Váratlan Fordulat

Négy

-Miért írtál fel Júlia szerepére?- csaptam le a tálcám  dühösen Jenna mellé, mire összerezzent és nagy szemekkel nézett vissza rám.

-Honnan tudod, hogy én voltam?- kérdezte idegesen nevetgélve.- Alice árult be?

-Nem!- kiáltottam és ledobtam magam a székre.

-Akkor?Mi a baj?- kérdezte összezavarodva.

-Megkaptam- motyogtam és a kezembe temettem az arcom.

-Hogy mi?- lepődött meg.

-Jól hallottad, megkaptam a szerepet- nyögtem és egykedvűen hozzá kezdtem az ebédemhez.

-De hát ez nagyszerű!- paskolta meg a vállam.- Te nem örülsz?

-Nem. Majd jól be fogok égni az egész suli előtt-Axelről nem is beszélve.-Szerinted vissza lehet mondani?- kérdeztem reménykedve.

-Nem hiszem, de kövi órám dráma, majd megkérdezem Mrs Lainet, de szerintem ne hagyd veszni ezt a lehetőséget- nézett komolyan a szemembe, mire rossz érzés fogott el.

Tényleg ezt akarom?

A nap többi része hamar elment, bárhogy is reménykedtem nem láttam többet Axelt. Minden folyosón feszülten figyeltem, hátha felbukkan valahol, de nem.l

-Mehetünk?- kérdezte Jenna a kocsijának dőlve.- Azt hittem már sose jössz ki.

Sajnálkozva mosolyogtam rá, és beültem az anyósülésre. Igazság szerint teljesen megfeledkeztem róla, hogy vár rám, ezért komótosan készülődtem az öltözőben.

-El se hiszem, hogy Mrs Moore most jött rá, hogy mennyire nem csináltunk eddig semmit a tesiórákon- nyögte miközben beindította a motort.

-Átesett a ló túloldalára. Holnap nem fogok bírni felkelni az izomláztól- sóhajtottam és megpaskoltam sajgó tagjaimat.

-Milyen ruhában gondolkodtál?- váltott át csevegő módba, ahogy lassan haladtunk a délutáni dugóban.

-Nem tudom, az az igazság, hogy már nincs is kedvem ehhez az egészhez -vallottam be őszintén.- Mindenkinek lesz párja csak nekem nem.

-Jaj, ne már, majd leszel velem...

-De az nem ugyanolyan... Nem akarok gyertyatartó lenni- húztam el a számat.

-Elég a pesszimizmusból, jössz és egy jót bulizunk, hamár ennyit szenvedtünk a szervezésével- zárta le a vitát.

Karba fontam a kezem és a nyelvemre haraptam, hogy nehogy visszaszóljak.

Csendben utaztunk, míg Jenna le nem parkolt a pláza előtt.

-Gyere- szólt és kiszállt az autóból.- A kedvenc butikomba megyünk előszőr!

-Hurrá- próbáltam lelkesedni, nem sok sikerrel.

***

-Na melyik legyen?- állt a tükör elé egy rövid világoskék ruhában, miközben maga elé tartott egy sötétebbet is.

Ez megy már két órája, mint egy végtelen spirálban. Egyet felvesz, hogy ez biztosan jó lesz, aztán hirtelen talál egy másikat és nem tud dönteni. Én meg legszívesebben belefeküdnék az egyik ruhakupacba sírni, pedig még egy ruhát sem próbáltam fel.

-Mind a kettő csodás, de szerintem a világos színek jobban mennek a szőke hajadhoz- válaszoltam, majd felálltam a kisszékről, amivel az egyik kedves eladónő szánt meg, mikor látta, hogy sokáig fog tartani a dolog.