Never ending cuteness ☆-☆ Jikook (+VHope) fanfic

5. rész

Jimin POV

Őszintén szólva én most nem értek semmit. Mióta tegnap este Jungkook megcsókolt, én nem igazán fogtam fel a szitut. Csak azt tudom, hogy azóta kerül, és nem néz a szemembe. De miért teszi ezt velem? Ha nem akar velem lenni, akkor mondja, és akkor békén hagyom, de ezt előbb utóbb meg kell beszélni.
Igen, beszélni akartam, de közben rettentően féltem a végkifejlettől, mert ha közli, hogy megbánta, és undorodik tőlem, az nem lenne túl okés a szívem szempontjából. Végülis csókolózott már fiúval, és lehet, hogy csak az a baja, hogy túl gyorsan haladtunk. Persze tudom, hogy figyelmeztetett előre, hogy furcsa részegen, de ha a világ legcukibb sráca bámul úgy rád, majd csókol meg, mint ő, akkor elég nehéz ellenállni neki. Úgyhogy én megbánások nélkül tekintek a tegnapra, még akkor is, ha az lesz az egész végkifejlete, hogy nem leszünk túl jóban.
De persze minden erőmmel azért imádkozok, hogy ne ez legyen. Lehet, hogy még csak pár napja ismerem, de én ezt a kis cukipofát teljesen a szívembe zártam.
Viszon akkor most mi pontosan a baja? Az, hogy fiú vagyok? Nem hinném, mert állítólag volt már sráccal, és ahogy tegnap este megbámult zuhanyzás után... Akkor az, hogy még nem nagyon ismerjük egymást? Szerintem ez nem probléma, itt van előttünk egy teljes év egymás társaságában, nem muszáj járással kezdeni. Talán a korkülönbség? Erősen kétlem, mert ez a 2 év ebben a korban az igazán nem sok. Már csak egy lehetőség maradt, ami eléggé elszomorít: velem van baja. Igen, biztosan ez az oka. És tegnap is csak azért csókolt meg, mert részeg volt. Nem nagyon tudok másra gondolni. Lehet, hogy nem is kéne erőltetni ezt a beszélgetést, hiszen így már tudom az okot, és nem akarom hallani, ahogy a szemembe mondja.
"Vidám" gondolataimat a matekóra végét jelentő csengő zavarta meg.
Ezután már csak egy tánc órám van, és talán még megnézem az énekversenyt Tae kedvéért (mert hát az ígéret szép szó, akkor is ha az ember depis), aztán elmegyek Hobihoz, hogy együtt sírjunk. Én Kookie és a nem létező önbizalmam, ő meg Taehyung után, aki minden bizonnyal idén is jól fog szerepelni az énekversenyen. Fantasztikus program lesz, már most látom.
Vajon Jungkook is ott lesz a versenyen? Hallani akarom énekelni... biztos gyönyörű a hangja... Najó álljunk le, nem álmodozhatok Kookieról, nem akarok még jobban pofára esni. Ha kerül, biztosan azért teszi, mert nem akar velem lenni, és kész. Pff, mintha ilyen könnyen le lehetne mondani arról a kis nyusziról. De ha most ráakaszkodom, akkor csak még jobban megutál, és akkor nemhogy egy pár nem leszünk, hanem barátok sem. Ami pedig szobatársakként elég kínos lenne... Jajjj már megint elkalandoztam, pedig most tánc órám lesz, amit tényleg imádok. Koncentrálnom kell, nem veheti el minden gondolatomat az a kis hülye.
Oké, ha ma estig nem próbál meg beszélni velem, akkor feladom. És ha így lesz, megteszek mindent, hogy soha többé ne legyek az útjában.

Jungkook POV

Reggel sem voltam magabiztosabb, mint este. Nem tudok Jimin szemébe nézni, amíg nem tudom a válszt. Pedig beszélni kéne vele, de nem tudom, mit mondjak... mondjuk ő sem próbálkozik nagyon... lehet hogy megbánta? Persze én támadtam le, de ő nem ivott annyit, szóval legalább nagyjából józan volt. Akkor ha nem akarja elutasít, nem pedig visszacsókol... de... mi van ha most másképp látja? Végülis ez az utolsó végzős éve, minden bizonnyal nem egy ilyen kis pisissel akarja eltölteni.
Najó, este megpróbálok beszélni vele. Addig is rá kéne jönnöm, hogy mit mondjak neki, mert abban legalább biztos vagyok, hogy vonzódom hozzá. És végülis ez a legfontosabb, szóval ha egyelőre ennyi nem elég neki, akkor vagy vár rám, vagy hagyjuk a dolgot. Oké ez egy elég jó terv, már csak a bátorságot kéne valahonnan összekaparni hozzá.
Ezen filóztam kajálás közben, mikor Vernon megkérdezte, hogy megyek e az énekversenyre. Hát nem nagyon gondolkoztam még, de... végülis miért ne? Legalább eltereli kicsit a figyelmem.
Kajálás után rögtön a verseny helyszínére siettünk, mert még le kellett adni a jelentkezést, és Vernon érdeklődni akart, hogy lehet e rappelni. Azt mondták, hogy szabad, de kisebb esélyekkel indul, nem igazán tudják ugyanazon szempontok alapján megítélni, de azt mondta, nem baj, amíg a közönségnek tetszik. Amúgy egész jóba lettünk időközben, úgy látszik ő sem jön ki túl jól az osztálytársainkkal. Kicsit alrébb vonultunk és elkezdtük bemelegíteni a hangunkat, de én közben a tömeget pásztáztam, hátha kiszúrok egy ismerős arcot. Pár perc múlva meg is láttam Taehyungot, és mellette... Jimint. Nem hinném, hogy indul, biztos csak Tae miatt jött, de én most nem állok készen a beszélgetésre.
Épp azon voltam, hogy kicsit arrébb húzzam Vernont, mielőtt ők is észrevesznek, de pont akkor találkozott a tekintetem Jiminével. Nem sok mindent tudtam kiolvasni belőle, de leginkább szomorúnak tűnt. De miért lenne szomorú? Inkább elkaptam a fejem, és nem mentem oda hozzájuk, ami lehet, hogy bunkón jött ki, de én még tényleg nem állok készen erre. Most inkább a versenyre figyelek - de azért kicsit reménykedek, hogy ha én nem is megyek, legalább Jimin idejön.

Jimin POV

Hát végül Kookie is itt van. Úgy látszik ő is észrevett, de megint nem néz a szemembe, és nem is jön ide. Hát ha ő nem jön, akkor én sem fogom erőltetni. Szomorúan bambultam magam elé, hallgatva Tae csevegését, akinek elég sok idő kellett, mire észrevette, hogy bajom van. Az tény, hogy nem az eszéért szeretjük, de azért kicsit odafigyelhetne a környezetére, ahelyett hogy már megint Chent szidja (a legjobb énekes a suliban, Tae mélységesen utálja, pedig szegény srác nem csinált semmit). De legalább észrevette, hogy nem vagyok teljesen oké, de hiába faggatózott, nem mondtam el neki. Egy idő után békén hagyott, mikor látta, hogy a falnak beszél, és inkább skálázni kezdett mellettem. Tényleg szép hangja van, remélem idén végre megnyeri, bár Chen is indul, úgyhogy nem vagyok benne biztos.
10 percel később mindenkit betereltek, és a táncversenyhez hasonlóan a fellépők itt is névsor szerint követték egymást. Megint Kookie jött először (mármint azok közül, akik érdekelnek), akire valljuk be, már elég kíváncsi voltam. Nem ismertem a számot, amit választott, de meglepően lassú és érzelmes volt. A hangja pedig... te jó ég. Nem lehet, hogy ennyire jó mindenben. Tehetséges táncos, de az énekhez is legalább annyi tehetsége van. Amíg, énekelt, a teremben mindenki (lányok is fiúk is egyaránt, rólam már nem is beszélve) teljesen belezúgott, hatalmas tapsvihar fogadta a végén, néhányan sírtak is. Én elképedve bámultam rá, és mikor véletlenül találkozott a tekintetünk, valamiért úgy éreztem, ez a dal nekem szólt.
Ezután jött még néhány versenyző, akik úgy tűnt, elvesztették minden önbizalmukat Kookie után, hiszen mégiscsak egy 9edikes kölyök alázott le itt kb mindenkit.
Aztán jött Chen. Már mikor bemondták a nevét, nagy lett a hangzavar, a suliban mindenki elismeri a tehetségét (az énektanár, Baekhyun egyenesen oda van érte). Hát ha Kookie király volt, akkor ő Isten, mert tényleg elképesztő, szinte más szinten van. Magában mindenki szépen csöndben elkönyvelte neki az első helyet egyedül Tae szidta rendíthetetlenül.
Viszont rögtön Chen után ő jött (mivel ugyanaz a vezetéknevük), és mivel ő is nagy népszerűségnek örvend, már nevének kimondásakor sutyorogni kezdtek. Én megveregettem a vállát, az idő közben ideért Hobi megsimította arcát, és biztatóan szemébe nézett.
- Hajrá, Tae! Te vagy a legszebb hangú ember, akit ismerek. Menni fog - mosolygott rá, amibe még nekem is belesajdult a szívem. Nem nyafoghatok Kookie miatt, mikor a legjobb barátom évek óta szenved.
- Köszi, hyung. Köszönöm, hogy mindig mellettem vagy - ölelte meg Tae, mire Hoseok kissé lefagyva visszaölelte, de látszott rajta, hogy boldog.
Szebben énekelt a mai nap, mint eddig bármikor (úgy érzem, Hobi kicsit közrejátszott), így már tényleg fogalmam sincs, ki fog nyerni. Az egyértelmű volt, hogy Kookie, Chen, és Tae dobogósok lesznek, de hogy mi lesz a sorrend, azt nem tudnám megmondani.
Az eredményhirdetésre meg várni kellett, addig Hoseokkal agyondicsérgettük Taet, amit tényleg meg is érdemelt. Fél szemmel viszont végig Jungkookot figyeltem, aki szerintem ugyanúgy bámult felém, mert folyton éreztem hátamon pillantását.
Hmm. Szóval mégiscsak beszélni akar? Ma este muszáj lesz ezt megejtenünk, mert így csak kerülgetjük egymást.
Hamarosan kezdetét vette az eredményhirdetés, és senkit sem lepett meg, hogy ki lett az első 3. Végül Kookie lett a harmadik (ami egy 9edikestől óriási dolog), Tae a második, Chen pedig szokás szerint az első. Vernon (akit én igazából észre sem vettem, de azt mondtám lenyomott egy elképesztő rapet) különdíjat kapott, amire láthatóan nagyon büszke volt.
Végülis jó volt ez a nap... de a neheze még csak ezután jön.

Nahh végül csak úgy sikerült hosszabbat írnom, hogy volt egy szemszögváltás, de legalább végre nem olyan rövid :p
És ne feledkezzetek el a beígért meglepi párosról, mert szerintem hamarosan ők is akcióba lendülnek (ha vagyok én elég ügyes ahhoz, hogy eljussak egyáltalán odáig)
Remélem tetszett, hamarosan jön a kövi ^^