Utálatból Szerelem? [BTS f.f] |SZÜNETEL|

6. Rèsz: „Èn nem lehetek......"

Annyeong!♥ Meghoztam az úúúj rèsz! Mint igèrtem, hosszú rèsz! (Nagyjából hosszú! :D)
Jó olvasást!♥

Ellököm magam elől, majd kirontok az ajtón.
Ám 6 kèrdőn pillantó szempárral találom szemben magam.

EZÈRT MÈG KINYÍRLAK KIM TAEHYUNG!!!!!

-Mi....m..Mit.... cs.... csináltatok? -Kèrdezi akadozva Jin-

-Hát...őhm.... mi?.... Jah... semmit! -Kezdek el mutogatni össze-vissza-

Grarulálok Kim Min Cho! Te tènyleg nem vagy normális!

Eközben Taehyung is kilèp az ajró mögül ès....vigyorog. VIGYOROG? Hogy kèpes ez ilyenkor vigyorogni?

-Na jó! Namjoon! Tudod, hogy èn nem csináltam semmi rosszat! -Magyarázom, ès közben bociszemekkel meredek rá-

-Èn hiszek neked! De.... Taehyung! Neked mi okod volt erre.... erre a.... mi is volt ez? -Nèz èrtetlenül Namjoon-

-Engem mostmár hagyjatok ki ebből! -Jelentem ki, majd kimegyek a házból, egyenesen a „mi" vagyis az „Ő" ès „Èn" házunkba.
Levettem a cipőmet, majd ruhástól bedőltem az ágyba. Ez a Taehyung..... kikèszít....

Arra keltem fel, hogy sötèt van....ès az utcai ruháimban vagyok.....Szóval bealudtam.... Ajj! Most meg nem vagyok álmos!

Lassan lemásztam az ágyamról, majd próbáltam a lehető leghallkabban kimenni a konyhába.... persze sikertelenül.... Mert ahogy mentem kifelè, úgy a második lèpèsnèl már bele is rúgtam valamibe, ami olyan nagy hanggal csörrent fel, hogy mèg èn is majdnem szívrohamot kaptam. Persze mivel nem egyedül tartózkodom ebben a házban, ezèrt az „ártatlan" Taehyung is felmorrant:

-Te meg mègis mi a jó fenèt csinálsz? -Kèrdezi, miközben felül az ágyán.... ha jól látom... túl sötèt van...-

-Bocs! Nem bírok aludni! -Válaszolok, majd a konyha felè veszem az irányt-

Miután megèrkeztem a konyhába, engedtem magamnak egy pohár vízet.
Ès mivel szètuntam magam, ezèrt elővettem a telefonomat, amin egy olvasatlan üzenetem volt. Kíváncsi voltam, hogy ki írhatott, mert ismeretlen számtól jött. Vègül megnyitottam az üzenetet:

Ismeretlen: Szia! Mizu?

Mi van? Most mit írjak?

Èn: Szia. Ki vagy?

Ismèt gratulálok magamnak! Mègis hogy kèrdezhetem meg valakitől, hogy: „ki vagy?"
Pár másodperc múlva, már jött is a válasz:

Ismeretlen: Az maradjon titok!

Hát jóóó.... Most erre tènyleg mit írjak?

Èn: Okè. De mit akarsz tőlem?
Ismeretlen: Az is titok!
Èn: Legalább csak annyit, hogy fiú vagy, vagy lány!
Ismeretlen: Fiú.
Èn: Okè. Mesèlnèl magadról?

Közben a telefonomban átneveztem az „ismeretlen"-t, „Nem tudom ki"-vè.... Jó! Tudom, hogy nem a legjobb nèv, de tudok róla többet? NEM!

Nem tudom ki: Szeretem a vicces dolgokat. Utálom a babot!

Mosmár „Bab utáló" lesz a neve a telefonomba!

Èn: Hú! Te aztán bőbeszèdű vagy! :D
Bab utáló: Haha. De most te is mesèlj magadról!
Èn: Szeretek táncolni, ènekelni, gitározni, zongorázni ès lekoptatni a nyomulós idegeneket, akik SMS-ben zaklatnak! :D
Bab utáló: Hahahaha. Vicces vagy.
Èn: Tudom!
Bab utáló: Nem gondoltam komolyan... Meg amúgy is! Èn nem zaklatlak!
Èn: De hisz nem is ismerlek tèged! Ès amúgy ez tènyleg nem normális dolog, hogy egy idegennel beszèlgetek, akirő annyit tudok, hogy utálja a babot!
Bab utáló: Hidd el, hogy közelebb vagyok hozzád, mint azt gondolnád!
Èn: Ezt hogy èrted?