Íme! Itt az újabb rèsz! Remèlem tetszik! (Legközelebb hètvègèn tudok újabb rèszt hozni!) Jó olvasást!
-Mizu? -Kèrdezem hamis jókedvvel-
-A lènyegre török! Nos! Az van, hogy szeretnèm, ha ideköltöznèl Szöul-ba! -Mondja Namjoon-
-MI VAN? -Kèrdezek vissza hangosan. Mert hát elèggè meglepett, hogy mit akar-
-Figyelj! Te is tudod, hogy nincs túl sok alkalmunk találkozni, így azt szeretnèm, ha egy időre ideköltöznèl hozzám....azaz hozzánk...
-Mègis hogy èrted azt, hogy „hozzánk" -Vonom kèrdőre-
-Biztos, hogy tudni akarod? -Bizonytalanodik el-
-Hát, ha már egy házban fogok èlni valakivel, akkor igen, tudni akarom! -Mondtam egyszerűen-
-Tudod.... Csak azok a srácok, akikkel már találkoztál.... na azokkal kellene együtt èlned... Na meg persze velem.... -Válaszol halkan-
-Hát...... Èn...... Nem is tudom.... -Húzom el a számat hezitálva-
-Akkor ezt megbeszèltük! A repülőjegyedet már megrendeltem hozzád, nyugi, anyuèkkal már règ lebeszèltem, így nem kell azon aggódnod, hogy elengednek-e, vagy sem. A repülőgèped, 2 hèt múlva indul, szóval addigra gondolom, hogy nem gondolod meg magad! Na! Nekem most mennem kell! Szia! -Ès ezzel le is tette a telefont-
Èn....Èn most komolyan belevágok?....Hèt fiúval együttèlni?..... Hát legyen... VÁLLALOM!.....Mert èn ugye szeretem a kihívásokat....
•2 HÈT MÚLVA•
Az elmúlt kèt hetem ideggörcsben telt... Most meg itt ülök a repülőgèpen, ès egyenesen DÈL-KOREÁBA, mèghozzá SZÖUL-BA tartok. Anyu, apu ès az öcsèm, erősködött, hogy kikísèrjenek a reptèrre, de èn nem engedtem meg nekik. A bárátaimtól, sem kellett könnyes búcsút vennem, mert nincsenek is, szóval úgymond „megkönnyebbülèssel" jöttem el otthonról. Ès ez nem azt jelenti, hogy nem szeretek itthon lenni a családommal! NEM! Csak kell nèha egy kis egyedüllèt... Nos a ruházatom, meg egy mini farmer rövidnadrág, egy passzos fehèr amerikai zászlós trikó ès egy fehèr sportcipő, ugyanis nem tudom, hogy milyen idő van koreában... Vagyis annyit tudok, hogy meleg... szóval ha hidegebb lesz, akkor szívtam.
Vègül úgy döntöttem, hogy felveszem a fejhallgatómat, ès alszok egyet....
•PÁR ÓRÁVAL KÈSŐBB•
Egy női hangra keltem, aki arra figyelmeztetett, hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet, mert hamarosan megkezdjük a leszállást. Nem sokkal kèsőbb, már a szilárd talajon sètáltam, keresve a 2 óriási utazótáskámat. Eközben kaptam egy SMS-t Namjoon-tól...
Namjoon: Szia! Már biztosan megèrkeztèl. Szóval küldtem neked egy sofőrt. Nyugi! Èszre fogod venni!
E mondatokat elolvasván, (ohh...milyen költői mondat :D) elkezdtem keresni a szememmel a sofőrt. Mint mondta Namjoon, hamar meg is találtam. Egy nagy darab csávó, egy cuki pink táblával a kezèben, a nevem felíratával. Nem is vártam tovább, rögtön odamentem hozzá, majd miután meggyőződött róla, hogy èn tènyleg erről a bolygóról jöttem, nem pedig egy másikról, elvette 2 èletemmel teli bőröndömet, majd beszállított a kocsiba, ès már indultunk is.
•FÈL ÓRA MÚLVA•
Már egy ideje utazunk....Aj...Mikor èrünk már oda... De várjunk csak! ÈN NEM AKAROK ODAÈRNI! Vissza lehet mèg fordulni?... Nem... Tudom, hogy nem... De azèrt megkèrdeztem...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Utálatból Szerelem? [BTS f.f] |SZÜNETEL|
Hayran Kurgu~!NAGYON! kezdő történetem, szóval előre is bocsánat a helyesírási és egyéb hibákért. Elég kínos a sztori, konkrétan kislány voltam, amikor elkezdtem és persze kezdő "író". Viszont nem szeretném letörölni, mert nagyon a szívemhez nőtt. Szóval ha még...