Másképp átlagos

My world 7.

Igazából egyikőnknek sem volt kedve iskolába menni, dehát... Nem lóghattunk meg. Pontosabban meglóghattunk volna, viszont akkor ráfogják a "romlásomat" arra, hogy összejöttünk Márkal, amit meg végképp nem szeretnék. Ekkor eszembe jutott, hogy egy házimat sem írtam meg, mivel Márkkal voltam elfoglalva.

- Basszus - reagáltam kissé rémült arccal, mikor rájöttem, hogy ezt kicsit elcsesztem most.

- Mi történt? - kérdezte Márk gondolatait megszakítva.

- Asszem... Nem csináltam házit - nevettem fel kissé kínosan, azonban Márk mintha meg se hallott volna, csak agyalt tovább valamin, de nagyon.

- Uu az gáz. - Reagált kb. fél perccel a mondandóm után egy 2 szavas mondattal. Hmm...

- Ömm Márk. Minden oké? - kérdeztem arcát fürkészve, hátha látok valami árulkodó jelet, arcizma esetleg mozdul vagy valami, de nem. Nem történt semmi.

- Aham. - mondta ki válaszát, majd megcáfolta magát (?) - Vagyis nem.

- És elmondod mi a baj, vagy még fél órán át könyörögjek? - néztem rá kérlelőn.

- Hát... Tudod... Van itt valami, amivel rávehetsz, hogy elmondjam - mosolygott kissé perverzen, közelebb hajoltam hozzá, nyomtam egy gyors puszit a szájára, majd újrakezdtem a kihallgatásom.

- Naaa? - kérdeztem már kissé türelmetlenül.

- Hát az van, hogy következőnek nem érem be ennyivel - villantott rám egy díjnyertes mosolyt, mondanom sem kell, arcom színe egyből pirosba borult.

- Akkor elmondod mi a baj? - kérdeztem kissé enyhébben egy óvatos mosoly kíséretében, éééés igen, megtört a jég.

- Igen.. Van még időnk a suliig, sétálunk egyet? - kérdezte Márk, ujjait ujjaimra kulcsolta, majd bolintásom után elindultunk.

- Tudod, meséltem a testvéremről. Ő Josh. Ugye én majd szeretnélek bemutatni a családomnak, amiben persze benne van Josh is. Viszont én bizonyos okok miatt nem szeretném, hogy ő téged megismerjen, viszont ez lehetetlen. Szóval fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, mikor elviszlek mondjuk egy családi találkozóra. - fejezte be mondandóját Márk.

- És miért nem beszélhetek én ezzel a bizonyos Joshsal? - kérdeztem,  szerintem jogosan.

- Azt neked nem kell tudnod. - Válaszolt, majd arcán átsuhanni láttam talán egy kis düh jelét, de az gyorsan el is tűnt, szerencsémre.

- És ha én tudni akarom?

- Nem fogod.

- Megkérdezem tőle.

- Semmilyen elérhetőséget nem tudsz. - közölte mosolyogva Márk, majd megfordult, szemeimbe nézett, s adott egy puszit a homlokomra. - Nem kell ezt neked tudnod Lil - mosolygott rám Márk.

- Lil? - kérdeztem vissza fura fejet vágva. Hiszen még soha senki nem szólított Lilnek.

- Lia. Azt hitted nem fog kiderülni, hogy a 2. neved Lili? - nevetett Márk. Nemááár. Honnan tudja? És miért???

- Te ezt honnan a jó bűbánatos nyusziból tudod? - kérdeztem ezzel a csodálatos káromkodással.

- Anyukád mondta, Rácz Lili Lia - válaszolt elégedett mosollyal az arcán, kihangsúlyozva a Lili szót, majd leültünk a sulibal szembe lévő padra, pontosabban én az ő ölébe, vállára hajtottam fejem, ő ákarolta a derekam, és így vártuk a suli kezdődését.