Never ending cuteness ☆-☆ Jikook (+VHope) fanfic

6. rész

Jungkook POV

Eredményhirdetés után nem bírtam abbahagyni Jimin bámulását. Tudom, hogy még nem rég óta ismerjük egymást, de már ezen a pár napon, amíg nem beszéltünk, elképesztően hiányzott a társasága.
Ez a tény segített rájönnöm, hogy mit is akarok. Meg fogom beszélni vele, hogy szeretném megpróbálni vele. Már ha ő is ezt akarja, de nekem az jött le abból, amit ma láttam, hogy akar ő közeledni, csak miattam nem mer. Ahogy tisztán megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy holnaptól valószínűleg egy fiúval leszek, meglepően nem ijesztett meg. Egyenesen azt éreztem, hogy ez így természetes. Igazából próbálkoztam már én lányokkal is, de végül egyikkel sem bírtam pár hétnél tovább. Őszintén szólva azért szakítottunk, mert ... én félek a lányoktól. Hát ja. De fiúkkal mindig is jól kijöttem... meg hát a részeg szokásaim... BASZKI EDDIG HOGY NEM JÖTTEM RÁ?? Ezek elég egyértelmű jelek arra, hogy meleg vagyok. Hülye Kookie. HÜLYE. (Egyébként a Kookie becenevet eddig csak anyukám használta, és nem szerettem, mert olyan... túl cuki. De mióta Jimin is így szólít, szívesen hallgatnám örökké. Oké, ez rohadtul nyálas volt :p)

A verseny után Jimin nem jött rögtön a szobánkba. Egy ideig türelmesen vártam, de mikor 9 után sem jelent meg, kicsit bepánikoltam. Attól féltem, azért nem jön, mert nem akar velem lenni.
Idegesen járkáltam fel-alá, aztán nem bírtam tovább, és elindultam Hobi hyung szobája felé, remélve hogy nála megtalálom.
A 21es ajtó előtt megállva bekopogtam, rövid várakozás után Hoseok nyitott ajtót. Meglepődve bámult rám (meg egy kicsit talán ingerülten), aztán sóhajtva bekiabált a szobába, hogy kihívja (az ezek szerint itt tanyázó) Jimint.

Jimin POV

Mikor Hobi kihívott, sok mindenre gondoltam, de arra nem, hogy egy láthatóan aggódó Kookie fog az ajtó előtt állni. Ahogy megláttam, annyira boldog lettem, hogy nem is gondolkozva a nyakába ugrottam. Na most vagy azért nem ölelt vissza, mert annyira lefagyott, vagy mert nem akart. A gondolattól, ami egész nap gyötört (hogy utál), kicsit elbizonytalanodtam, és félve elhajoltam. Szerencsére úgy tűnt, inkább az első, mert olyan bamba fejet vágott, hogy muszáj volt kuncognom. Erre kicsit magához tért, és elkezdte feltenni (hozzáteszem jogos) kérdéseit.
- Hyung, miért nem jöttél vissza a szobánkba? Nagyon aggódtam... Miért voltál Hobi hyungnál? És egyébként... miért sírsz? - he? Ja hogy annyira megkönnyebbültem, hogy eleredtek a könnyeim, és észre sem vettem.
- Akkor mégsem utálsz? - néztem a szemébe, amiben értetlenség és bűntudat csillogott.
- Már miért utálnálak, hyung? Tudod... nem azért kerültelek, mert nem tetszett a dolog, csak tisztáznom kellett magamban, hogy mit is akarok. Te... tényleg azt hitted, hogy veled van a baj? - nézett rám bűnbánón, én meg majd megsüketültem a saját szívverésemtől.

Jungkook POV

- Azt hitte. Tudod Jiminnek mindig is gondjai voltak az önbizalommal. Te meg szépen átgázoltál rajta - szólt bele Hoseok hyung (akiről kissé megfeledkeztünk) kissé dorgáló hangsúllyal, mire én ijedten kaptam a fejem Jiminhez.
- Egyáltalán nem veled van a baj, hyung, te úgy vagy jó, ahogy vagy! - győzködtem teljesen őszintén. Jimin most csodálkozva pislogott rám, majd hirtelen átkarolta nyakamat, és magához húzva megcsókolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam, a külvilágot teljesen elfeledve faltuk egymást Hobi ajtaja előtt. Ez a csókteljesen más volt, mint az előző, azt azért tettük, mert részegek és kanosak voltunk, de ez most szívből jött.
Gyönyörű pillanatunkat Hobi krákogássa zavarta meg, mire csókunkat megszakítva ingerülten néztünk rá. De szegényke olyan szerencsétlen fejet vágott, hogy nem bírtam rá mérges lenni, úgyhogy csak álltam zavartan tarkómat vakargatva.
- Ööö... hyung... khm. Elrabolhatom Jimint? - néztem rá zavartan, de vigyorogva. Kicsit úgy éreztem, mintha Jimin anyjával beszéltem volna, és nem legjobb barátjával.
- Van egy olyan érzésem, ha akarnálak se tudnálak most megállítani, úgyhogy vigyed. De - nézett a szemembe elkomolyodva - nehogy mégegyszer sírva jöjjön hozzám - kacsintott újra mosolyogva, mire én teljesen elszégyelltem magam.
- Nem fog! Ugye hyung? - néztem Jiminre félve, aki totál elpirulva mosolygott rajtunk, majd kérdésemre boldogan bólintott egyet. Majd karomat megragadva búcsúzni készült.
- Szia Hobi! Köszönöm, hogy vagy nekem - nézett barátjára meghatottan, aki már kezdett volna papolni megint a reményről, meg hogy ez természetes, de Jimin leintette, és elkezdett húzni a mi szobánk felé. Menet közben óvatosan megfogtam kezét, mire ő közelebb jött hozzám, és cuki módon bújni kezdett. "Kyaaa, mint egy kiscica" visítottam magamban, kívülről meg csak annyi látszott, hogy vigyorgok, mint egy hülyegyerek. Nem gáz, Jimin is ugyanúgy nézett ki. A folyosón szerencsére nem voltak sokan, csak pár lány ment el mellettünk, akik összekülcsolt kezeinket meglátva, sikongatni kezdtek, hogy "Úristeeen, ti vagytok a legcukibb pár akit valaha láttaaaam!! Jééézuuuus!!!", mire mi inkább menekülőre fogtuk.
A szobánhoz érve rájöttem, hogy nem zártam be, mikor elmentem, meg a lámpákat is úgy hagytam, de ez akkor nem igazán érdekelt. Sokkal jobban lekötött, hogy amint becsukódott az ajtó, újra Jiminre vessem magam, aki ugyanolyan hevességgel viszonozta "támadásom".
Olyan szép pillanat lett volna. De tényleg. Azonban olyan nem létezik, hogy legyen egy perc nyugtunk is, neeem, az úgy túl egyszerű. Ugyanis a szobánk közepén egy teljesen lesokkolt Taehyung állt, minket bámulva, szemeiből pedig a döbbeneten kívül csakis undort véltem felfedezni.

Annyira bocsii, megint rövid lett, meg sokat is kellett rá várni, de legalább most többnyire meg vagyok elégedve a tartalmával :)
Amúgy közben rájöttem, hogy azt írtam szombat van, és nem lesz suli, de mindegy :'D idc :p
A kövi remélhetőleg meglesz a hétvégén, most épp van ihletem :D
Jó ólvasást ^^