat nem teszi semmissé az utóbbi hónapokat. 

- Tudom, hogy haragszol rám, de kérlek értsd meg, hogy nagyon rosszul esett, hogy még csak be sem akartál avatni abba, hogy hova mész. Teljesen jogosan hittem, hogy megcsalsz.

- Megcsallak? Luke. Azt mondtad, hogy elolvastad az üziket. És azokban csak annyi állt, hogy el akar menni én pedig meg akarom állítani. Ennyi. Egy szó sem esett csókról vagy többről.

- Te mit gondolnál, ha szó nélkül elmennék egy csajhoz, hogy ne menjen el?

- Valószínűleg én is azt hinném, hogy megcsalsz, de én megbeszéltem volna veled és nem pedig elmenekültem volna, mint te. 

- Ali..

- Nem! Nem kell a magyarázkodás. Ami történt megtörtént. - álltam fel újra és az ajtó felé indultam, ekkor egy nagy ütést éreztem a fejemen, majd minden elsötétült.

*Luke szemszöge*

- Alison! - rohantam oda a földön fekvő lányhoz. Nem reagált. 

- Istenem. Bocsánat! Nem akartam. - lett könnyes Jess szeme. - Nem láttam. 

- Semmi baj, de orvost kell hívnunk hozzá, mert elvesztette az eszméletét. Te telefonálj én addig felrakom az ágyra. - adtam ki a parancsot barátnőmnek. Megfogtam a hátánál és a lábánál Alit, majd az ágyra fektettem. A homlokán meglátszódott az ajtó nyoma, ami az imént csapódott neki. Jess rohant vissza a szobába egy nedves ronggyal a kezében. 

- Úton van a doki. - mondta miközben a kezembe nyomta a kendőt. Kicsit megemeltem a fejét és sebéhez tettem a rongyot. Most olyan békés volt. Az utóbbi napokban mindig olyan stresszes volt, de most mégis nyugodtnak tűnt. 

- Kopp kopp. - lépett be az orvos 20 perc várakozás után. - Ő lenne a páciens? - lépett oda hozzá. 

- Igen.