Váratlan Fordulat

Kettő

A teremünkben nem sokan voltak, csak a szokásos hamar érkezők. Josh már a helyén ült, fülén fejhallgatóval bámult kifelé az ablakon, mintha olyan érdekes lenne a suli udvara.
Sóhajtva sétáltam a terem végébe és ledobtam magam a padtársam melletti székre.
A szóban forgó személy épp szőke, hullámos haját tekergette az ujjaira, miközben sms-eket írogatott a telóján.

- Szia Jenna! Mizu van? - dőltem neki a vállának.

- Szió Lina! Semmi izgi, csak a szokásos-  nézett fel a telójából.

Jennát gyakorlatilag totyogós korom óta ismerem, az ovi óta elválaszthatatlanok vagyunk, nála jobb barátnőt el se tudnák képzelni.

-Hogy hogy itt vagy ilyen korán?- érdeklődtem, most tűnt fel, hogy van még vagy legalább 10 perc becsengőig.

Jen mindig a csengő előtt néhány másodperccel vagy tíz-tizenöt perccel órakezdés után érkezik meg az első órára.

- Apám ragaszkodott hozzá, hogy ő hozzon el ma reggel, mert elege van, hogy folyton elkések- rántott egyet a vállán.

Bólintottam, ez érthető volt. Csodálom, hogy nem jött rá előbb. Hát igen, késések és rossz jegyek elhallgatásában mind a ketten profik vagyunk.

- De, most hagyjuk- rázta meg a fejét- akkor ma megyünk ruhát venni ugye?- kérdezte izgatottan.

- Igen- ó, basszus elfelejtettem.
Póker arc, póker arc.

- Ugye nem felejtetted el? Lina, pénteken lesz a bál!- ripakodott rám.

Lebuktam.

- Tudom, tudom, nem felejtettem el - hazudtam.

- Na azért. A végén meztelenül fogunk menni - vigyorgott.

-Azt egy páran díjaznák!- nevettem fel.

-Én nagyon élvezném...- hajolt közelebb Tom a másik padból.

-Jaj, dugulj már el- rázta a fejét Jen.

Előkotortam az irodalom könyvemet és a tolltartómat, majd az ablakon keresztül néztem az elhaladó autókat, miközben szép lassan megtelt az osztályterem.

Fülsiketítő csengőszó hallatszódott, mire az ajtó erőteljesen kivágódott és bevánszorgott rajta a vén Ms. Wright.

- Ajjaj, nincs túl jó kedve - súgtam oda Jennának.

- Ha így néznék ki, én se lennék sose jó kedvű - tűnődött hangosan.

- Csend legyen! Kezdjük is az órát egy kis feleléssel!- jelentette ki Ms. Wright, a kezét dörzsölgetve, fogát kivillantva.

Komolyan mondom, ennek a tanárnak tuti problémái lehetnek.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és egy sötétszőke fej kukucskált be.

-Itt vagyunk?- nézett szét a teremben, mire páran kuncogni kezdtek. -Ó, igen.

- Elnézést a késésért, Tanárnő. Elment előttem a busz - vetette hátra a válla fellett Blake, mialatt a helyére sétált.

Ms. Wright visszafojtott indulatait az első padban ülő Stephanien töltötte ki a jó öreg 'bármit-mondasz-egyest-kapsz' feleltetés formájában. Szegény lány.

-Azt hittük már nem jössz - fordultam hátra Blake felé.

-Á, anyámék elzavarnak otthonról, ne ott rontsam a levegőt- húzta szája sarkát gunyoros félmosolyra, majd összekulcsolt kezére hajtotta a fejét, hogy az órát egy kis alvással kezdje.