Never ending cuteness ☆-☆ Jikook (+VHope) fanfic

10. rész

Taehyung POV

Mikor ott hagyott a szobában, hirtelen rájöttem, hogy rohadtul elcsesztem mindent. És ez mind azért volt, mert az éretlen seggfejségem miatt nem voltam képes elfogadni azt a tényt, hogy 2 fiú barátom kavar. Pedig ha belegondolok, ez igazán nem bűn, én meg mint valami homofób picsa, kiakadtam. Ráadásul még csak közöm sincs a dologhoz. És képes voltam úgy előadni Hoseoknak, hogy még őt is felbasszam. De azt még mindig nem tudom, hogy ő miért akadt ki ennyire... A lényeg, hogy az egészet elcsesztem.
Tudtam, hogy honnan kellene kezdeni a dolgok rendbe hozását (igen, ez volt a célom): mindenképp bocsánatot kell kérjek Jiminéktől. Ez lesz most az első.
Ezt eldöntve nem sokat teketóriáztam (imádom ezt a szót xd), rögtön el is indultam szobájuk felé. Bár legutóbb sem direkt volt, most semmiképp sem akartam rájuk nyitni, úgyhogy kopogás után addig nem nyomtam le a kilincset, amíg ők nem nyitottak ajtót. Vagyis egyedül Jungkookie, mert a hangok alapján Jimin épp zuhanyozott.
- Szia Kookie... beszélhetnénk? - néztem rá bizonytalanul, mire ő habozást szílelve kezdte húzni az agyam.
- Hááát, nem is tudom hyung... - színészkedett, mire elengedtem egy megkönnyebbült sóhajt, ő pedig mosolyogva kitárta az ajtót.
- Jiminie hyung, itt van Tae hyung! Siess már! - kiáltott a fürdő felé, miközben beinvitált. Amíg hyungunkra vártunk (nem akartam nélküle elkezdeni), én szenvedő arcal próbáltam összeszedni gondolataimat, Kookie meg valami kekszet rágcsált aranyosan.
Őt nézve hirtelen rádöbbentem valamire: ha a szégyenlős, mosolygós, cuki Jimin hyung, meg ez a kis nyuszi összeállnak, akkor az rohadtul nem egy gusztustalan páros. Hanem egy rohadtul aranyos. Fogadjunk, ha bármelyik lány meglátná őket együtt, visítva ordibálná, hogy "milyen cukiik", és én meg is érteném.
Egy pillanat alatt párolgott el minden ellenérzésem, és hirtelen azt sem értettem, miért akadtam ki pár napja. Hiszen ha boldogok, had legyenek azok.
Közben kijött Jimin a fürdőből, csak egy törölközővel derekán. Tisztán kivehetőek voltak a kockán a hasán, Kookie meg úgy bámulta, mint aki mindjárt leteperi. Hát meg tudtam érteni, mindig is irigyeltük ChimChim csokikockáit. Vagyis... álljunk csak meg!! Mi az, hogy meg tudtam érteni? Én most fejben épp az egyik legjobb barátom testét dicsérem?! MIVAN?!?!? Najó, biztos az agyamra ment valami, ha már cukinak és helyesnek is tartom őket... hahh, azt hiszem ma meglátogatok egy kocsmát, ki kell kapcsolnom az agyam egy kis időre.
Gyorsan lerendeztem a bocsánat kérést, ami tényleg szívből jött, ők pedig tudták, úgyhogy nem is firtatták a dolgot. Inkább felőlem és Hoseok felől érdeklődtek. Ezekkel a szavakkal: "Akkor mi van közted és Hoseok között?" He? Nem róla kérdeztek, és nem is rólam, hanem kettőnkről. Najó, biztos nem úgy értik, csak beleképzelem... tényleg rám fér már az a piálás. Magamban el is döntöttem, hová fogok menni. Volt egy hely nem messze innen, ahová mindig menni szoktam, ha bajom volt, és már tökre összehaverkodtam a csapossal. Namjoonnak hívják, és nagyon rendes srác, mindig meghallgat. Remélem most sem lesz másképp, mert nagyon rám férne egy jó kis lelkizés...
Egy ideig még ültem Kookiéknál, beszélgettünk, tök jó fejek voltak, és (ha még nem mondtam volna...) rohadtul aranyosak. Szorosan egymás mellett ültek, és - gondolom jelenlétem miatt - nem nagyon romantikáztak, de meg voltak az apró jelek, amikről ki lehetett szúrni, hogy ők bizony egy pár. Panaszkodtam egy sort Hoseokról, meg én is érdeklődtem felőlük, jól elvoltunk. Gyorsan elrepült pár óra, már kezdett sötétedni, mire elindultam tőlük. Örültem, hogy legalább velük elrendeztem mindent, de nagyon nyomta a szívem a Hoseokos dolog.
Minél többet gondoltam rá, annál jobban kívántam a piát, úgyhogy az utolsó pár száz métert már szinte futva tettem meg.
Belépve megcsapott az ilyen bulikon mindig elhatalmasodó pia -és izzadtságszag, ami bár nem volt kellemes, most mégsem zavart.
Levágtam magam a pult elé, és egyből valami erőset kértem. Namjoon először ledöbbenve bámult rám, utána lassan elnézett az egyik sarokba. Nem értettem, mi a baja, úgyhogy követtem tekintetét, ami megállapodott egy sarokban csókolózó párnál. Háttal álltak nekem, de így is látszott, hogy két fiú. Az egyik mintha... Nem, nem, az nem lehet.
A nekem háttal álló srác lihegve elszakadt a másik szájától, hogy áttérjen nyakára, de így egy pillanatra láthattam arcát. És tényleg Hoseok volt. Hoseok épp egy számomra ismeretlen srácot fal a szemem láttára.
Az érzés, ami elöntött, teljesen más volt, mint Jiminék esetében. Akkor úgy voltam vele, hogy tőlem csinálják, csak nem akarom látni. Most viszont oda akartam menni, és lerángatni hyungot arról a srácról, mert ez így nem oké. Nem tudom, hogy miért nem oké, de nem az.
Valószínűleg megérezte, hogy ezerrel bámulom, mert megint elszakadt a sráctól, tekintetünk pedig összeforrt. Hihetetlen mennyiségű fájdalom csillogott szemében, amit nem bírtam kezelni. Inkább menekültem.
Oda akartam menni, leszedni a gyerekről, haza vinni, és kisajátítani. De ehelyett csak lassan elfordítottam a fejem, és megismételtem rendelésem Namjoonnál. Szegény nem tudta, mit kezdjen velem (fogalmam sincs, honnan tudta, hogy ismerjük egymást, nem rémlik, hogy beszéltem volna neki Hoseokról), de végül vonakodva odaadta az italom. Egyből lehúztam, és kértem a következőt. Aztán még egyet, és vedeltem volna, amíg bírok, de Namjoon nem volt hajlandó többet adni. De nekem szükségem volt most erre. Le akartam részegedni, hogy ne lássam a párost a falnál, akik közben újra egymás ajkának estek, és hogy ne érezzem azt, hogy összetört a szívem. Hogy miért tört össze, arról fogalmam sincs, de hogy Hoseok törte össze, az biztos.

Hoseok POV

Pár másodperces szemezésünk alatt világok omlottak össze bennem. De igazán az fájt, hogy inkább elfordította a fejét, mint hogy így lásson. Biztosan csalódott bennem, pedig ide felejteni jöttem, nem még jobban bántani Taet...
Gyávának és szánalmasnak éreztem magam. Tudom, hogy mit kellett volna tegyek: odamenni Taehoz, és bocsánatot kérni. Esedezni, hogy minden a régi legyen, és felejtse el, amit látott. De én nem akartam, hogy megint csak némán szenvedjek, folyton becsapva önmagam és őt is. Úgyhogy mit csináltam? Visszahajoltam az eddig értetlenül ácsorgó Taehyung-hasonmáshoz, és újra smárolni kezdtünk. Fél szemmel még láttam, hogy Tae szenvedő arccal önti magába a piát, már majdnem odamentem, hogy leállítsam, de nem tettem. Ezek után nem tehettem.

Taehyung POV

Pár órával (és jó sok piával) később már fogalmam sem volt, hol vagyok, mennyi az idő, megfeledkeztem Hobiról, csak önfeledten táncoltam az egymás után következő számokra. Néha egyedül, néha lányokkal, de akár srácokkal is. Ráfoghatom részegségemre, mert bárki is jött volna oda, én csak táncoltam volna vele, de azért ezek mégiscsak fiúk voltak. Engem meg ez egyáltalán nem zavart, ilyenkor valahonnan előjött a ribanc énem, és kurvákat megszégyenítő módon ráztam nekik a seggem. Józanon hasonlót sem csinálnék, de így részegen egyáltalán nem zavart, sőt, élveztem.
Épp visszautasítottam pár csajt, akik fel akartak hívni magukhoz (szerencsére ennyire azért magamnál voltam), mikor egy kéz kapta el a csuklóm. Erős kéz volt, de nem nem rángatott erőszakosan, csak határozottan maga felé fordított, és megcsókolt. Azt sem tudtam megnézni, ki az, de automatikusan visszacsókoltam. Rohadtjól csókolt, én pedig lehunyt szemmel karoltam át nyakát, és vezettem fel ujjaim hajába. Ami rövid volt. Meg most, hogy belegondolok, izmos karja tartott csak derekamnál fogva, amit eddig észre sem vettem. Kétség kívül srác volt, de (ezt is fogjuk részeg állapotomra) nem húzódtam el, csak még jobban ráakaszkodtam. Valahogy izgató volt az egész, nem akartam kijózanodni és rájönni tetteim következtére.
De nem csókolhattam örökké, lihegve elváltam ajkaitól, és egy ködös tekintetű Hoseokkal találtam szembe magam.

Hahh végre elég hosszú lett B) erre a részre most kifejezetten büszke vagyok, mondjuk továbbra is rohadtul klisés és kiszámítható, de nem baj. Hosszú is lett meg mozgalmas is, és bocsi h ennyit kellett rá várni, de nem nagyon voltam wifiközelben :/
Szerintem ez lesz az év utolsó része, hacsak meg nem száll valami ihlettündér, úgyhogy utólag is mindenkinek Boldog Karit és előre is BUÉK!^^