Tipikus Tini Story😜😍😘 |BEFEJEZVE|

22.rész

Kicsit sokáig tartott a takarítás, de sikerült befejeznünk. Aztán rendeltünk pizzát és vacsoráztunk. Majd beszélgettünk még és hazamentünk. Márk eljött hozzám, összeszedte a cuccait, és elindult haza. Vagyis először a buszmegállóba, ahova lekísértem. Egymás kezét fogva, és néha csókolózva álltunk a buszmegállóba és vártuk a busz. Amikor ideért a busz, egy hosszú, érzelmes csókkal búcsúztunk el.

-Szia!-mondta.

-Szia-feleltem és újra megcsókoltam. A buszról mindenki minket nézett.

-Akkor holnap reggel a végen.

-Reggel a végen-ismételtem amit mondott. Majd felszállt a buszra és elment.

...

Reggel az órám borzasztó visítására ébredtem. Feltápászkodtam, majd elmentem a fürdőbe készülődni, utána felöltöztem, majd lementem reggelizni, és közben messengeren beszélgettem Márkkal.

6:40- felhúzom a cipőm, és indulok a buszra. 6:47-kor fel is szállok rá, majd nemsokkal később Rebi is. A végállomáson leszálltunk, majd megvártuk Márkot, és elindultunk a suli felé, vagyis Rebi és Márk sulija felé, útközben vettünk kaját, majd folytattuk utunkat a sulihoz. A suli előtt megvártuk Bencét, majd még beszélgettünk kint egy kicsit. Aztán elbúcsúztam tőlük, és elindultam az én sulim felé.

...

Az órák unalmasan teltek. Csak az vidított fel, hogy végre találkoztam a barátnőimmel.

Végre kicsengettek az utolsó órámról és mehetek edzésre. Márk és Bence már természetesen vártak rám a suli előtt. Márkot egy csókkal és egy öleléssel köszöntöttem, míg Bencét egy szimpla öleléssel. Majd elindultunk. Útközben sokat hülyéskedtünk, viccelődtünk, nevetgéltünk. Aztán amikor odaértünk, csatlakoztunk Mátéékhoz. Majd lassacskán elkezdődött az edzés.

...

18:00-kor végeztünk az edzéssel. Én előbb kimentem mint a fiúk, mert Rebi várt ránk, és tudtam, hogy nem szeret egyedül kint ácsorogni ezért kimentem, de bár ne tettem volna. Amikor mentem ki a kapuban megláttam Ádit, és néhány haverját, és amikor ő meglátott engem felém indult.

-Mitakarsz*?!-kérdeztem tőle flegmán.

-Téged-kacsintott.

-Nocsak-nocsak. Csak nem féltékeny vagy?!

-Én?!? Ugyan soha.

-Akkor tűnj a francba!

-Nélküled sehova cica!-majd megragadott és megcsókolt. Próbáltam ellökni magamtól de nem sikerül, csak a fejemet tudtam elhúzni.

-Na, de rossz ma valaki!

-Hagy békén te tetves buzi!!

-Tudom, hogy te is akarod..-majd újra megcsókolt. Ficánkoltam, rugdostam, de semmi. Nem eresztett. Egészen addig amíg Márk nem jött.

-Héj!! Engedd el a barátnőmet te buzi.

-Nem a tiéd, hanem az enyém. Csak féltékennyé akart tenni veled! Sikerült is. De tudod mit, legyen a tied, nekem nem kellenek ilyen kurvák mint ez itt..-majd lelökött a földre, és ekkor jött Andris és Máté is. Bence felsegített, amíg ők elkezdték verni őket, és ekkor már Ádi haverjai is beszálltak.

Bence szorosan fogott, és vigasztalt, majd odajött hozzánk Rebi is, és akkor ő vigasztalt, és Bence is beszállt a bunyóba.

-Fiúk, elég!!-kiabáltam nekik, sírva. De semmi. Ekkor Ádám kapott egy akkorát, hogy hátraesett, és utána leléptek a haverjaival.

Odafutottam Márkhoz és szorosan megöleltem.

-Úristen!! Az arcod..-megijedtem, amikor megláttam a véres arcát. A szájából és a szemöldökéből ömlött a vér, Bence, Máté és Andris is hasonlóan nézett ki.

-Semmi baj. Nyugi, nem fáj.

-De ez miattam van, mert nem vártalak meg titeket, és..-nem tudtam befejezni.

-Ezt még egyszer meg ne halljam!! Nem a te hibád!! Érted bármit megtennék, és az, hogy így nézek ki, az csak járulékos veszteség. -mosolygott rám.

-Biztos jól vagy??

-Ezt nekem kéne tőled kérdeznem.

-Hé, Hugi jól vagy?-jött oda Andris hozzám.

-Persze, nekem nincs bajom-öleltem meg- de ti úgy néztek ki, mint aki egy sötét sikátorban agyon vertek.

-Azért annyira nem vészes.-jött oda Bence is.

-De ez miattam van.

-Mondtam, hogy ezt többet nem akarom meghallani a szádból.-szólt rám Márk.

-Sajnálom, de hibásnak érzem magam..

-De nem vagy az. Érted BÁRMIT megtennénk.-mondta Máté.

-Köszönöm-és megöleltem mindenkit.

-De most már induljunk, mert nem akarom lekésni a buszt.-szólalt meg Rebi.

-Igenis asszony.-fogta meg a kezét Bence.

-De előtte nem kéne lemosni az arcotokról a vért?!-kérdeztem tőlük mosolyogva.

-Nem ártana.-válaszolta Andris.

Gyorsan mindenkinek az arcáról letöröltük a vért, és indultunk a végállomás felé. Márknak előbb indult a busza mint a miénk, ezért ott álltunk, meg ahonnan indul Márk busza. Mátét és Andrist a szülei hazavitték, ahogy Bencét is. Mi pedig Rebivel, miután mindenki elment, átsétáltunk oda, ahonnan a mi buszunk indul.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is nektek, picit eseménydúsabb, mint az eddigiek. A helyesírási hibákért bocsi.
U.I.: OMG!! Majdnem ezren olvassátok ezt a történetet. Nagyon szépen köszönöm!!
A következő részig Csók😘