Váratlan Fordulat

Öt

-Hol voltál?- szegezte nekem Jenna a kérdést, amikor sietősen becsengő előtt pár perccel estem be a tesi öltözőbe.-Általában én érkezem később, és most nézz rám, már rég átöltöztem.

-Jól van már, dogát írtunk természetből - magyaráztam neki miközben villám tempóban kezdtem el öltözködni.

A mai nap csiga tempóban haladt, ráadásul két dolgozatot is írtam. Alig vártam, hogy letudjuk ezt az órát is és mehetek haza a puha ágyamhoz.

-Képzeld, elvileg nincs Craig edző, úgyhogy össze leszünk vonva a fiúkkal -ugrándozott izgatottan, de tőlem csak egy gondterhelt nyögésre tellett.

Az hogy együtt leszünk, egyenlő volt a pokollal. Az átlagos tesi órát egy pillanat alatt át tudja változtatni egy fájdalmasan kínos élménnyé. Vagyis szerintem, Jenna mindig is imádta, ha a fiúk bámulták futás vagy röplabdázás közben, de én mindig is béna voltam mindenben, ezért nemegyszer égett a fejem.

-Mehetünk - álltam fel a hajamat igazgatva.- Essünk túl rajta.

-Jaj, ne már, tök bulis lesz - ugrándozott ki az öltözőből a tornaterem előtti folyosóra, ahol már mindenki várakozott.

Mielőtt még utolérhettem volna, Josh vált ki a tömegből a kezemet megfogva, egy hatalmas vigyorral az arcán.

-Minek örülsz?- próbáltam túlordítani a zsivajt.

-Veletek leszünk- dörzsölte össze a két kezét.

-Tudom, ne is mond- morogtam kedvtelenül.

-Gyerünk gyerekek, befelé!- ordította túl a tömeget Mrs Moore.

Beterelt minket a hatalmas tornaterembe, ahol most is az ismerős fertőtlenítő és izzadság szag keveréke csapta meg az orrom.

Két hosszú sorba állított fel minket, majd bediktáltatta a hiányzókat a felelősökkel.

Hátranéztem a vállam felett a fiú sorra, hát persze, hogy mi lányok álltunk elől, kiszolgáltatva a kíváncsi fiú tekinteteknek. Önkéntelenül is lejjebb ráncigáltam a pólómat.

Szememmel Josht kerestem, de egy nem várt tekintetbe ütköztem, megint azok a gyönyörű kék szemek.
Axel halvány mosolyra húzta a száját, majd rám kacsintott.

Paradicsompiros fejjel fordultam vissza a tanár felé, a szívem olyan hangosan dörömbölt, hogy féltem a mellettem állók meghallják.

-Fiú-lány páros fogó!- kiáltotta Mrs Moore.- Lányok választanak párt maguknak!

Izgatott suttogás hömpölygött végig a lány soron, aminek én nem voltam részese.

Amúgy minek is öltöztem át?!

-Jaj, Leila ne értetlenkedj már- forgatta a szemét a tanár.- Odamész az egyik hímneműhöz a mögötted lévő sorból és megfogod a kezét, amit nem is engedsz el a játék végéig- magyarázta neki és mindenki másnak aki nem értette.

Igazából már mind játszottuk ezt a játékot, ugyanis ez a tanár kedvence, ha nagy létszámú csoportról van szó, csak van néhány nehéz felfogású ember.

Én utáltam az egészet.

-Na gyerünk!- fújt bele a sípjába, mire minden lány bizonytalanul indult el a kiszemeltje felé.

Én a helyemen maradtam és reménykedtem, hogy nekem nem jut pár.

-Fúj de utálom ezt!- morogta Jenna, majd gyorsan váltott, ahogy meglátta a srácot, akivel a bálba megy.- Travis, itt vagyok!- ugrándozott felé boldogan.