Váratlan Fordulat

Nyolc

-Ti meg hol voltatok? - nézett végig rajtunk Alice, miután próbáltunk visszaosonni a terembe mindenféle feltűnés nélkül. Ezek szerint nem sikerült... Gyorsan összenéztünk Axellel.

-Mi csak...a mosdót kerestük - próbáltam előállni valami hihető hazugsággal. Béna vagyok a benne, tudom.

-És megtaláltátok?- kérdezte egy kis éllel a hangjában.

-Hagyd már őket- bökte oldalba Jenna és rám kacsintott, mire az arcom paradicsom piros lett.

-Ugye nem...- kerekedett el Alice szeme hitetlenkedve, ahogy belehasított a felismerés.

Én csak kínosan mosolyogtam, míg Axel mellettem végtelen lazasággal álldogált.

-De...ti,te - habogott Alice össze- vissza.

-Mi lenne ha táncolnánk egyet?- kérdezte Axel hirtelen és a derekamra rakta a tenyerét. Azt hittem már sose kérdezi meg!

-Persze, menjünk- válaszoltam gyorsan, a helyzettől menekülve, és megragadtam Axel kinyújtott kezét.

A kezemnél fogva a táncparkettnek kinevezett rész felé húzott, ahol már egy csomó diáktársunk rázta magát a zenére. Mire odaértünk, pont egy lassú számra váltott a dj. Körülöttünk mindenki a másik a nyakába borult, de szerintem a pia mennyisége a szervezetükben is közre játszhatott. Nem tűntek túl stabilnak.

Axel bal kezét a derekamra csúsztatta, a jobbat összekulcsolta az enyémmel. Lassan dülöngélni kezdtünk a zene ütemére. Egymásra vigyorogtunk, mire váratlanul megpörgetett.

-Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni - mondtam mosolyogva.

-Sok mindent nem tudsz még rólam -válaszolta egy sejtelmes mosollyal az arcán.

Az orrunk majdnem összeért, annyira közel hajolt hozzám. Tényleg nem tudtam róla sok mindent, de nem most akartam ezzel foglalkozni. Lábujjhegyre álltam és egy gyengéd csókot nyomtam a szája sarkába, de ő nem elégedett meg ezzel, azonnal utánam kapott, ahogy elhúzódtam volna.

-Telhetetlen- morogtam nevetve, miután elengedett.

-Ki beszél?- emelte fel az egyik szemöldökét vigyorogva, majd a tenyerét lejjebb csúsztatva belém csípett.

-Itt megláthatnak - raktam vissza a kezét az eredeti helyére.

-Nem érdekel - húzott magához közelebb.- Az enyém vagy...

Ez a mondat elég furán hangzott, de nem sokáig töprenghettem rajta, mert a zene lassan elhalkult.

-Szabad?- kocogtatta meg Axel vállát egy szmokingos alak.

-Blake?!- kiáltottam fel hitetlenkedve.- Azt hittem nem jössz!

-Úgy volt- rántotta meg a vállát és Axelre sandított.

-Tessék- adta át a kezemet Blakenek egy szúrós pillantás kíséretében.

-Nem baj, ugye?- néztem rá Axelre, de semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.

-Nem- dugta zsebre a kezét.- Megyek iszok addig valamit.

-Mindjárt megyek én is- kiáltottam még utána, de már nem hiszem, hogy hallotta, pillanatok alatt eltűnt a tömegben.

-Jól nézel ki Lina - mért fel tetőtől talpig Blake, majd a derekamra rakta a kezét és dűlöngélni kezdtünk.

-Te is.

-Na ne röhögtess! A bátyám kinőtt szalagavatós öltönye van rajtam- nevetett fel, miközben megpörgetett.

-Nem látszik - simítottam le a gallérját mosolyogva.- Egész divatos.

-Egész?!- horkantott fel.- Inkább hagyjuk..

-Oké- vontam vállat.- Hogy hogy mégis eljöttél? Azt mondtad, hamarabb vágnád le a saját alkarod...

-Igen, de Josh megkért, hogy jöjjek. És hát tudod... - kezdte volna el a mesedélutánt, de én gyorsan félbeszakítottam.

-Miért?- vontam fel az egyik szemöldököm. Egyre gyanúsabb volt az egész.

-Hogy észhez térítselek- szaladt ki Blake száján az a mondat, amit végképp nem akartam hallani.

-Köszi, de nem kell- keményedtek meg a vonásaim és igyekeztem nem káromkodni.- Már nagylány vagyok, tudok vigyázni magadra.

-Én ezt tudom - villantott rám egy bocsánatkérő mosolyt.- De Josh...

-Josh nem tud semmit - torkolltam le ingerülten és egy kicsit ellöktem magamtól, mire Blake nagyot nyelt.

Fél tőlem- hasított belém a felismerés. Helyes.

-Akkor ezt mond meg neki te - mutatott a terem oldalába, ahol tőlünk jobbra egy fekete inges alak ácsorgott egyedül zsebredugott kézzel. Összeakadt a tekintetünk, Josh meleg barna szeme szinte hipnotizált, de én átláttam rajta.

Elindultam felé, mire ő a fejével a kijárat felé intett. Átverekedtem magam a vigyorgó, táncoló embereken, majd kimentem a folyosóra, ahol már Josh várt rám.

-Lina...-sóhajtott fel Josh szenvedő tekintettel.

-Mi az, Josh?- léptem oda hozzá és karba tettem a kezem. A benti fülledt, párás meleg után kirázott a hideg, huzatos folyosón.

-Én...te...- küszködött Josh a szavakkal, mire nekem elegem lett. Itt kell várnom arra, hogy kinyögjön egy mondatot, mikor épp táncolhatnék Axellel, például.

-Na jó, nekem erre nincs időm - fordultam sarkon szemforgatva.

-Lina! Miért nem látod, hogy csak kihasznál?- csattant fel Josh mérgesen és a kezem után kapott, de én egy mozdulattal elrántottam.

-Nem! Ez nem igaz!- kiabáltam én is. Miért kell Joshnak mindent elrontania? Eddig az egész este olyan csodálatosan sikerült.

Na, abban a pillanatban egy nagy hülye voltam, hogy nem hittem neki. Egy csomó megaláztatástól megkímélhettem volna magam.De neeeeem... Nekem persze, hogy makacsnak kellett lennem.

-Lin, kérlek!- nézett a szemembe Josh könyörgően.- Össze fog törni. Én...én nem bírom ki, hogy megint úgy lássalak!

-Miért?- hökkentem meg annyira, hogy elfelejtettem rá haragudni.

-Mert...-harapta el a mondatot, mire rossz érzés kerített hatalmába.

-Igen? Mert engem nem érdekel- csattantam fel idegesen. Hirtelen úrrá lett rajtam a menekülési kényszer, így sarkon fordultam és amennyire a magassarkúm engedte visszaszaladtam a tornaterembe. Vissza se néztem, de tudtam, hogy még mindig ott áll, ledermedve és várja, hogy visszamenjek, de nekem eszem ágában sem volt. Tudtam, éreztem, hogy ha ott maradok valami olyat mond, amit nem akarok hallani, amire nem vagyok még kész.

Sietős léptekkel haladtam befelé, amikor is nem figyeltem kellően és meglöktem egy lányt, aki magára és rám borította a pohara tartalmát.

-Jézusom, ne haragudj - nézett rám a csaj, aki kábé tizedikes lehetett.

-Én voltam a hibás sajnálom - próbálkoztam egy bocsánatkérő mosollyal. -Keressünk valami rongyot!

-A takarítószertár ilyenkor nyitva van? - kérdezte a lány a piros italt rázva a kezéről.

-Egy próbát megér - vontam vállat és elindultunk kifelé a tornateremből.

Összeszűkült a gyomrom a gondolatra, hogy lehet hogy Josh még mindig ott áll, de a folyosó üres volt, egy csókolózó párt kivéve.

Befordultam jobbra, ahol a szertár ajtaja volt és minden hezitálás nélkül benyitottam.

Bárcsak ne tettem volna.
Bárcsak ne öntöttem volna le azt a lányt.
Bárcsak ne jött volna el a bálra Josh.
Bárcsak ne lettem volna olyan naiv.
Talán akkor máshogy alakult volna. Talán.

________
Sziasztok!
Eddig eléggé ihlet hiányban szenvedtem, de most visszatértem😜 1-2 hetente lesz friss, ha minden igaz. Ha tetszett a rész, légyszi hagyj valami nyomot magam után😘

XxFannBlack