Never ending cuteness ☆-☆ Jikook (+VHope) fanfic

1. rész

Jungkook POV

Hát eljött ez a nap is. Nyűgösen, de a szokásosnál gyorsabban keltem, elkészültem, majd óriási táskámat felkapva lebaktattam a konyhába. Anyukám csinált reggelit, amit sírva adott nekem, mondván, hogy "Ez az utolsó reggelid ebben a házban, élvezd ki". Nem mintha meghalnék, vagy a világ másik felére költöznék, csak egy bentlakásos gimibe másfél órányira innen. Ezt neki is elmondtam, mire még jobban bőgve rávágta, hogy "De Kookie, már felnőttél... el fogsz menni, és itt hagysz minket". Egy ideig vigasztaltam, hogy nyugodjon meg, de nekem sietnem kellett, úgyhogy szóltam apámnak, hogy lassan induljunk. Még elbúcsúztam húgomtól (aki egy "Szia oppa, hiányozni fogsz", meg egy ölelés után vissza is feküdt aludni), majd anyutól is végleg, aztán magamban a háztól és az eddigi megszokott életemtől. Beszálltam a kocsiba, és miután apám beült mellém, el is indultunk. Az úton nem akartam apa "jótanácsait" hallgatni a csajokról meg a piáról, úgyhogy bedugtam a fülest, és bambultam a tájra. Mire megérkeztünk, már eléggé beparáztam, mire apa megnyugtatott, hogy "Minden oké lesz, csak... csak ne hányj". Erre szemforgatva rávágtam, hogy "Kösz bazmeg", mire nevetve megölelt, sok sikert kívánt, és elment. Még kicsit néztem a kocsi után, majd nagy levegőt véve beléptem a hatalmas épületbe, ahol az elkövetkező években végre azt tanulhatok, amit akarok. Ez egy zenei iskola, ahol leginkább az énekre és a táncra koncentrálnak, de emellett legalább egy hangszeren kötelező játszani. Nos nálam egyik sem probléma, jó hangom van, imádok táncolni, és kiskorom óta zongorázok.
Sokan mondták már, hogy félisten vagyok, jól nézek ki, jó fej vagyok, és bármit meg tudok csinálni. Ja, meg szerény is. De egyébként nem vagyok ilyen tökéletes, elég szemtelen vagyok, néha szégyenlős, félek a lányoktól, és van egy titkom, amit csak a legközelebbi barátaim tudnak.
Na de a lényeg, hogy már tavaly is próbálkoztam a bejutással, és fel is vettek volna, ha nem szedek be egy vírust és hányok pont a táncom előtt. Úgyhogy idén is megpróbáltam, és sikerült is, csak most egy évet kell ismételjek. Szuper lesz úgy barátokat szerezni, hogy kb mindenki legalább másél évvel fiatalabb nálam (mert emellett évvesztes is vagyok, kurvajó).
Nagyot sóhajtva a portához léptem, ahol felküldtek egy teremhez, ahol meg kell várjuk az ofőnket. Elég korán jöttem, de 4-5 gyerek már így is álldogált az ajtó előtt. Jézus, de picik...
- Jó reggelt! - köszöntem, mire megszeppenve visszaköszöntek. Nem volt kedvem a barátkozáshoz (ja, amúgy nem vagyok egy nagyon szociális ember), úgyhogy bedugtam a fülesem, és a falnak dőlve unatkoztam. Közben egyre többen lettünk a folyosón, a felsőbb évesek mindentudó mosollyal néztek ránk (meg elég furák voltak, de nem foglalkoztam velük), én meg hálát adtam az égnek, amiért egy idősebbel kapok egy szobát, és nem egy osztálytársammal. Mármint szimpik voltak meg minden, csak... hát ja. Kurvára kicsik.
Már ott álltunk vagy fél órája (és mindenki jól megbámult, fasza), mikor egy 30 körüli csinos nő állt meg előttünk. Olyan érzésem lett, mintha már láttam volna valahol. Hm...
- Sziasztok, Suzuna Yumiko vagyok, az osztályfőnök. Hívjatok csak Yumi-tanárnőnek! Öö... gondolom néhányotoknak ismerős vagyok - nevetett fel zavartan - Nos, az azért lehet, mert egy ideig elég sikeres énekesnő voltam Japánban - mosolyodott el szerényen. Egyébként közben rájöttem, hogy a húgom nagy fanja volt, és szomorú is lett, mikor néhány éve visszavonult. Ki gondolta volna, hogy ofőmként fogom újra látni? De legalább megvan, mit viszek haza a tesómnak ajándékként. Yumi-tanárnő autogramja tökéletes lesz.
Amíg ezen gondolkoztam, betereltek minket a terembe (én rögtön becéloztam az egyik leghátsó padot), majd miután lepakoltuk a cuccunkat, jöhetett a bemutatkozás. Névsor szerint haladtunk, úgyhogy elég hamar sorra kerültem.
- Jeon Jungkook!
Feltápászkodtam helyemről, és éreztem, hogy mindenki kíváncsian bámul.
- Öö... Jungkook vagyok, 16, szeretek táncolni és énekelni... ja meg zongorázni.
Ezzel le is ültem, és haladtunk tovább, de látszott, hogy nem értik mit keresek itt 16 évesen. Hjajj, de öröm lesz mindenkinek egyenként elmagyarázni...
Nem nagyon figyeltem a bemutatkozásnál, csak egy srác nevét jegyeztem meg, mert szimpi volt, 15, és még a neve is egyszerű. Vernonnak hívták, állítólag félig amerikai, és folyékonyan beszél angolul. Ő így kb az egyetlen az osztályban, akit el tudok képzelni haverként, a többiek nagyrészt gyökérnek, vagy nagyképű seggfejnek tűntek. Érzem, hogy király lesz ez a 4 év...
Utána Yumi-tanárnő még beszélt mindenféle szarságról, amire csak félig figyeltem, aztán jött a szobabeosztás. Engem egy Park Jimin nevű végzős srác mellé osztottak, remélem nem lesz faszfej.
Ezután elvezettek minket a kollégiumi részbe, és mindenki megkapta a szobáját. Én a 23as számút kaptam, ami a 2. emeleten volt. Mikor felértem, bekopogtam a barna ajtón, ami pár perc várakozás után ki is nyílt. Egy nálam pár centivel alacsonyabb, de izmosabb srác állt előttem, festett szőke haja mögül meglepetten pislogott rám.
- Te vagy a 9edikes, aki a szobatársam lesz? - kérdezte végigmérve.
- Aha. De 16 vagyok, szóval ne nézz pisisnek - vigyorogtam rá.
-Úgy sem tudnálak... magasabb vagy mint én - szontyolodott el, mire én még jobban vigyorogtam. Tök aranyos, hogy bosszantja.
- Ja, amúgy gyere be - invitált be leendő lakhelyemre. Hát nem volt egy VIP, de otthonos és kényelmes helynek tűnt. 2 ágy volt a szoba 2 végében, az egyiken egy hatalmas sporttáska (gondolom Jiminé), a másik pedig még üresen, csak a végében volt ágynemű. Odasétáltam, és leraktam a táskám, majd később beágyazok. Amúgy a szoba közepén volt egy könyvespolc, ami magyjából elválasztotta a helyiséget 2 részre. Még volt egy kanapé és egy kis fürdőszoba. Kaját meg a menzán lehet venni.
- Hát... én Jimin vagyok, de ezt gondolom már elmondták. Remélem jól kijövünk majd - nyújtott kezet mosolyogva. Megráztam, és én is bemutatkoztam.
- Jeon Jungkook vagyok, és én is remélem. - mosolyogtam vissza - Izé... elfoglalt vagy most? Nagy baj lenne, ha megkérnélek, hogy körbevezess?
- Nem, semmi gond, úgy is csak unatkoztam volna. - beszélgetésünket egy kopogás szakította meg, majd a választ meg sem várva már be is nyitott látogatónk (illetve Jiminé, mert én senkit sem ismerek még, úgyhogy kétlem, hogy hozzám jöttek volna). Egy kb velem egymagas, barna hajú srác jött be, majd először engem észre sem véve Jiminhez lépett, és jól megölelgette. Szobatársam eleinte visszaölelte, de a srác olyan erősen szorította, hogy egy idő után csapkodni kezdett, hogy nem kap levegőt. Amint megszabadult, még fuldoklott egy sort, aztán felém fordulva bemutatott minket.
- Hobi, ő itt Jungkook, az új kilencedikes szobatársam. Jungkook, ő itt a haverom Hoseok. - úgy látszik tényleg nem vett észre először, mert csak most nézett rám, majd vigyorogva kezet nyújtott - Hívj csak Hobinak vagy J-Hopenak.
- J-Hope...? - értetlenkedtem, de mielőtt válaszolhatott volna, Jimin közbeszólt.
- A "művészneve" - mondta szemforgatva, mire barátja felháborodva magyarázni kezdett valamit a reményről, de a hadarása miatt nem sokat értettem.
- Najó indulhatunk? - nézett rám Jimin hyung, mire bólintottam.
- Hová mentek? - kérdezte J-Hope.
- Hyung körbevezet gyorsan. Te is akarsz jönni? - néztem rá kicsit félve.
- Hát nekem is most lett új szobatársam, úgyhogy ha ő is jöhet, akkor mennénk...
- Persze, engem nem zavar - mondtam, bár magamban kicsit húztam a szám, mert nem terveztem összehaverkodni a 14 évesekkel.
- Amúgy te tényleg 9edikes vagy? Mármint tudom, hogy nem nehéz, de magasabb vagy Jimininnél - piszkálta az alacsonyabbat.
- Héé!! Nem is az... csak a cipője miatt van - mutatott Jimin bakancsomra.
- Nem hinném, hyung - cukkoltam én is, mire J-Hope röhögni kezdett, Jimin meg sértődött fejet vágott (amin nem lehetett nem röhögni), de látszott, hogy nem vette a szívére. Wow, ezek a srácok jófejek! Nem fogok unatkozni, az már tuti.
Megbeszéltük, hogy 10 perc múlva talizunk J-Hope hyunggal és a szobatársával az aulában, úgyhogy még gyorsan rendbe szedtem magam, aztán indultunk is. Jimin hyunggal beszélgettem, amíg vártunk (mert előbb odaértünk), és kicsit jobban megismerve egy szóval tudnám jellemezni: aranyos. Nem gyakran mondja ezt az ember egy 18 éves kigyúrt srácra, de tényleg az. Kicsit pufi arca van, mosolygós szeme, és folyton kedves velem (mondjuk volt egy olyan érzésem, hogy tud más is lenni, ha dühös). Egészen ellazultam a jelenlétében, néha el is felejtettem, hogy 2 évvel idősebb, de ilyenkor sem lett dühös, csak cukin (de tényleg nem tudok mást mondani!!) röhögött saját magán, vagy hülyén érvelve védekezett. Aztán megjelent Hobi hyung is, kellemes meglepetésként magával hozva Vernont, az egyetlen szimpi gyereket az osztályból.
Szerintem ő is emlékezett rám (mert hát engem nem lehet elfelejteni :P), de azért bemutatkoztunk, meg ő még Jiminnek is, aztán elindultunk. Először megmutatták a menzát, aztán az összes tánc-, ének-, és zenetermet. Nagyon profinak tűnt minden, tök izgatott lettem, és ebben nem voltam egyedül. Vernon szemei is jobban csillogtak, mint kellett volna, és látszott rajta, hogy már most kipróbálná az összes király műszert. Egy idő után beszélgetni kezdtünk, még jobb fej volt, mint vártam. Kiderült, hogy mindketten imádunk táncolni, és míg engem az éneklés, őt a rap vonzza. Én zongorázok, ő gitározik, és poénból megbeszéltül, hogy ha duettezni kell, legyünk egy pár. Annyira belemerültünk a beszédbe, hogy észre sem vettük, mikor az utolsó állomásunknál - a tesiteremnél - hyungjaink (akik eddig egymásnak ecsetelték a nyári kalandokat) bizonytalanul felénk fordultak.
- Srácok, mi innen még elmennénk egy barátunkhoz... visszataláltok?
- Persze, hyung, menjetek csak. Jó szórakozást! - köszöntem el, mert tényleg emlékeztem a visszaútra, és nem akartam láb alatt venni.
- Köszi. De aztán nehogy eltévedjetek! - nézett ránk Hoseok hyung mosolyogva, majd Jiminnel együtt el is húzták a csíkot.
Visszafelé menet még beszélgettem újdonsült barátommal, aztán visszaérve kiderült, hogy övék a 21es szoba, úgyhogy közel laknak hozzánk.
Odabent kipakoltam a hatalmas táskámból, laptopom az íróasztalra tettem (szerencsére Jiminnek külön asztala volt, úgyhogy emiatt nem kell aggódni), ruháimat meg a szekrénybe dobáltam (hát nem vagyok egy rendszerető gyerek, na), felhúztam az ágyneműt, meg kicsit még rendezgettem, hogy minél otthonosabb legyen.
Máris imádtam ezt a sulit, pedig még csak az első nap telt el... a pletykák, melyeket hallottam, eddig nem tűntek annyira igaznak, de ki tudja... majd minden kiderül a maga idejében.
Még fürdés előtt megettem az utolsó szendvicsemet, aztán elmentem zuhanyozni, meg elrendeztem a cuccaimat a fürdőszobaszekrényben, majd becéloztam az ágyat. Reggel 5 körül keltem, de most mégsem tudtam aludni az izgatottságtól, csak forgolódtam. Valamikor éjfél körül Jimin is megérkezett, de tök rendes volt, direkt nem kapcsolt lámpát, és igyekezett minél halkabban lépkedni meg kotorászni. Persze az életbe nem szóltam volna, hogy nem alszom (haha), mert egy sunyi kis dög vagyok. Megvártam, amíg véletlenül nagyobb zajt nem csapott, és eljátszottam, hogy sikerült felköltenie. Nagyon bűntudata lett, nem győzött bocsánatot kérni, majd mikor benyögtem, hogy amúgy poén volt, végig ébren voltam, kicsit morci lett, de érződött, hogy nem igazán mérges.
- Jó éjt Kookie. És kérlek ne játszd ezt el többször, mert akkor mostantól zajosan fogok bejönni, akkor is ha tényleg alszol. - dorgált meg kedvesen.
- Bocsánat hyung... csak olyan kedves vagy, így biztos voltam benne, hogy nem leszel mérges. Többet nem fordul elő. Jó éjt! - szóltam még, majd ezúttal tényleg alvást tervezve a fal felé fordultam, de hallottam, hogy még kikászálódik az ágyból és felém lépked. Hirtelen megijedtem, hogy mégis kihúztam a gyufát valahogy, és most meg akar ütni vagy valami, de csak megállt, nyomott egy puszit az arcomra, majd visszabújt az ágyába. Kicsit értetlen voltam, de nagyon jól esett a törődése, jó éjt puszijának hála tényleg boldogan aludtam el az idegen helyen, egy idegen ágyban, de egy barát mellett.

Hát nemtom milyen lett, ha akarjátok írjátok meg kommentben :) a kövi rész Jimin POV lesz, de más párokat is tervezek (mondjuk azt nem szeretem, ha szó szerint mindenki meleg, úgyhogy azért nem viszem túlzásba). Hamarosan jön a kövi rész ^^