A Spanyol Joker

6.rész

A rezgő telefonomat figyeltem. "Ismeretlen szám" Nereara néztem, aki mutogatott, hogy vegyem fel. Kifutottunk a csendes folyosora, és felvettem.
-Halo? - szóltam bele.
-Ööö..Szia! Sofi te vagy az? -hallottam meg egy ismerős hangot.
-Igen én vagyok. És te ki vagy?- kezdtem el csevegni.
-Erik vagyok!- a szivem kihagyott egy ütemet szerintem.
-E..Erik miért hívtál? - hebegtem és Nereara sandítottam, aki elkezdett ugrálni, meg szerintem magában sikítozott. Lehet olyat? Na mindegy.
-Csak azt akartam mondani, hogy apád üzeni menny a bátyáddal ma 5-re a parkba.- értetlenűl néztem egy ideig. Majd hírtelen megcsapott a felismerés.
-Re..rendben! 5-kor? - erre Nerea az ájulás határánál járt. Te isten! Mit kombinálhat ez magában?
-Igen. Sok sikert! Na megyek. Szia! -és letette. Pillanatnyi sokkot kaphattam szerintem, mert arra eszméltem fel, hogy Nerea lehasít nekem egy pofont.
-Ááh! Ez fájt te hülye!- tapogattam meg az arcom. Mérgesen néztem rá.
-Bocsi, de már egy 5 perce itt dumálok neked meg lengetem a szemed előtt a kezem, de semmi. Jól vagy? Mit mondott elhívott randira?- Kérdezte izgatottan. Sóhajtottam.
-Elkell mondanom valamit. De igérd meg, hogy nem mondod el senkinek. Se a szüleidnek, se a rokonaidnak, se senkinek. Megigéred?
-Ez nagyon titkos lehet! Megigérem! - mondta kezét a szivére téve, a másikat pedig felemelete a feje mellé. Bólintottam.
-Hallottál már a Muetre de su padre nevü maffiózó egyesületről? -bólintott. Körűl néztem. Oda hajoltam a füléhez. Nem bízok meg a látásomban. Kitudja, hogy ki hallgatózik és ki nem. -Apa a főnöke. És most hamarosan én is oda fogok tartozni. Kis korom óta erre vagyok nevelve. Minden fegyvert ismerek. Egy embert megtudok őlni akárhogy. Az lesz az életem, hogy embereket őljek szemrebbenés nélkül. Ahogy a bátyámnak is. -elhajoltam a fülétől. Nagyokat pislogott. Majd félve rám nézett.
-Ugye engem nem fogtok bántani?-kérdezte elhaló hangon. Elfordúltam.
-Barátokat nem bántok. Nem lenne szívem, se erőm. Megbízom benned Nerea. Kérlek senkinek ne mond el. - néztem rá könyörögve. Két kézzel beletúrt barna hajába. Egy hatalmasat sóhajtott. Gondolkozott egy ideig.
-Rendben! Senkinek nem mondom el. - mosolyográm. Előre fordulok és most egy hatalmas kő esett le a szívemről. - Ha te értesz nagyon a fegyverekhez, akkor megtanítasz?? - kezdett el csapkodni.
-Pihenj lányom! Ne ütögess! Hallod? Álljál már le magadnak! - néztem rá mérgesen, mire csak a képembe röhögött. Én is szeretlek Nerea, tényleg! - Megtanítalak egy feltétellel! - emeltem fel mutató ujjamat - Végig hallgatsz figyelmesen és azt csinálod, amit én mondok!
-Rendben! Viii foghatok pisztolyt!- visítozott.
-Halkan te bolond. - fogtam be a száját.
-Oké, oké. Na, de nekem most nikotin hiányom van. Ki jössz?- kérdezte felvont szemöldökkel.
-Aha. Hány óra van? - kérdeztem. Rá nézett karórájára.
-8:15. Egy cigi bele fér.
Az udvaron pár diák lézengett. Néhány lány könyvvel a kezében űlt az árnyékban. 9.-esek rohangásztak egymáshoz, hogy elmondják az új pletykákat. Egy-két szerelmes pár, akik vagy egymást falták vagy szimplán beszélgettek. Nerea elővette a cigijét. Nyújtotta felém, de én nemet intettem. Nerea már 10 éves kora óta szívja. Nem volt akkoriban olyan a családi helyzetük. Ezért rossz társaságba keveredett és rászokott. 9.-es korunkban drogozott is, de leszoktattam róla. A legelső napon, mikor beléptem az osztályba Nerea lehajtott fejjel, kék-zöld foltokkal a karján, kócos hajjal ült a padjában. Talán ezért is lett szimpatikus, meg azért, mert ő volt az egyetlen, aki nem úgy nézett rám, hogy "légyszi legyünk besztik nem fogod megbánni". Amikor meglátott azzal a tipikus "hagyj békén és jobban jársz" nézésével akart elijeszteni. Csak ezért is oda mentem hozzá és leültem mellé. Nem szóltam semmit, ahogy ő sem. Emlékszem, amikor először hozzam szólt. Nagyon bunkó volt, de hallatszott rajt, hogy örül annak valaki foglalkozik vele.
Pár hét telhetett el. Egyik este otthon tévézek Miguellel, amikor valaki ráfekütt a csengőre.
Én mentem ajtót nyitni. Amikor kinyitottam Nerea állt ott sírva és látszott rajta, hogy bevan drogozva. Megfogtam a kezét, felvittem a szobámba. Nem tudta hil van, azt se, hogy mit csinál. Ezért befektettem úgy ahogy van az ágyamba. Egyből el is aludt. Másnap azt se tudta, hol van. Miért is tudta volna? Elmondta, hogy nen emlékszik sok mindenre, de arra tisztán, hogy a barátja megcsalta, ezért elment a "barátihoz", akik adtak neki drogot. Nerea persze, hogy elfogadta. Ez után pedig semmire nem emlékszik. Attól a naptól fogva vagyunk barátnők. Azóta probálkozott a drogról leszokni, de néha-néha egy füves cigit elszív. Néha én is rágyújtok, de az nagyon ritkán van. Csak akkor, ha már nen tudok mit csinálni.
Nereaval visszamentünk a terembe. Oliver szökdelt oda hozzánk.
-Ezt figyeljétek mit posztolt Instára Cloe! - visította. Cloe az osztály legnagyobb ribizlie, de nem ő a "főnök". Inkább kihasznált csatlósnak hívnám. Az úgy nevezett "főnök" ismertebb nevén Daniela, az én drága bátyám évfolyam társa. Utállom a csajt.
Cloe az ő jobb keze. Hát.. Nekem nem úgy jöt le. Meg másnak sem. Cloeval nagyon jó barátnők voltunk, de tavaly jóba lett ezzel a lány sátánnal, aki egy khmm...szóval azt csinált belőle. Azóta keseríti mindeki életét, amit élvez is.
Kivettük a kezéből a telefont. A képen Cloe van bepucsít és a középső ujját mutatja a kamera fele. Megnéztük mit írt hozzá. "Kapja be mindenki aki csak artani akar nekem. En nem vagyok egy jatek szer akit kihasznaltok csicskak😭"
Összenézünk, majd elkezdünk visítva nevetni. Már a földön fetrengtünk.
-Na jóó! Nem bíróóm! Hát ez mi!- vísítja Nerea a padlót csapkodva. Én csak tovább nevetek. Hát ez a kép! Ő se gondolja komolyan. Ugye nem? Ezt ő mondja, amikor minden este más fiú/férfi van az ágyába? Amikor boldog kapcsolatokat tesz tönkre? Hát ez szánalmas esküszöm.
Még egy ideig rögtünk, mimt a hiénák aztán leültünk a helyünkre, miután nagy nehezen feltápászkodtunk a földről.
Becsengő előtt még hülyültünk a fiúkkal és beszgettünk a pénteki buliról. Érdekes lesz az az este annyi szent már előre izgulok mi lesz ott.