Másképp átlagos

My world 4. {Márk}

×MÁRK SZEMSZÖGE×
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Már vagy 2 hete tudom, hogy vissza kell mennem Amerikába. De nem vagyok képes beszélni Liával. Egyszerűen nem megy.
Mikor először találkoztunk, nem éreztem semmit. Max megszerzési vágyat. Eddig minden lány elsőre a nyakamba ugrott, azonban ő más volt. Különlegesen szép volt. Gyönyörű szemei voltak, pont úgy, mint az ajkai. Azonban én tenyleg azt hittem, hogy ez csak egy kis szórakozás lesz nekem. Ismétlem: Hittem.
Minden nap az estéket vártam. Vártam hogy halljam hangját, érezzem illatát.. Mikor nem volt velem, csak rá tudtam gondolni. Hogy éppen mit csinálhat, min gondolkozhat.
Képtelen voltam magam távol tartani tőle. Tudom, így csak rosszabb lett. De nem érdekelt akkor. Csak vele akartam lenni. Megnevettetni, és éreztetni vele, hogy én itt vagyok neki. Azonban az utolsó nap kész tragédiára sikeredett.

Mint minden nap, gyomorgörccsel keltem fel. Tudtam, hogy el kell mondanom neki.
Elvégeztem reggeli teendőimet, majd elindultam.. Oda, ahol a pokol várt.
Mikor megláttam Liát, odasiettem hozzá, majd jó szorosan megölteltem. Egy ideig most utoljára érezhetem karjai szorítását. Mikor észbekaptam, s rájöttem, hogy kicsit sok lesz az ölelésből óvatosan eltoltam magamtól. És most kell elkezdődnie a ridegségnek. Muszáj volt azt tettetnem, hogy nem érdekel.. El akartam hitetni magammal, hogy nem érdekelhet ennyire egy lány.

Próbáltam egész nap nem foglalkozni vele, s elfelejteni őt az osztály 'Barbiaival" Mármint műköröm, műhaj, műruha, stb. Azonban ez nem ment. Kötelességemnek éreztem figyelni rá. Tudni akartam mi van vele. Mire gondol jelen pillanatban.. Szóval mint gondolom észrevettétek, nem tudtam egy nap alatt elfelejteni.
Majd eljött az este..

- Szia.. - Motyogtam csöndben.

Istenem nekem ez nem megy. Vele akarok lenni. Érezni karjai szorítását. Szeretni őt.. Nem vagyok képes itt hagyni.

Gondolataim közben ő felmászott a fánkra.
Rövid párbeszéd után közöltem vele, hogy nem megyek oda fel. Túl sok emlék jutott volna róla eszembe. Viszont mikor kitálalt mindenről, és elkezdett sírni, ott volt végem. Sír, ráadásul miattam. Nem bírtam nézni. Szinte fizikai fájdalmat éreztem az miatt, hogy nem mehettem oda hozzá, s közölhettem vele, hogy minden rendben lesz.
Így neki jobb lesz. Azt fogja hinni, hogy nem érdekel engem, szóval nem fog neki annyira fájni, hogy elmegyek.
Elköszöntem, majd gyorsan haza is indultam. Nem akartam látni ahogy sír. Nem akartam megtörni előtte.

- Kedves utasaink. Kérjük csatolják be öveiket - Halladzódott a hangos bemondóbol az utasítás.

Nem.. Nem mehetek el. Nem hagyhatom egyedül. Szüksége van rám, és nem utolsó sorban nekem is rá.
- Elnézést. Lent hagytam az egyik csomagom. Kérem lemehetek érte? - kérdeztem az egyik Stuardest. (Nem tudom hogy írják).

- Hát, szűk 3 perc múlva felszállunk. Nagyon siessen uram. - közölte velem a nő.

- Rendben, sietni fogok. Köszönöm - válaszoltam gyors, majd rohanni kezdtem lefele bőröndeimmel.

Igazából simán le is szállhattam volna, csak nem tudom olyat lehet-e.

- Öhmm elnézést, de a többi csomagját miért viszi? - Kérdezte egy másik nő. Istenem csak jussak már le.

- Jó repülést! - Ordítottam vissza a kijáratból.

Az erdőben vagyok. Gondoltam megvárom a reggelt, s ott fogom várni az ajtó előtt Liát. Azonban ekkor megláttam.
Egy pengét tartott a kezében.. Ugye nem?
És akkor egy vágás a csuklójára. Ez miattam van. Miattam bántja magát. Jézusom.

- Lia! Úristen ne csináld! - ordítottam neki oda messziről, majd gyorsabbra vetten lépteimet.

Felemelte fejét, majd rámemelte gyönyörű tekintetét. Odaértem hozzá, miközben leellenőrizte az időt a telefonján. 6:18.

- Lekésted a gépet? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Igen persze Lia, más okom sincs az itt maradásra. - mosolygtam óvatosan, majd erősen szemeire szegesztem tekintetem.

- Te itt maradtál... Miattam? - kérdezte még kerekebb szemekkel.

- Túl nagy 1 embernek az a fa - villantottam egy mosolyt, majd óvatosan rápillantottam karjára.

5 karcolás.. 5-kor indult a gépem..
Ekkor gyors ráhúzta a pulcsiját kezeire.

- Lia.. Ilyet soha többet ne csinálj - néztem rá szúrós rekintettel, bár lágy hangon.

- Úgy éreztem most szüksegem van erre - válaszolt szomorúan Lia.
És ekkor nem bírtam tovább. Rájöttem, végleg beleszerettem.

Közelebb hajoltam puha ajkaihoz, majd megcsókoltam.