Váratlan Fordulat

Hat

-Még azokat a lampionokat kell felrakosgatni, utána mehetünk - kiáltotta Alice a kis díszítőscsapatunknak, de én olyannyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem is hallottam mit mondott.

A tornaterem végében álltam egy seprűre támaszkodva és az eszem minduntalan Axelen és az esti bálon járt. Összeszorított szemmel képzeltem el magam elé a képet, ahogy mi belépünk a terembe és mindenki álla leesik, főleg amikor Axel lehajol, hogy szerelmes csókot hintsen az ajkamra és....

-Lina! - szakította félbe az álmodozásomat Alice éles hangja.- Te nem is figyelsz rám!

-Hagyjad már, szerelmes - intett le Jenna a létra tetejéről szélesen vigyorogva.

-Nem is- vörösödtem el, majd rendkívül felnőttes módon kinyújtottam rá a nyelvem.

-Engem nem érdekel!- tette csípőre a kezét Alice.- Majd otthon ráérsz álmodozni, most inkább segíts felakasztani azokat a nyamvadt lampionokat, hogy végre haza tudjunk menni!

-Oké-oké - védekeztem felemelt kézzel és megfogtam egy csomaggal.

Ennek a lánynak tuti elgurult a gyógyszere vagy csak ennyire kikezdte a stressz.
Pár perc múlva dél, a bálig már csak hat óra van. Ami persze a többiek szerint túl kevés idő a szépítkezéshez, szerintem viszont túl sok. El nem tudom képzelni mit csinálhatnak, ami ennyi időt vesz igénybe.

Azt se tudom mit fogok kezdeni magammal délután, talán elkezdek egy új könyvet, mostanában úgy se volt sok időm olvasgatni. Igen, ez jó ötletnek tűnt, de sajna a sors megint, közbeszólt.

-Hányra jössz át hozzánk? - ugrott le a létráról Jenna.

-Minek?- kérdeztem összezavarodva. Valamiről lemaradtam?

-Jaj, ne csodálkozz már így!- bökött meg nevetve.- Hát, hogy együtt készülődjünk az estére. Tudod, manikűr, smink meg ilyenek...

-Hurrá- próbáltam lelkesedni, nem sok sikerrel. Az ilyenek mindig felértek egy kínzással. Plusz ugrott az olvasós tervem. Megint.

-Kettőre gyere át, és majd akkor mehetünk mindannyian a bálra Travis kocsijával- magyarázta miközben egy nagy zsákba gyömöszöltük az elszakadt díszeket meg a szemetet.

-Oké, kettőre ott leszek, de a fuvarra nem lesz szükségem...-mondtam halkan, mire Jenna szeme kidülledve meredt rám.

-HOGY MI?- kérdezte olyan hangerővel, hogy hirtelen mindenki felém kapta a fejét.

-Csss...majd a kocsiban elmondom- szűrtem a fogaim közt, miközben kényszeredetten a többiekre mosolyogtam.

Kösz, Jenna.

Félóra múlva már Jenna kék Fordjában ültünk és ő várakozóan nézett rám.

-Kivel mész a bálba, Lina?- kérdezte miután egy ideig nem szólaltam meg.

-Tudod te...- rántottam meg a vállam.- Axellel.

-Axellel?- a hangja magas lett a hitetlenkedéstől. -Ó....

Az arca egy pillanatra elkomorult, de hamar kontrollálta vonásait és átcsapott izgatott barátnőbe.

-Miért nem mondtad el hamarabb?- vont kérdőre karba font kézzel.

-Nem akartam, hogy az egész suli megtudja - pillantottam rá vigyorogva.

-Ne már, tök jól tudok titkot tartani - háborodott fel miközben szélsebesen manőverezett az autók közt.

-Aha- nevettem.- Mint mikor...

-Hagyjuk, nem akarok rá emlékezni- torkolt le nevetve.

-De miért nem mondtad, hogy ilyen komoly köztetek a dolog? Mond, hogy nagyszerűen csókol!