Másképp átlagos

My World 6.

- Lennél a barátnőm?

Megszűntem létezni. Ha tehettem volna, akkor ott abban a pillanatban ragadtam volna egész életemben.
Látni csillogó barna íriszeit, a haját, ami még kócosan is tökéletes, s érezni a késztetést, miszerint a nyakába ugranék örömömben.
Éééés hogy ne hazudtoljam meg magam, ez meg is történt.
Egy jó nagy lendületet véve felugrattam magasságába, lábaim dereka köré kulcsoltam, kezeim a nyakát fonták körül, majd a fülébe súgtam azt a szócskát, ami az egész életemet megváltoztatta.
- Igen. - "leheltem" boldogan fülébe válaszom, majd két kezet éreztem meg a derekamon, ami kissé eltolt magától. Először furán néztem rá, azonban mosolygó arcát látva egyfajta megkönnyebbülés jele futott át rajtam.
És ekkor megcsókolt. A mai napon másodjára. Azt hiszem ennél jobb napom nem is lehetne. Pediiig kiderült, hogy ez még csak a kezdet volt.

Egészen reggelig ott voltunk a pataknál, és beszélgettünk, ennek hála nagyonnagyon sok dolgot megtudtam róla, amiről eddig fogalmam sem volt.

- És egyébként hogyan találtál rá erre a helyre? - kérdztem Márkot egy kavics eldobása közepette, ami a tóban landolt.

- Mikor megtudtam, hogy vissza kell mennem Amerikába, kellett egy kis idő, mire feldolgoztam. Sétálni akartam, majd egészen idáig meg sem álltam, mikor megláttam milyen gyönyörű ez a hely - válaszolt mosolygva a barátom. Igeeen a barátom, hivatalaosan is :D

- Egyébként még sosem beszéltél a családodról - Hozta fel a témát Márk.

- Nincs semmi különös a családomban. Nincs testvérem, és ez így tökéletes. A szüleimmel jól elvagyok, és még sohasem jöttek rá, hogy esténként kilógok otthonról. És nálad? - kérdeztem válaszom után.

- Van egy bátyám, aki nem sokkal idősebb nálam, viszont gyűlöljük egymást. A szüleim mindig is őt szerették, ő volt a jó gyerek. Persze azóta ez már pont az ellentéte, de a szüleimet ez sem érdekli. Én kevésbé érdeklem őket, szóval nem is értem miért kéne most visszamennem. Azóta bátyám is ideköltözött, lehet összecserélték a telefonszámokat, és őt akarták hívni, nem is engem - gondolkozott el Márk..

És igen, akkor jöttünk rá, hogy nekünk ma még suliba kéne menni, de még volt időnk szerencsére, szóval hazasiettünk mind a ketten, majd egy "rövidke" messenger beszélgetést is folytattunk.

- Kicsim, kelni ké - Kezdte el apa a mondandóját, mikor meglátta, hogy én már útra készen vagyok. - Hát te? Mióta vagy fent?

- Nem nagyon tudtam aludni. - válaszoltam vállat vonva.

- Ömm oké. Akkor... nem jössz le? - kérdzte apa, mikor már kínossá vált a csönd.

- Ömm... Apa, át szeretnék menni Márkhoz.

- Ilyen korán? - vonta fel apa szemöldökét. - Mit csinálnál ott?

- Hát.. Csak ott lennék. Onnan indulnánk suliba..

- Najóó.. Így már értem miért vagy már kész. Na jólvan menj.. - mosolygott rám apa. Az elmúlt hónapokban többször voltam már Márknál, már szinte szokássá vált, hogy ott vagyok.

- Oké, köszi apa - nyomtam puszit az arcára. - Anya dolgozik ugye?

- Igen, viszont ma hamarabb hazaér. - Válaszolt apa.

- Okés. Na sziaaa - Köszöntem el, majd elindultam Márkhoz.