A Spanyol Joker

10.rész

Amikor benyitottam, olyan látvány fogadott, ami teljesen beleégett a retinámba. Saranak egyből eltakartam a szemét, mert nem most kéne még látnia egy recskázó 19 évest.
-Miguel! B*sszameg normális vagy? Hagyjd abba!- amint meglátott villám gyorsan felhúzta nadrágját és lehajtotta a laptopját. - Azonnal mossál kezet te mocskos disznó! Addig ne gyere a közelünkbe! - engedelmeskedve szaladt a mosdóba. Sara már rendesen nevetett. Mosolyogva vettem el a kezemet a szemei elől.
-Tudod...én..izé..szóval tudom mit csinált az előbb ez a fiú. A bátyám mindig otthon tart párzási rituálét az egyik barátnőjével a sok közűl. És hát érted nem? - nézi a földet. Köpni-nyelni nem tudtam. Ekkor jelent meg Miguel.
-Fi-figyelj Miguel! Ismerkedjetek egy picit nekem van egy kis dolgom. - ezzel egy időbe át adtam a kislányt az értetlen fejü bátyámnak és utánna rohantam ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Idegesen kivágtam. Sam éppen nézelődött, mint a kirakatban, amikor pedig észrevett biccentett. Vicsorogva bólintottam én is.
-Te! Tee! TEEE! - trappoltam oda hozzá. Meglepődve nézett rám. Megálltam előtte megtámaszkodtam a széktámláján és egy kicsit hátra billentettem, hogy neki is és nekem is kényelmes legyen. Egy ideig farkas szemet néztünk, majd megszólaltam. -Hogy lehetsz ekkora barom?? Sara még 6 éves lehet, te meg akkor döngeted a nőidet, amikor szerencsétlen kicsi lány otthon van? Elmentek neked otthonról vagy mivan? -annyira ideges voltam, hogy a szabad kezemmel hadonásztan és a mellkasát bökdöstem. Kitágult szemekkel nézett rám.
-Honnan...-kezdett bele a mondandójába, de én, az ünneprontó kózbe vágtam.
-Nem az a a lényeg, hogy honnan tudom! Miért csinálod ezt szegénnyel? -nézek rá szomoruan.
-Én..Én...-lehajtotta a fejét - Én nem akartam, de egy kiéhezett hím lett belőlem. Nem direkt csinálom, de amiota.. amiota... Na mindegy miota azota az időszak óta ebben lelem örömömet. Nem tehetek róla, hogy Sara otthon van és a falak papír vékonyságuak. - egy újabb könnycseppet hullajtott. Érzékeny téma. A francba. Közelebb hajoltam hozzá.
-Figyelj! Akármi is történt én megértem, hogy ebbe folytod a bánatod, habár ezzel kihasználod a nőket, de nem ez a lényeg. Szóval csak arra akarlak kérni, hogy ne akkor csináld és ne ott ahol Sara is ott van. Szeretem azt a kislányt. Lehet, hogy csak egy órája ismerem, de nagyon megszerettem. Kérlek Sam! - néztem rá kérlelően. Meglepve nézett szemeimbe.
-Megigérem! De Sara miatt és nem miattad. - fordítja el fejét. Szomorú lettem az utolsó mondata hallatán? Ó de még mennyire, hogy az lettem! A sírás határait súroltam. Szónélkül hagytam ott. Becsuktam az ajtót. Annak neki dőlve rogytam a földre zokogva.
-Megtetszett a gyerek mi? - kérdezte Ő aki apám helyett most apám. Aki mindig meghallgatott. Alejandro a hátamat simogatva űlt mellettem.
-Nem tetszett meg! - néztem rá mérgesen. Tényleg nem tetszett meg, még csak az kéne, hogy ez a szoknyapecér hülye gyerek megtetszen nekem.
-Áltasd csak magad kicsi szivem, de engem nem versz át!- húzza össze szemeit résnyire. Felnevettem. Mosolyogva törlöm le könnyeimet. Aztán leesett a tantusz.
-Te hallgatóztál?! -visítok fel, mint akit leöntöttek egy vödőr jéghideg vizzel.
-Én?? Hát kinézed ezt belőllem?? - tettet szomoruságot.
-Te kis szemét! Nem szabad hallgatózni nem tanították meg az oviba?
-Ovi? Életembe nem hallottam ilyenről! - emeli fel védekezően kezeit. Imádom ezt a faszit! Megöleltem és hálás tekintettel néztem rá.
-Nagyon szépen köszönöm!
-Semmiség! - legyint, majd egy pillanat alatt eltünt. Mint egy ninja! De menőő! Megdörzsöltem az arcom, majd visszamentem Miguelékhez. Amikor beléptem nem hittem a szememnek. Miguel Sarahval az ölbén nézett rajzfilmet. Annyira cukik voltak, ahogy az unatkozó Sara és a teljesen átszelleműlt Miguel nézik a..a Csingilinget? Najooooo!!
"-Megkell keressem a professzort beszélnem kell vele!
-Hjaaj, ha csak egyszer találkozhatnék a Professzorral! De sajnos nem lehet!
-Miért?
-Mert a Professzor a télben él."
-Hahahaha ezt besz...beszappanoztad Csingiling!- Sara a hasát fogva nevetett szerintem ő csak azért nézte, hogy hallgassa Miguel hülyeségeit.
Sajogni kezdett a szívem, hogy Sam ezt nem láthatja. De mit érdekel engem, hogy Sam mit lát és mit nem? Nem érdekel! Egyáltalán nem!
A film vége fele vettek észre, amikor már annyira nevettem, hogy lekellett ülnöm hozzá.
-Sofi te..- és ekkor esett le egy hónap után végre nevettem. Már azt hittem soha nem fog megtörni a jég, de Miguel hülyeségeinek köszönhetően ma ez sikerűlt.
-Igen Miguel... - ezzel mosolyogva nézett vissza a képernyőre.
-Te mi a..? CSINGILIIING!! MEG VAGY HUZATVA? A HIDEGBE REPÜLSZ, AMIKOR ELTÖRHET A SZÁRNYAD?? - rendesen tépte a haját.
-Meg fog ám..- kezdett bele Sara, de lefogta a száját.
-Ne szpojlerezz! Érdekel mi lesz a vége!- hát ez bolond. Aztán, amikor a film véget ért Miguel megkönnyebülten ecsetelte nekünk, hogy milyen szép is ez a történet. Tényleg eszméletlenűl szép. Jah, és azt ki ne hagyjam, hogy Miguel közölte ez lesz a kedvenc filmje. Ne, ne kérdezzétek!

###2 órával később###

Itt ültünk a nagyterembe. Miguel, Sara és én. Vártuk azt a négy majmot. A hangosbemondóba mondhatni érdekesen hívtam ide őket. Valahogy így:
-Kedves Ana, Ian, Alejandro és Erik! - itt még aranyos voltam, de aztán - Toljátok ide az elkényesztetett valagatokat a nagyterembe! Mert nem állok jót magamért. - ez már kevésbé volt aranyos és kedves. Persze akiket nem hívtam ide könnyedén vihogtak. Az egész Raktár tőlük zengett.
Az a négy személy lihegve jött be a terembe. Leültek az asztalhoz és, amikor meglátták Sarat, már tudták miről van szó.
Miguel olyan halál nyugottan kezdett el mászkálni, hogy a négy jó madár rendesen remegett a széken.
-Nos, megkértelek bennetek, hogy véggezzétek ki azt az embert egy olyan helyen ahol senki nem lát titeket. És ti szerintetek a legjobb hely ehhez, a város közepén egy sikátor. MI A JÓ ISTENT GONDOLTATOK AKKOR, AMIKOR ELVITTÉTEK ODA? HOGY MAJD SENKI NEM LÁT MEG TITEKET? NEM HISZLEK EL TITRKET ESKÜSZÖM!!- a végét már ordította és az orrát maszirozta. Sara kuncogott az ölembe. Annyira imádom ezt a kislányt!
-Főnök ez egy kicsit bonyolult helyzet bevallom, de ők mér' mentek arra pont akkor? Nem a mi hibánk az!- mondta Alejandro védekezően. Miguel labda nagyságúra tágúlt szemekkel nézett rá.
-Ezt te se gondoltad komolyan! - mire megrázta a fejét, hogy ő teljesen komolyan gondolta.
-Alejandro hallod sajátmagadat? - kérdezte hitetlenkedve Miguel.
-Igeeen! Olyan szépen cseng a hangom nem?- igen ő 36 éves!
-Alejandro! Maradj csöndben egy percig légyszíves! -Alejandro egyből becsukta szólásra nyitott száját - Szóval. Ti négyen, mivel olyan szerencsétlenek voltatok, hogy ezt nem tudtátok elintézni, kaptok egy picike kis büntetést. - dörzsölte össze tenyerét egy ördögi kacaj mellett. Uhaaaa itt dolgok lesznek!- Év végéig engem szolgáltok, amit akarok azt csináljátok. Világos?- vicsirgott rájuk. Mind a négyen segélykérően néztek rám. Megvontam a vállam amolyan ,,nem tudok mit tenni ez ellen”. Sara leugrott az ölemből és oda szaladt hozzájuk.
-Sara vagyok! Csak megakarom köszönni, hogy elhoztatok különben nem ismertem volna meg Sofit és Miguelt. Ezért nagyon hálás vagyok nektek! - felpipiskedett, hogy mindenkinek adjon egy cuppanós puszit. Miguellel összetalalkozott tekintetem. Mindketten tudtuk mit kell tenni. Felálltam és észrevétlenűl elslisszóltam. Saraék nem érdemlik meg, hogy itt legyenek nem csináltak semmit. Azon kívűl, hogy szemtanui voltak egy gyilkosságnak. Jóvá kell tennünk a gyökerek baklövését, és ezt csak egy módon lehet.