A Spanyol Joker

2. rész

2. rész

Az évnyitóban csak annyi jó van, hogy nem szólnak ha bealszunk, mert volt olyan, hogy bealudt az ofő. Amit persze máig letagad.
Egyébként az ofő nagyon jó fej. 50 évkörüli férfi, de nagyon laza és érti a polyént. Nem olyan, mint a biológia tanárunk, aki úgy tartja az órát, mintha kiképzésen lennénk. Az ofő tartja a matekot.
Elkezdődött a műsor, amit a 10.-esek adtak elő. Az előadás (ami egy kisfiúról szólt, aki most kezdi az iskolat) után jött az igazgató úr beszéde. Csak mondta mondta és mondta. Nerea (Néréjá) és én szét untuk a fejünket. Egészvégig kő, papír, ollóztunk. Egyszer csak egy ismerős hang ütötte meg a fülem. Felnézek az emelvényre és megláttam a hip-hop oktatóm. Ő mit keres itt? Figyelnem kellett volna.
- Sziasztok! A nevemet már tudjátok, de az illem kötelez, ezért én is bemutatkozom. A nevem Santiago Sanchez de Fernandez. A kerületi hip-hop csapat vezetője és a csapatok oktatója vagyok. Ahogy mondta az igazgató úr is a heti 5 testnevelésből 2-őt én fogok tartani. Mivel eléggé sok osztály van, ezért úgy döntöttünk, hogy két osztályt fogok egyszerre tanítani. Majd jövő héten meglátja mindenki, hogy mely osztályal kerűl össze. - ekkor körűl nézett, és a tekintete megállapodott rajtam. Ó, hogy az a megáldott! Pedig próbáltam Nerea mögé bújni, de meglátott. Elmosolyodik, majd így szól. - A csapatomba jár egy lány, aki ebbe az iskolába tanul. - ekkor mindenki sugdolózni kezdett a szomszédjával, én meg idegesen dobogtam a lábammal. Inesre néztem, aki bátorítóan mosolygottrám. - Felszeretném hívni őt, hogy bemutassa nektek leginkább mivel is figlalkozunk. Szertnétek ti is? Mert, ahogy észre vettem nem tudja senki ki is lehet az. Gyere légyszives! - nézett a szemembe Santiago. Hogyén táncon megölöm az is biztos. Sóhajtottam és elindúltam az emelvény felé. Mindenki tátott szájjal figyelt. Leértem. Santiago elmosolyodott. A tekintetemmel őlni tudtam volna.
- Melyik koreográfia legyen? - kérdeztem. Elő vette a telefonját, oda ment a hangszerelőhöz és beindította a zenét.
Sia - The Greetis*.* imádom.
Beálltam és amikor elkezdett Sia énekelni, neki álltam a táncnak. Csak a táncra figyeltem semmi másra. Kéz előre, lépés előre, terpesz állás, kéz fel és hátra dőlés.
Lihegve fejeztem be. Tapsvihar söpőrt végig a hatalmas tornateremben. Az igazgató oda jött hozzám.
-Kisasszony, nem is mondta, hogy ilyen tehetséges! - tapsolt.
-Senki nem kérdezte, én meg nem dicsegszek vele. Minek? - vontam meg a vállam.
-Nem baj. De arra számitson, hogy fog még műsorban szerepelni. Mást még tud? - kérdezte mosolyogva. A tapsmég tartott.
-Énekelni. - ezzel pedig elmentem. Santiago megveregette a vállam.
-Szép volt kicsi lány!
-Jo mesterem volt.
Oda értem Nereahoz, aki megölelgetett és gratulált.
-Na és gyerekek most pedig az évet megnyitom! - mondta mosolyogva. Ekkor elkezdtünk tapsolni. Hírtelen nagy sikítozásra lettünk figyelmesek. Oda nézünk, Miguel és a haverjai konfettit szórtak végig a termen. Andres fut felénk és Nerea haját tele szórta ilyen cuccal. Engem se hagyott ki. Nevetve figyeltem, ahogy a diákok sikítoznak vagy nevetnek. A tanárok próbáltak rendet teremteni. De ez esélytelen volt. A hangszerelő srác nyomott be valami zenét. Erre vonúlt fel mindenki az osztályába tele konfettivel.
Így kell elkezdeni egy évet