Never ending cuteness ☆-☆ Jikook (+VHope) fanfic

7. rész

Taehyung POV

Egyedül üldögéltem a szobámban, nem volt semmi dolgom, és borzasztóan unatkoztam. Suga épp aludt, ha felköltöm, én halott vagyok, de szociális ember révén társaságra vágytam. Gondoltam átugrok Jiminékhez, úgyhogy összekaptam magam (csendben, nehogy véletlenül felébresszem hyungot), és el is indultam szobájuk felé. De hiába kopogtam ajtajukon, senki sem válaszolt, a villanyok viszont égtek. Gondoltam, beengedem magam, biztos mindjárt visszajönnek, ha így hagyták a lakást. Elég otthonosan mozogtam, leültem a kanapéra, és telózni kezdtem.
Pár perccel később lépteket hallottam, úgyhogy előjött sunyi énem, és gondoltam megijesztem őket. Direkt úgy álltam, hogy ne lássanak meg rögtön, de én lássam őket.
Már mikor megláttam, hogy egymás kezét fogják, furcsálltam a dolgot, de mikor Jungkook hevesen a falnak nyomva csókolni kezdte Jimint, bennem megállt az ütő. MI. A. FASZ. Mi a fasz?!?!? Ezek... mégis mióta...? És mégis... miért!?
Nem vallom magam homofóbnak, de ez így túl sok. Tőlem legyen bárki meleg, csak én azt lehetőleg ne lássam, vagy legalábbis ne ilyen mértékben.
Tudtam Jiminről, hogy nem veti meg a fiúkat sem, de mivel az évek során nem nagyon voltak pasijai, biztos voltam benne, hogy ez csak valami hóbort nála, és csak azért mondja, hogy biszex, mert egyszer volt valami pali, aki megfektette. De ahogy néztem, mekkora élvezettel nyalogatják egymás torkát egy nálam fiatalabb (!!) fiúval (akit eddig aranyosnak tartottam, most meg olyan hangokat csikart ki legjobb barátomból, hogy én pirultam bele), kissé elöntött az undor. Magam sem tudom, miért, vagy honnan jött, de én ezt nem akartam látni. Nem is kifejezetten undorodtam, egyszerűen csak mocskosnak éreztem, hogy előttem 2 fiú ilyet csinál. Nem mintha tudták volna, hogy ott vagyok, annyira belefeledkeztek a másik szájába.
Pár másodpercbe beletellett, mire észrevettek, én meg csak álltam ott lefagyva, valószínűleg undort tükröző arckifejezéssel. Ők is teljesen lesápadva távolodtak el egymástól.
- Tae... te mit keresel itt?
- Én csak...öhm... azt hiszem megyek - makogtam, és elrohantam, automatikusan Hoseok szobája felé véve az irányt. Kopogás nélkül berontottam, szememmel rögtön őt keresve.
Rá mindig számíthattam, bármit akartam meghallgatott, és soha nem mondott nemet nekem. Most, hogy így belegondoltam, rengeteggel tartoztam neki, és észre sem vettem eddig.
Ez a felismerés, meg az előbb látottak miatt hirtelen könnyek szöktek a szemembe, mire Hoseok ijedten odafutott hozzám, megölelt, én meg szipogva hozzábújtam. Teljesen összekönnyeztem, de láthatóan nem érdekelte, úgyhogy tovább dörgölőztem, ő meg csak simogatva nyugtatgatott.
Pár percen belül elapadtak könnyeim, már nem zokogtam karjaiban, úgyhogy Hoseok érdeklődni kezdett.
- TaeTae, mi történt? - nézett a szemembe aggódva.
- É-én... azt hiszem valami olyat láttam, amit nem kellett volna - nyeltem egy nagyot. Nem tudom, hogy Hobi tudott e róluk, és az sem biztos, hogy ezt olyan nagy dobra akarják verni, de valakinek el kell mondanom. Hoseok pedig mindig az a valaki volt, akivel mindent megoszthattam.
- Az előbb átmentem Jiminékhez, mert unatkoztam, de nem voltak ott, úgyhogy náluk vártam, amíg visszajöttek. Elbújtam, hogy egy kicsit meglepjem őket, ezek meg nem vettek észre, és... és elkezdtek smárolni, meg minden, engem erre elfogott a rosszullét, és inkább elmenekültem... - hadartam magam elé meredve, nem is igazán figyelve Hoseokra, de mondandóm végére éreztem, hogy abbahagyta hátam simogatását, úgyhogy kérdőn felé néztem. Lehet, hogy jobban jártam volna, ha nem nézek rá, mert szemében hatalmas csalódottságot láttam. Mégpedig az én irányomba.
- Szóval ha jól értem, azzal van bajod, hogy a barátaid egymásra találtak, és ezzel az is jár, hogy intim dolgokat is csinálnak. Meg hogy ez az azért zavart, mert ők fiúk? - lassan és halkan beszélt, de mélyen a szemembe nézett közben, én pedig rögtön tudtam, hogy most szörnyen dühös rám. De most miért?
- Igen, nagyjából... de most velem mi a bajod? Nem, nem vagyok homofób, de ez nem azt jelenti, hogy látni akarom a meleg dolgaikat - háborodtam fel én is.
Legnagyobb meglepetésemre Hoseok hangosan felnevetett, majd hirtelen abbahagyta, és komor tekintettel rám meredt.
- Menj innen. Most - mondta olyan hangon, amit eddig csak azok hallhattak, akiket jól szétvert utána. Én már csak tudom, hiszen mindig miattam, értem tette. Ha engem valaki bántott, jött ő, és megmentett. Mindig.
Most viszont nekem intézte fenyegető szavait. Szemembe újra könnyek szöktek, de már meg is feledkeztem Jiminékről, most már csak azt a hatalmas fájdalmat éreztem, amit Hoseok szavai váltottak ki belőlem.
- H-hyung...? Én csak... - éreztem, hogy a könycseppek leperegnek arcomon, de Hoseok szemeiben ez alkalommal az együttérzés leghalványabb szikrája sem volt meg. Igazából nem tudtam semmit sem kiolvasni belőle, és ez volt a legszörnyűbb. Mert az ő szeme mindig tele volt vidámsággal, amikor pedig rám nézett, teljesen megtelt gyengédséggel.
Ijedten az ajtó felé kezdtem hátrálni, majd a kilincset megragadva kirontottam rajta. Nem futott utánam.

"Igyekszem hosszabb részeket írni" lol hát ez most nem jött össze :P úgyhogy bocsánaaat :( am az eddigi részeket nem nagyon olvastam át, szóval ha vannak benne logikai bakik, akkor bocsika :D nah hamarosan jön az új rész, addigis have fun ^^