Másképp átlagos

My world 8.

A suliban találkoztam Lizával. Nagyonnagyon rég beszéltünk úgy komolyabban, és brutális bűntudatom volt az miatt, hogy szerintem én hanyagoltam el az utóbbi 1 hónapban. Nagyon sok mindenről nem tud, pedig nagyon szeretem őt.

- Sziaaaa Liza. - Köszöntem neki Márkkal együtt, majd Liz egy kissé gúnyos mosoly kíséretében odafordult hozzám.

- Naa Lia. Rólad is lehet még hallani? - Kérdezte a barátnőm tettetett meglepettséggel.

- Ajj Liza. Nagyon sajnálom. Én hibám, én nem foglalkoztam veled, tudom. Tényleg sajnálom.. - Vallottam be kertelés nélkül, hogy hogy érzek most. Több mint 3 évnyi barátságot nem szeretnék egy ilyen miatt elveszteni..

- Ok. Bocs de most mennem kell. Szióka. - Köszönt el haját hátradobva.

Szióka??? Haj dobálás??? Jézusom... Csak azt ne mondja, hogy elkezdtett Fanniékkal barátkozni.. Tudjátok.. Tipikus lányok, gondolom nem kell bemutatnom őket. Ők a barbibabák. Eddig Lizával őket "parodizáltuk" nehogymár most SzercsiPuszcsiLávcsi legyen.

Márkkal együtt tágra nyílt szemekkel néztünk a lány után.

- Most.. Komolyan azt mondta, hogy na szióka? - kérdeztem Márkot kissé mérgesen. - Nehogymár most ő így besértődjön. Ő is kereshetett volna. Nem csak az én dolgom. - Szóltam durcásan Márknak, majd odabújtam hozzá, s feléztem barna szemeire.

- Ugye? - kérdeztem reménykedve.

- Persze.. Lil. Ha akart volna veled beszélni, szólt volna. Most amúgy ő tényleg Fanniékhoz ment oda? - biccentett Márk a szőkehajú társaság felé, jelezve, hogy nézzek oda én is.

Kiszabadultam karjai közül, melyek derekamon pihentek, majd kiváncsian feléjük fordultam. És igen, tényleg. Ott kellették magukat az iskola közepén. Liz soha nem szeretett a középpontban lenni.. Jézusom mi lett belőle.

- Ajj csináljunk már valamit. Rossz ránézni - mondtam Márknak kissé szomorkás hanggal.
- Ezt most mind miattam csinálja.. Soha nem szeretett ilyen lány lenni. Mindig is elítélte őket. Ráadásul soha nem szerette, hogyha van vagy 30 "barátja", úgy gondolta, hogy abból 1 sem igazi. Most meg nézz rá. Mindenki őket veszi körül. - beszéltem megállás nélkül a fiúhoz, aki csak megértően hallgatott, miközben termünk felé sétáltunk, majd megkezdődött egy fárasztó sulis nap. Mint mindig.

- Végre itthon! - Bukott ki belőlem egy megkönnyebülést jelző sóhaj cipőm levétele közben.

- Szia Lia! - Hallottam meg anya hangját a konyha irányából.

- Szia anya!

- Szia drágám! - Ölelt meg anya. - Milyen napod volt?

- Tűrhető.. Neked? - Válaszoltam szám szélét rágcsálva. Az igazság az, hogy a nap többi részén Liz viselkedése rosszabb volt, mint amire számítottam, és haragszik rám.. Ráadásul nagyon.

- Nekem ugyanolyan mint eddig. Történt valami? - Kérdezte anya arcomat fürkészve. Természetesen egyből észrevette, hogy valami nem stimmel. Hogy ne vette volna észre?

- Igen.. Liz haragszik rám. Ráadásul annyira, hogy átpártolt Fanniékhoz - válaszoltam szememet forgatva. Ismertem annyira Lizát, hogy tudjam, nem szeret ott lenni. Látom rajta. Viszont túlságossn haragszim rám ahhoz, hogy odajöjjön hozzánk.

- Hogyhogy?

- Hááát.. Lehet hogy ahogy Márk bekerült a képbe, egy picit elhanyagoltam. Tudoom, nem szabadott volna, és nagyon sajnálom, de nem direkt volt. - Válaszoltam anyának miközben beleharaptam egy almába, és leültem az egyik székre.

- Lia.. Tudod hogy ilyet nem csinálhatsz. - Nézett rám szúrós tekintettel anya.

- Igen, tudom - húztam el szám szélet, majd kezdtem el pásztázni a padlót. Ilyenkor olyan érdekes. - Viszont, meg szeretnék kérdezni valamit.

- Igen?

- Szerinted.. Ha lenne egy barátom.. Mármint fiú barát. Érted hogy.
Mennyire akadnátok ki? - kérdeztem egy kínos mosoly kíséretében.

- Uuuu tudtam hogy összefogtok jönni Márkkal - Mosolygott anya feldobódva.

- Honnan veszed hogy Márk az? - kérdeztem felhúzott szemöldökökkel szívatva anyát.

- Remélem csak viccelsz - nézett rám anya fapofával.

- Persze hogy viccelek - röhögtem el magam. - Na? Örülsz neki? - kérdeztem mosolyogva.

- Persze hogy örülök. Hívd át ma.. Mondanám hogy vacsorára, de azok általában elég kínosra sikerednek.. Felhívom apádat - zárta le a beszélgetést anya mosolyogva, majd rohant a telefonjához. De jó. Felszaladtam a szobámba, majd ráírtam Márkra.

Lil: Sziaaaaa:D

Márk: Sziaaaaa. Remélem ugyanannyi A-val sikerült írnom:D

Lil: Ááá az lehetetlen. Így csak nekem megy🙈 Figyi beszéltem anyával.

Márk: Na mesélj.

Lil: Szeretné hogy ma átgyere😊

Márk: Elmondtad neki, hogy együtt vagyunk?

Lil: Ühüm. Nagyon örült neki❤

Márk: Annyira nem mint én.. Najóó ez most nyálas volt😅 Hányra menjek?

Lil: Nem volt nyálaaas 😂 5 jó lesz? 😊

Márk: Persze. Elmegyek a plázába vásárolni, nincs mit felvennem. 😂

Lil: Menjek veled?😂

Márk: Mit gondoltál? Hogy nelküled elmegyek bárhova is? 😁

Lil: Reméltem is, hogy nem😋 Akkor 5-re gyere jó?

Márk: Oké

Lil: Megyek, hív apa 😖

Márk: Sok sikert:D Szia Lil❤

Lil: Szia Márk:) ❤

Beszéltem apával, maj elkezdődött az unalmas várakozásom 5-ig.