Szabadesés✔️

Két tűz között

Ígéretet ígéretre halmozol, de aztán egyiket sem tartod be. Eltervezed. Kis ideig betartod, de aztán elérkezel ahhoz a pillanathoz, amikor annyi vonz a tiltott gyümölcs, hogy mégsem érdekel már a rég letett esküd. És akkor már teljesen el is felejtkezel róla. Már mind eltűnik a múlt sötét homályába, és csak akkor eszmélsz rá, hogy tartóztatnod magad, amikor már elkéstél. Így volt ez velem is. Év elején megfogadtam, hogy nem leszek szerelmes, nem bonyolítom az életem ilyenekkel. És most? Inkább nem is mondok semmit...

Egész héten ZH-ákat írtam, amelyek után már használhatatlan voltam. Ezek tetejébe már sürgősen közeledett a félévi vizsgák ideje is. Egy szóval: elegem volt. Ám, amikor Cameronnal találkoztam minden mellékes volt mellette. Egyszerre kivirultam, és széles mosollyal fogadtam a puszit, amit a homlokomra nyomott.

- Szia, édesem. Elég kimerültnek tűnsz. – cirógatta meg az arcom.

- Az is vagyok. – fújtam ki a levegőt- De ez nem tart vissza abban, hogy ma is veled töltsem ezt a napot is.

- Helyes. Hatkor találkozunk a kolesz előtt? – kérdezte.

- Jójó. Már várom. – adtam neki egy csókot és már siettem is tovább a következő órámra.

Majdnem a teremben voltam, amikor Mrs. Roary utánam szólt.

- Catherine! Ugye nem felejtette el a mai büntetését, igaz?

- Nem, dehogyis. Hogy is tudnám? – válaszoltam udvariasan mosolyogva, majd amikor elfordultam körbeforgattam a szemem.

Azt terveztem, hogy kicsit még pihenek a randi előtt, hogy ne legyek egy kész roncs erre közbe jön ez az elzárás. Murphy-törvény. Hát persze...

☼☼☼

Négy órakor ültem be a 206-os terembe, hogy letöltsem a ,,büntetésem" . Kész örültség. Csak azért mert késtem egy kicsit máris elzárás? Pláne egy egyetemen. Érthetetlen.

És amikor azt hittem, hogy nem lehet rosszabb ez a nap, lazán besétált a terembe David. egyből észrevett, majd felém vette az irányt és levágódott a mellettem lévő üres székbe.

- Hiányoztál már, kislány. – mondta, rám sem nézve.

- Kinek nem? – fordultam felé, mire mindketten elröhögtük magunkat.

- Miért kellet bejönnöd? – kérdezte tőlem.

- Késtem óráról. – mondtam sóhajtva egyet.

- Ennyi?

- Igen. Miért, talán azt vártad, hogy valami durvább lesz?

- Nem. De talán izgalmasabb lett volna, ha azért, mert esetleg összeverekedtél értem az egyik lánnyal.

- Sosem viselkedsz komolyan, mi?

- A komoly unalmas.

- Á, értem. De te miért is vagy itt?

- Bezártam,,véletlenül" a szertárba az egyik tanárt. – röhögte el magát.

- Te nagyon gyerekes vagy. – nevettem el magam elképedve.

- Mondták már.

Ekkor belépett a felügyelő tanár, hanyagul ledobva az asztalra a cuccát, majd kényelembe helyezte magát, és elkezdett valamilyen filmet nézni a tabletjén.

- Hallom összejöttél Cameronnal. – bukott ki belőle hirtelen.

- I-igen. – mondtam bizonytalanul, mert a hangjában most enyhe nemtetszést véltem felfedezni.