Utálatból Szerelem? [BTS f.f] |SZÜNETEL|

11. Rèsz: A Kívánság -Best Friends Forever-

Annyeong! Először is szeretnèk mindenkinek Boldog ès bèkès  Karácsonyt kívánni! (Utólag is)
Másrèszt hoztam az új rèszt. Ez egy karácsonyi hangulatú rèsz (legalábbis egy megadott ponttól). Tudom jól, hogy koreában mások a szokások, de így a mi szokásaink körèben, jobb ötleteim támadtak. Ès igen, ez rèsz a TÖRTÈNETHEZ HOZZÁTARTOZIK! Remèlem elnyeri tetszèseteket. Illetve ebben a rèszben lesz a törtènet fordulópontja. (A vègèn egy bizonyos dolog)
Nos.... Mèg egyszer Kellemes Ünnepeket, ès akkor
Jó olvasást!❤

-Na! Most mit vágsz ilyen fejet? Inkább vegyèl! -Nyújtott felèm egy zacskó gumicukrot, amiről nem is tudtam, hogy hozott.

Hiába.... Ez a gyerek így jó, ahogy van; dilisen

A nappal hamar átváltott estère, de mi mèg mindig beszèlgettünk. Hogy miről? Pèldául arról, hogy milyen lenne, ha a Földet megtámadnák a húsevő alien-ek. Nem èppen a legmenőbb ès legkomolyabb tèma, de azèrt mègis jobb felhozni ezt a tèmát, mert vègülis ki tudja.... Lehet, hogy már holnap bekövetkezik a katasztrófa.

Ám egy kis idő után, már ez az alien-es tèma is befejeződött, ès csönd telepedett ránk.

-Tudod mit? Játsszunk! Vagyis.... Inkább versenyezzünk! -Vetette fel ötletèt, miközben egy újabb zacskó gumicukrot bontott fel.

-Ès miben szeretnèl olyannyira versenyezni? -Húzom fel szemöldököm, majd kiveszek pár gumicukrot.

-Nevettetèsben. -Hangzott az egyszerű válasz Taehyung szájából.

-Okè! -Egyeztem bele, bár a megèrzèseim szerint, ez nem volt túl jó ötlet.

-A tèt, pedig.... Legyen az, hogy aki jobban megnevetteti a másikat, az kívánhat valamit a vesztestől. De! A csikizès nem èr! -Mondta, majd elkezdtük a játèkot.

Èn kezdtem, nekem kellett először nevettetni. Pofákat vágtam, majd elkezdtem őrültek módjára „táncolni".... De semmi.... Talán egyszer-kètszer ha elengedett egy kis mosolyt, de azt is ritkán.... Így törtènt az, hogy egy figyelmetlen mozdulattal hátraestem, ami persze hangos vihogást váltott ki ellenfelemből.
Nem foglalkozva röhögőgörcsèvel feküdtem a padlón, ami megjegyzem, elèg hideg volt.
Pár perc múlva, Taehyung odajött hozzám, majd felsegített a földről. Ezután Ő következett, így nekikezdett nevettetèsemnek.

Tudhattam volna már az elejèn, hogy Taehyung nem fog kímèlni.... Ugyanis már annyira röhögtem az idióta tettein, hogy nem bírtam leállni.... Így egyèrtelmű, hogy Ő nyert. Bár az èn csodás hátraesős előadásom sem volt rossz... Legalábbis az Ő elmondása szerint.... Mert nekem baromira fájt.

-Na mond a kívánságod! Cho hallgat! -Mutattam magamra, bár egy minimális fèlelmet èreztem ezzel a *kívánhattőlembármit* dologgal szemben.

Taehyung pár pillanatig gondolkodott, majd felcsillantak szemei.

-Tudom már! Viselkedj úgy velem, mintha a legjobb barátod lennèk. -Közölte kívánságát, ami igen meglepett, hisz azt gondoltam, hogy valami más idiótaságot kíván. Bár ez is nehèz lesz.... Taehyung mint legjobb barát?....

-Hát okè... -Egyeztem bele egy sóhaj kísèretèben.

Nos.... Ekkor mèg nem tudtam, hogy ez a kis „kívánság" sok dolgon fog változtatni.....

•Pár hónappal kèsőbb•
-December 24.-

Az ablakon kifelè, boldogan figyeltem, ahogyan az emberek az utolsó simításokat vègzik a házak kivilágításán, s ezzel szebbè tève a környèket, ami nos... Nem annyira forgalmas, de annál csendesebb ès gyönyörűbb. Az meg csak mèg inkább felvidított engem, hogy a fehèr hótakaró is beborított mindent, s most is elkezdett szállingózni A hó. Gyönyörű. Imádom.