A Spanyol Joker

7.rész

Tik-tak tik-tak... Utolsó óra. Már csak pár perc és kicsöngetnek. Egy, két, há..és kicsöngettek. Remegő kézzel pakoltam el a könyveimet. Félek a beavatástól. Mindenki ott lesz. Apa bérkommandósai, az összes maffiózó, akik a tagok és a szövetségesek, Bob és Joe, valamint Ines. Ines csak az én kérésemre lesz ott. Ő az én "kabalám" mindig eljött a versenyeimre, a tánc versenyekre is eljött, még akkot is, amikor 40 fokos láza volt. De eljött! Ezért nagyon hálás vagyok neki.
Az iskola kapuján kilépve megláttam Ana-t. Oda futottam hozzá.
-Sziaaa! - ölelgettem meg a csodálkozó lányt.
-Szia. - mondja még mindig csodálkozva. -Miért néznek ennyire? Már nagyon irritál. -súgta a fülembe. Én csak elnevettem magam.
-Azért néznek drágám, mert irritálóan kék a hajad.
-Nem is igaaz! Nekem tök szép kék hajam van. De már kezd kifakulni, szóval elkéne mennem fodrászhoz. - gondolat memetén hatalmasat röhögtem. Hát ezt senki nem tudta volna ilyen komolyan elmondani, mint ő.
Hozzánk vettük az irányt. Ana utköben elmondta, hogy mire számítsak a beavatáson. Semmi jóra. Otthon megebédeltünk, átöltöztem egy egyszerű ruhába. Cica nadrág, egy rózsaszín top, fekete, kapucnis pulover és fekete cipő. Hajamat felkötöttem lófarokba, sminjet nem raktam fel szemüvegemet kontaklencsére cseréltem.
Ana elismerően mért végig.
-Ejha csajsz te aztán kicsípted magad.
-Hát nem tudom te, hogy vagy ezzel, de ha én kicsípem magam az nem ennyíből áll. - mutatok végig magamon. Erre csak elneveti magát. Ennyire vicceset mondtam volna? Nem nem hinném.
Mégbeszélgettünk egy órát.
-Hallod ez az Erik gyerek nagyon hozzád illik. - vigyorog rám, mint a tejbe tök.
-Hát nem tudom- kezdem el piszkálni az ágynemüt- valamiért úgy érzem, hogy semmi esélyem nála. - nézek Ana szemeibe. Feláll, majd elkezd maszkálni.
-Vegyük figyelembe a tényeket. Te oda vagy érte. Erik is meghal érted, mert láttam a telefonján te vagy a háttér. De van egy hatalmas probléma. Ez nem más, mint az apád. Aki közölte az Erikkel, hogyha valamit is csinálni mer veled felakasztja. Apádat megkéne győzni, hogy a gyerek nem ártalmas, vagy egy titkos kapcsolat.- köpni-nyelni nem tudtam. Én vagyok a háttere? Úristeeen! Ez nagyon jó.
-Szerintem maradjunk a titkos kapcsolatnál. Apámat nehéz meggyőzni akármiről is.
-Oksii. Na de menjünk, mert elkésünk. Szóltál a tesódnak?- néz rám. Upsz erről megfeletkeztem. Megvakartam a tarkómat.
-Egy pillanat. - emelem fel mutató ujjam. Ki slisszolok a szobából, majd elüvőltöm magam. - Migeeel! Vonszold ki a nagy seggedet a szobából, mert most lesz a beavatás. - benyitottam a szobába. Kár volt. Épp Inessel??!!??!! Ágy tornáztak. Meg se bírtam szólalni. Rám emelték tekintetüket.
-A kurva... Basszus tesó mennjél már ki! - szól rám. Azonnal becsuktam az ajtót. Ez mi az isten volt? Ines és a bátyám? Te jó ég. Miguelen nem csodálkozom azzal fekszik össze akivel akar, de Ines? Inesen  nagyon meglepődtem. Hiszen ő mondogatta, hogy ő nem fogja szét nyitni a lábát a tesomnak. Ááá neeem. Akkor most mit csinált?? Oda lépek az ajtóhoz.
-5-re legyél a parkba! - mondtam színtelen hangon. Majd elindultam. Kedvemnek annyi. Remélem nem fogom elrontani. Erre várok már mióta. Nem cseszhetem el pont itt. A végén! Bekell kerüljek a bandába!
Addig elmélkedten ezen, hogy arra eszmélfel, itt vagyunk a Parkban. Azon részén, ahol már senki se jár. Komolyan mondom ahányszor eljöttünk apával ide egyszer se hallottam madár csicsergést. Se semmit! Szóval jó hely.
Körül néztem. Itt volt mindenki. Nagyon sóhajtottam. Beálltam Miguel mellé. Majd apára néztem.
-Jó napot kivánok mimdenkinek! - néz a jelenlévőkre, majd ránk. - Szóval a mai nap folyamán mindkettőtöket beavatunk. Viszont nem ugyan úgy. Elösszőr Miguel.
Fuss végig azon az akadály pályán, minél kevesebb karcolással, sérüléssel. Lemérjük az idődet.
Miguel megindult a START vonalhoz. Beállt majd várt a jelre mikor indulhat.
-Most! - indította el az órát apa.
Hihetetlenül jó volt! Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Szép lazán végig futott a 2 méter magasan elhelyezkedő lécen. Felmászott a kötélen, végig kuszott a szöges drot alatt. Na ezt nem tudom minek kellett. Hol vagyunk mi katonai bázison? Kb.
Miguel csukloból megcsinálta. Egy-két karcolással, de 10 perc alatt megcsinálta az egészet. Ki vagy te testvér? Mindenki csak tátott szájjal figyelte a tüdőjét mindjárt kiköpő fiút.
-Éhn nehm ehehrre vállahhahalkoztam!- próbált beszélni.
-Fiam ez hihetetlen volt! Szép volt. - veregedte meg a fiút, aki elterült a földön- Te jössz Kincsem! - néz rám. Elállt a lélegzetem.
-Most csak szivatsz! Ugye csak vicc?! - megrázta a fejét. Levettem a melegítőm és beálltam a START vonalra.
-Most! - ezzel elindultam. Rohantam, mint az őrült. Próbáltam minél kecsesebben kikerűlni az akadályokat, de így is sok karcolást ejtett rajtam a pálya. Az utolsó akadály. Átlendűlni egy hatalmas sár tócsán egy kötélen kapaszkodva. Megfogtam a kötelet, hátra sétáltam, majd neki futottam. Túl magasan fogtam meg. Átlendülnöm sikerűlt, de a leugrás az nem sikerűlt. Amikor elengedtem a kötelet már nagyon magasan voltam, ezért (meg a szerencsétlen formám miatt) hassal érkeztem a talajra. Nem volt kellemes. Nyöszörögve tápászkodtam fel. A derekamat fogva csoszogtam oda. Apa rám néz.
-14 perc. Nem rossz, nem rossz! Büszke vagyok rád. - veregette meg a vállam. Fájdalmas arcal néztem rá, mire csak elnevette magát. - Mivel te neked nem sikerult 10 percen belül végezned ezért lövészet következik.- mosolyodik el. Felvont szemöldökkel nézek rá. - Válassz egy fegyvert.- ezt tettem kiválasztottam a legszimpatikusabbat, majd felé fordultam. - És most lőjj le! - paracsolta mire megállt bennem az ütő. Ezt nem teheti velem. Nem! Nem! NEM! Könnyes szemekkel nézek sötét kék szempárába.
-Nem kérheted ezt tőlem! - emelem fel hangom.
-Már pedig de! Most azonnal csináld, amit mondtam! - parancsolja.
-Apa..- hal el a hangom és könnyek gyűlnek szemembe.
-Vagy meghúzod a ravaszt és megvan a beavatásod, vagy nem húzod meg és az álmodnak vége.- mondta tekintéj parancsolóan. Behunytam a szemeimet. Megkell tennem muszáj. De nem akarom szeretem apát nem veszthetem el. Csak a bátyám maradna nekem, és ezt nem tudnám elviselni.
-Sajnálom..-csuklott el a hangom. Felemeltem kezemet, ujjamat rátettem a ravaszra. Ráirányítottam apa szivére, és miután becsuktam a szemem meghúztam. Hallottam, ahogy elesik. Bőgve rogytam össze a földön. Megőltem őt. Azt, aki felnevelt. A saját és egyetlen apámat.