Másképp átlagos

My world 5.

×LIA SZEMSZÖGE×
~~~~~~~~~~~~~~~~

Mégcsókolt.
Ujjaim végigszántottak barna kusza hajtincsein, mire még szenvedélyesebbé vált csókja. Közben derekam simogatta kezeivel.

Tökéletes volt az egész. Ennél jobbat el sem lehetett volna képzelnem.

Mikor már mindketten levegőhiányban szenvedtünk, elváltuk egymástól. Homlokát neki döntötte enyémnek, majd kimondta azt a szót. Azt a szót, amire mindig is szükségem volt. Ami segített volna a bajban. Ami hiányzott az életemből.

- Szeretlek. - Nézett rám gyönyörű csillogó szemeivel Márk. Suttogása szinte súrolta bőröm, ami miatt libabőr, régi jó haverom végigfutkosott végtagjaimon.
Szívem kihagyott egy ütemet, megszűnt körülöttem a világ, s mire az agyam képes  lett volna reagálni, Márk magabiztos arca átváltott kissé félővé. Igen, akkor jöttem rá, hogy lehet reagálni kéne.
Ekkor egy még az előzőnél is szenvedélyesebb csókkal ajándékoztam meg, amit azonnal viszonzott is. Kócos haja így még kócosabb lett, pont úgy, mint az enyém. De abban a pillanatban ez volt az, ami a legkevésbé érdekelt. Inkább azzal foglalkoztam, hogy hogy szerethettem meg egy embert ennyire 1 hónap alatt.

- Én is szeretlek. - Mondtam ki mostmár én is a kulcsszavakat.

Ekkor mérhetetlen mosoly ült ki arcára, körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy kisfiúval közlik, hogy mégis megkapja a játékát.

- Menjünk el valahova - Reagált csillogó szemekkel. Először kissé meglepődtem, de végül beleegyztem.

- Oké - Mosolygtam rá - Hova is megyünk? - kérdeztem pár másodperc után, mikor elindultunk.

- Nyugi, pár perc és ott vagyunk - villantott egy ezer vaktos mosolyt rám, amibe még a lábaim is beleremegtek.. Asszem hatással van rám.. Nem is kicsit..

- Meeegjöttünk - jelentette ki ünnepélyesen, mikor egy jó hosszú beszélgetés után elértük célunkat.

- És most mit csinálunk? - Kérdeztem Márkot mosolyogva. Mikor vele vagyok, egyszerűen csak mosolyogni vagyok képes. Uuu ez túl nyálas lett.. :D

- Csak gyere utánam. - Fogta meg a kezem, mire újra libabőrös lettem. Azt hiszem az utóbbi időben annyiszor lettem már libabőrös, hogy lassan már inkább azt kéne számolni, hogy mikor nem vagyok az.

- Naa most még sok séta? - kérdeztem már kissé nyafogva. Fáradt voltam, és nem aludhattam.

Viszooont akkor, egy gyönyörű inda adag mögé lépve rájöttem miért jöttünk ide.

Egy gyönyörű tájat lehetett látni, egy teljesen tiszta tóval a közepén, amit csodás fák vettek körül.
Az egész mesébe illő volt... És ami tökéletessé tette abban a pillanatban, az Márk volt.

- Szóval... Khmm.. Rácz Lia. - Nézett rám Márk csodás szemeivel, majd átkarolta derekam.
- Lennél a barátnőm?