Good Girl or Not (L.H. fanfiction) \\BEFEJEZETT\\

15.

  - Hunyd le a szemed - fordultam felé, mire kérdőn pillantott rám. - mutatok valamit, csak bízz bennem. - mosolyodtam el, majd becsukta szemeit és elkezdtem vezetni őt.   

*Alison szemszöge*

Óvatosan vezetett, de még így is megbotlottam egyszer-kétszer. Nem szóltunk egymáshoz, majd egyszer csak megálltunk és elengedte a kezem.

- Kinyithatod. - súgta a hátam mögül a fülembe, miközben keze a derekamon pihent. Lassan nyitottam ki a szememet, de amit akkor láttam, attól elállt a lélegzetem. A táj egyszerűen csodálatos volt. A látványtól elkapott a deja vu. 

- Voltam már itt. Igaz? 

- Igen. - tette állát a vállamra. 

- Szép nem? - kérdezte mély hangon, amitől kirázott a hideg. Felé fordultam és mellkasára hajtottam fejemet.

- Köszönöm. - mondtam válasz képpen, majd kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcomat. Percekig csak egymás szemébe nézve álltunk. Luke hol a számat, hol a szemeimet fürkészte, majd elkezdett közelebb hajolni hozzám... 

- Ali. Jól vagy? - rázott vissza a valóságba Luke. 

- Mi csókolóztunk? - fordultam felé, hogy lássam az arcát.

- Emlékszel? 

- Csak egy részletre. Ott ültünk és te hirtelen közeledni kezdtél felém és aztán véget ért. - mutattam a móló szélére.

- Oh, akkor még nem csókolóztunk, de itt volt az első csókunk. Pontosabban ott. - mutatott egy kicsivel arrébb. 

- Akkor mi járunk? 

- Jártunk.

- Már nem?

- Nem. - hajtotta le a fejét.

- És mi okom volt elengedni egy ilyen helyes és édes srácot mint te? - léptem közelebb.

- Meg bántottalak. Nagyon. - nézte még mindig a földet.

- És megbántad? - fürkésztem a tekintetét.

- Igen. - nézett szemembe. 

- Akkor miért nem békültünk még ki? - álltunk egyre közelebb egymáshoz, még végül csak pár centi választott el minket. 

- Mert... - válaszolt volna, de nem hagytam, ugyanis megcsókoltam, ami először meglepte, majd viszonozta. 

- Ti... együtt jártatok? Én erről miért nem tudtam? - pattant fel a helyéről Jess.

- Nyugi, körülbelül két napig ha tartott - húzta vissza Luke egy csók keretében.

- Van barátnőd - fejeztem be helyette a mondatot, mikor szétváltak ajkaink. Ez elszomorított. 

- Alison. - jött megint közel, de ellöktem magamtól. 

- Már értem, miért szakítottunk. Egy seggfej vagy. - rohantam el. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy nem ismertem a környéket, se az embereket és sötétedett. Egy ideig csak kóvályogtam, majd egy padnál megállapodtam. Elég ijesztő volt ott ülni egyedül a sötétben. Nem tudtam mit csináljak, majd végül eluralkodott rajtam a pánik és minden kis zajra felkaptam a fejemet. Pánikoltam. Mit csináljak?

- Ali? Kérlek mond, hogy te vagy az. - láttam meg egy sötét árnyat. Megijedtem. A lábam a földbe gyökerezett, a torkomon nem jött ki hang hiába nyitottam szólásra a számat. Közelebb lépett és egy hatalmas kő esett le a szímről. Csak Luke az. Haragudtam rá, de azért örültem, hogy itt van.

- Hála az égnek, csak te vagy az. - fújtam ki a levegőt, amit eddig bent tartottam.

- Annyira aggódtunk. - ölelt meg.

- tunk?

- Igen. A barátaid, csak ugye bár rájuk se emlékszel. - engedett el. - Michael, Calum, Ashton.

- Nem akarok emlékek nélkül élni. - sírtam el magam végső elkeseredésemben, mire megint magához szorított. Annyira különleges az érintése. Egyszerűn bizserget, megnyugtat. - Miért nem tudok rád haragudni? - szipogtam.

- Szerethető személyiség vagyok. - rántotta meg a vállát, mire elnevettem magam.

- És persze szerény is. - törölgettem a könnyeimet. - Haza viszel?

- Persze. - karolt át, majd elindultunk az állítólagos otthonomba. Nem volt otthon senki. Luke semmiképp se akart egyedül hagyni, ezért leültünk a tv elé filmet nézni. Én nagyon hamar elaludtam Luke ölében.

- Ne csináld kérlek! - sírva kiálltottam egy fiúnak egy háztetőről készült leugrani.

- Ha majd eszedbe jut ez a pillanat, azt akarom, hogy felelősnek érezd magad. Mert te tetted ezt velem. Azt akarom, hogy szenvedj, hogy végig nézd a halálom. - lépett fel a ház szélén lévő patkára.

- Ne tedd ezt! Kérlek ne ugorj le! Mi lesz anyáékkal? - kiabáltam, miközben már alig láttam a könnyeimtől.

- Viszlát húgi!

- NEEEEE!!! - kaptam utána, de már késő volt. Láttam, ahogy teste a betonnak ütközik és szörnyethal.

- Neee! - riadtam fel álmomból. Luke ijedtében, majdnem leesett a kanapéról.

- Mi történt? Jól vagy? - pillantott rám rémült tekintettel.

- Én láttam egy fiút. Leugrott. A húgának szólított. Miért? - estem megint kétségbe. Ez most egy újabb emlék vagy csak egy rémálom?

- Oh... - bámulta a földet. - Van pár dolog, amiről jobb ha tudsz. - kezdte el. Némán hallgattam végig, ahogy elmeséli a szörnyű életemet. Jake, Gabe, a szüleim, Ashton... én. Sokkos állapotban ültem. Eddig is tudtam vagy legalábbis sejtettem, hogy pocsék életem volt, de hogy ennyire arról fogalmam sem volt. Azt hittem, hogy a szokásos idióta tini gondok, de nem. Egy elcseszett családba születtem. - Sajnálom, hogy eddig nem mondtam, de nem akartalak felzaklatni. Így is teljesen ki voltál akadva, hogy senkit és semmit sem ismersz. Nem akartam rád zúdítani...

- A valóságot. - bámultam a falat. 

- Igen. - mondta alig halhatóan. - Biztos nem erre számítottál. 

- Hát nem. Hogy is gondolhattam, hogy normális életem volt? Ez nem egy kibaszott tini sorozat. - emeltem meg a hangomat. 

- Ali. Nem is kell, hogy az legyen. Te ettől vagy különleges - nézett végre a szemeimbe. - Ha máshogy alakult volna az életed, akkor lehet hogy nem is ismerjük meg egymást. - hajolt közelebb. - Nem kerültünk volna ilyen közel egymáshoz. - már csak alig pár centi választott el minket. Úgy dobogott a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről.

- Neked van barátnőd. - mondtam, mikor már majdnem összeértek ajkaink, de nem is figyelve rám megcsókolt. Abban a pillanatban mintha ezer pillangó repdesett volna a gyomromban, majd hirtelen, mint villámcsapás hasított bele a fejembe a fájdalom. Elváltunk egymástól, majd arcomat látva aggodalom ült ki a tekintetére. Egyszer csak elmúlt. Már nem fájt. Kinyitottam a szememet és minden megvilágosodott. 

- Tudom, hogy ki vagy. - mondtam mire csak értetlenül nézett rám. - Emlékszem. Emlékszem rád, rám, a barátaimra, a családomra. Mindenre.