A Spanyol Joker

9. rész

###1 hónappal késöbb###
Egy hónap telt el apa halála óta. Én pedig arra se voltam képes, hogy ott legyek, amikor belehelyezik sírjába. Minden felé elsétáltam és közben zokogtam. Miguel hívott párszor, de nem vettem fel. Üzeneteket is küldött, de nem foglalkoztam vele. Az nap este nem is mentem haza. Elmentem egy bárba ahol szépen leittam magamat. Nem emlékszem sok mindenre. Kép foszlányok ugranak be egyre halványabban. A bárban hajtottak rám néhányan, de valaki leállította őket. Az egyik sarokban zokogtam és egy üveg vodkával a kezemben szitkozódtam. Innentől sötétség. Otthon ébredtem és Miguel rettentően ideges volt, hogy nem hívtam vissza, de nem szidott le, mert részeg voltam.
Október közepe van. Hamarosan itt a szalagavatójuk a 12.-eseknek. November 23. Hamar itt lesz az.
Szombat van. A "Raktárba" gondolkozunk Miguellel, hogy miként végezzünk az egyik beszállítonkal, aki annyira alljas volt, képes volt felnyomni minket a zsaruknál. Az az ember alapból se volt szimpatikus, és most, hogy végre megölhetem, nincs is ennél felemelőbb. Végül azt találtuk ki, hogy elhívjuk hozzánk, feladjuk neki az új rendelésg és puff lelövöm. Annyira tetszik az ötlet. Amióta apa meghalt lassan 20 emberrel végeztem. Könyörtelen gyilkos vállt belőlem. Miguellel még apróbb részleteket firtattunk meg, amikor hirtelen Erik ront be.
Nos, Erik. Ebben az egy hónapban annyira jóba lettünk, hogy már csak barátként tekintek rá. Ez olyan plátói szerelem volt, és kiderült, hogy Lolába szerelmes. Lola fél évvel idősebb nála, de ez szerintem nem számít. Remélem sikerűlni fog nekik.
Szóval, ott tartottam, hogy berontott hozzánk.
-Föhnöhk! - majd kiköpte a tüdejét.
-Vegyél egy mély levegőt!- utasított és ígyis tett- Azaaaz! Ügyes kis fiú! - gügyögtem neki, mire csak unottan rám néz.
-Haha! De vicces valaki. - mire elvigyorodtam - Főnök...
-Mondjad már!
-Az a helyzet, hogy a mostani akcionkat végeztük Ian-nel, Alejandroval és Anaval, amikor jött egy lány meg fiú, de szerintem a csávó lehetett 20 is. - gondolkozott el magába, mire mi Miguellel rá förmettünk, hogy a lényegre- Szóval azt a két embert elrabóltuk, mert a csaj hívni akarta a rendőröket. Ezért elkaptuk őket és most itt vannak. - kidüllett szemekkel néztünk rá.
-Ti balfaszok! - csapott a homlokára Miguel. Ha ideges káromkodik. Nézzük el neki. - Megkértelek titeket, hogy ne itt a városba intézzétek el a pasast. Erre miva?! Hát ez! - csapott az asztalara.
-Ezt is jól megaztán momdtad! - nézek rá, mire felnevet. - Hallod Erik hol vannak a túszok?
-Gyere! - intett a kezével. Feltartottam a mutató ujjamat, amolyan "pillanat". Oda mentem az asztalhoz, és fiókjából kivettem az asztama pipáját Miguelnek. Igen Miguel asztmás. Még nem volt rohama és nem szeretném, hogy ezek a szerencsétlenek miatt legyen. Hálásan nézett rám, mire halványan elmosolyodtam.
-Na mennjél! - löktem ki Eriket az ajtón - Hol vannak? - mire elindult.
Az ajtó elé érve rám nézett.
-Ebben van a srác. A vele szemben lévőbe pedig a csaj. Vigyázz magadra! - ezzel ott is hagyott. A kilincset megmarkóltam és benyitottam a fiú még nem volt eszméleténél hozzá volt kötözve a lába és a keze is a székhez, amiben ült. Sóhajtottam egyet és felnyomtam a villanyt. Még erre se reagált. Jól fejbe verhették szegényt. Nem láttam az arcát. De ahogy az alkaját néztem nem volt valami izmos se túl vékony. Az a pont jó kategóriába tartozott. Sötét szőke haja oldalt rövidre volt nyírva, feje tetején hosszú volt de nem annyira. A helyiségben volt még egy szék azt oda húztam a fiú elé. Leültem és vártam. Már egy ideje itt gubasztottam, amikor már meguntam, hogy téli álmát alussza, ezért felkeltettem. Megráztam egyszer- kétszer. Najo. Rángadtam egy ideig, amire végre felébredt. Visszaültem és figyeltem őt. Az első, amit megvizslattam az arca volt. Fehérbőre teljesen sima volt. Ajkai teltek voltak, íriszei sötét zölden csillogtak és szemüveget viselt teljesen szög egyenes orrán. Haja pedig tökéletesen belelógott homlokába. Nem nézett ki rosszúl na.
-Ki vagy? - kérdezte, ezzel kizökkentve a bambulásból. Az a hang, mély volt, de nem olyan mély, mint azoknak a hörgő metál zenészeknek. Hanem az a pont jó. El nem hiszem ez a gyerek egy angyal. Ez nem túlzás!
-Khm... - köhögtem zavaromban - Sofi vagyok a Muerte de su padre nevű Maffia szervezet volt vezetőjének lánya. Egy fajta örökös. - nagyokat pislogott. Zavarodottság tükrözött szemeiben.
-Ugye csak szivatsz! - mondja reménykedve. Megrázom a fejem nemleges válasz ként, mire csak kínosan felnevet. - Ezt nem hiszem el és én mi az istenért vagyok itt? Hol a húgom? Jól van? Nem esett semmi baja? - és még megannyi kérdéssel bombázott, amit én már nagyon untam, és ezt észre is vette, mert befogta.
-Szép fiú! A húgod teljesen jólvan. Semmi baja nem történt, nem fogunk megölni titeket, habár...- tettettem gondolkozást, mire az ütő is megállt benne. Erre csak felnevettem.
-Ez nem vicces! - kezdett el dúrcizni.
-De az! - törölgetem a nem létező könny csepjeimet, amit csak unottan nézett végig. - Nyugodj meg szép fiú! Nem lesz semmi bajotok egy ideig itt maradtok és miután meggyőztünk titeket, hogy semmit nem láttatok haza mehettek. - csak bólintott. - Egyébként, mi a neved Szép fiú? - hajoltam oda hozzá és éreztem, hogy beleborzong közelségembe.
-Sa-Samuel-dadogta én pedig elmosolyodtam.
-Örvendek Samuel. Nos azt hallottam roszkor voltál rossz helyen a hugoddal.
-Igen. És ne próbáld nekem azt beetetni, hogy az nem úgy történt..és ennek társai. Láttam amit láttam! És az az volt, hogy két férfi és egy nő megölt egy férfit! - igaza volt ezt nem adhatom be neki. Hát most mi az istent csináljak. Mit mondjak neki? Számat rákcsálva néztem szemeibe. Megigazítottam szemüvegemet és elvigyorodtam.
-Nem is vagy te olyan hülye gyerek. Még hasznodat is vehetnénk itt köreinkben.
Erre a kijelentésemre fel horkant.
-Biztos, hogy nem! A hugomat se próbáljátok meg belerángatni ebbe, mert nem állok jót magunkért! - mondta mérgesen. Ez nagyon aranyos! Félti a hugát. Magamban csak mosolyogtam, hogy milyen kis édes a kirohanása.
-Ez annyira cuki! Na de magadra hagylak. Megyek megnézem a hugodat.- ezzel a lendülettel indultam meg a szemben lévő szobához.
-Rohadjatok meg!-mondta teljesen idegesen. Megértem őt én se szeretnék egy maffia banda fogja lenni. Visszanéztem rá. Láttam ahogy lehull egy könnycsepje a földre. Hogy mi mekkora rohadékok vagyunk. Becsuktam az ajtót. Neki dőltem és egy hatalmasat belevertem. Biztos meghallotta. Átmentem a lány ajtójához. Benyotottam. Egy nagyon aranyos kislány volt a szobába és ott pityergett székhez kötött végtagokkal. Szegény kislány! Hogy lehetnek a többiek ennyire szívtelenek? Nem lehet több 6 éves!
-Szia! - köszönök neki mosolyogva. Erre felkapja a fejét és újra nagy zokogásba kezdett. - Jaj, ne sírj kislány! - futok oda hozzá, és eloldom a kezét-lábát. Leugrott a székről, majd oda szaladt hozzám. Felemeli kezeit jelezve, hogy vegyem fel. Így is teszek. Kezeut nyakam köré fonja kicsi kacsóit, majd egy jó cuppanós puszit nyom az arcomra.
-Köszöm szépen! Egy angyal vagy! Remélem, mikor jönnek az ünnepek a három király sok-sok ajándékot hoz neked! - mire felnevettem. Én is így hittem abba, hogy a királyok hozzák az ajándékokat. De ez a hitünk is egyszer végetér. Ahogy minden más is.
-Hát én már nem kapok ajándékot. Az én részemet elviszik másokhoz. -erre a kislány felkuncog. Egyszer csak abba hagyja és sírásra gördülnek kicsi ajkai.
-Ho-hol van Sam?- és legördült egy könnycsepje. Édesem! Megsimítottam az arcát.
-Ne sírj kérlek! A bátyád jól van. Az előbb voltam nála és nincs semmi baja. - erre csak elmosolyodik.
-Talákozhatunk?- nem volt szívem nemet mondani annyira aranyos volt. Nekem minden aranyos?? Na mindegy. Hosszú szőke haja lófarokba volt összefogva, kék ruhája kicsit gyűrött volt és nagyon jól illett zöld boci szemeihez. Le se tagathatnák egymást annyira hasonlítanak egymásra.
-Találkozhattok, ha elmondod mi a neved! -mosolygok rá és megpiszkálom orrát. Erre csak felnevet. Kis husi!
-A nevem Sara Sánchez. A bátyámnak pedig Samuel Sánchez.
-Szép nevek! Na induljunk, de nem sokáig lehetünk ott, elkell mennünk még leszidni a többieket. Rendben?- hevesen bólogatott. Halkan benyitottam az ajtaján. Megint lehajtott fejjel űlt.
-Mit akarsz!- morogta. Saraval összenéztünk és egyetértően bólintottunk. Leraktam a földre és a pici lábaival oda szaladt a testvéréhez. -Sara! -suttogta. Felkapta a fejét. Gyönyörű zöld szemei megteltek könnyel,  én pedig megvontam a vállam amolyan "Semmiség" szerüen.
-Képzeld eeeeel!!! A néni elengedett és mivel nem szabad sokáig itt lennünk, ezért vele lehetek egésznap! Tudod nagyon kedves. Eloldozott a székből, mert hozzá voltam kötözve. - kezdett el a kezével babrálni és azt nézte. Sam újra rám nézett. Elhiszem, hogy jól nézek ki, de nem kéne állandóan nézni. Csak nyökögött össze-vissza. Szerintem nem tudta felfogni, hogy segítettem a testvérének vagy nem hitte el, hogy megkötözték. Vagy egyik se. Nem vagyok én látó, hogy lássam mi folyik a fejében. Örülök is, hogy nem látom a mocskos gondolatait!
Még beszélgettek egy ideig, amin sokat nevettem. Azt hinné az ember, hogy olyan jó testvérek, hogy állandóan csak a szépet mondják egymásnak meg hasonlok. Aha, ez náluk nem igaz. Megvolt a kötelező "Érdeklődjünk egymás jól léte felől" és ezután szitták egymást, mint a bokrot. Sara azt szajkózta, hogy ő itt akar velem maradni és, hogy Sam is gondolja végig. Sam pedig azt mondta rendületlenűl, hogy neki erre nincs szüksége, meg, neki nem ez lesz az élet célja és a többi.
Ennek a beszélgetésnek az lett a vége, hogy Sara mérgesen húzott ki maga után. -Nem hiszem el! Itt van a lehetőség és eldobja! Még, hogy nem ez az életcélja! Hah, tudod mennyit álmodott erről az egészről? Azt mondogatta, hogy ő lesz, majd a Spanyol Joker jobb keze.
De szerintem minden vele egy idősnek ez az álma. - mondta Sara idegesen hadonászva. Felkaptam a kislányt.
-Figyelj Sara! Lenne egy ötletem! - felcsillantak a szemei- mi lenne, ha... - és belesúgtam fülébe a hirtelen kipattant ötletemet. Heves bólogatással jelezte, hogy tetszik neki az ötletem.
Saraval a kezemben indultam meg Miguel irodájához.
-Halii!!-nyitottam be az irodába. De kár volt...