Álom világban |Eldarya ff|

Nyolcadik fejezet: Hercegnő

-T..tessék???-nézzek rá.-E.. ez lehetetlen.- a földre rogyok.
-MIIII?!!-Dülled ki Mikoo, és a töbiek szeme.-Ez lehetetlen... De... a hercegnő meghalt, nem?
-Ezek szerint él!-viháncol Keró.
-Nemár.... egyszer ő fog minekt uralni..-mondja Ezarel.
-Én ezt nem akarom....-rázom a fejem.
-Bár... én tudtam azt, hogy Eren Nikiforov volt a király... meg hogy született egy lánya... Akinek most kéne 18 évesnek lennie!! Hány éves vagy Leila??-Kérdi Mikoo.
-18.....-nyelek egy nagyot.
-Na neeee.....-felálltam és elindultam.
-Hova mész?
-Túl sok ez nekem. Kiszeretném szellőztetni a fejemet..
-Menj.-mondja Mikoo, én kimegyek.
                ☆Mikoo szemszöge☆
Számomra is hihetetlen volt, hogy Leila lenne a hercegnő, még nekem is sok volt ez egyszerre.
-Menj.-mutatok a kijáratra. Lassan, Elment.
-Szóval... pár hónap múlva már nem mi fogjuk őt csicskáztatni, hanem ő minket?- kérdi Ezarel.
-Nem hiszem hogy fog minmet csicskáztatni.
-Ahogyan bántunk vele, még az is lehet, hogy a gárda irányítását is elveszi tőlünk.-jegyzi meg Valkyon.
-Azt merje meg!-ripánkodik Nevra.
-Hogy ne történjen meg ez, kedvesebnek kéne vele lennetek, és nem kutyaként kezelni őt.-mondja Keró
-Igazad van. Bekéne nyalnunk nála minket.-Elmélkedem.
-Nem kell nyaliznotok, egyszerűen csak ne gondoljátok azt hogy szegény lány a szolgátok. Ennyi az egész, mennk fog, nem?-néz körbe Keró.
-Muszály?-kérdi Ezarel, majd elkezd felfele nézni.
-Nem muszály, nem hiszem hogy olyan lenne ő, de neki is befog egyszer telni a pohár, én msot megyek és megkeresem.-indul el Keró.
Igaza van.... egy kicsit... nem, nagyon kedvesnek kéne vele lennünk. Mit ártott ő nekünk? Semmit! Keró  felnyitotta a szememet.
-Srácok... ártott nekünk ő valamit?-nézek körbe.
-Nem...-mondja Nevra és Valkyon egyszerre.
-Igen! Azzal hogy idejött!
-Ezarel... nem ő akart ide jönni!! A boszorkány kör miatt teremtődött itt. Nem ő hibája.
-Jólvan.....
-Ha nem akarjátok elveszíteni a gárdátokat, akkor tudjátok mit kell csinálni! Világos?
-Mint a nap.
-Most menjetek a dolgotokra. Nekem beszédem van vele. Már csak megvárom hogy visszatérjen.-arra gondoltam hogy kedveskedek neki valamivel! Csinálok neki sütit. Elmentem a kamrába/konyhába , neki is kezdtem.
~Hm... cukor..... basszus! Ez a só~
Egy kis íz fokozó... nem, nem jó. A sütinek löttek. Mérgesen öntöttem ki a kotyvalékot a szemétbe.
~Hm... kitakarítom a szobáját! Ien, ezaz~
Egy porolóval és még pár dologgal, bementem a szobájába.
~Kezdjük az ablakkal~
Elkezdtem rá fújni a fertőtlenítőböl, amit még Ezarel csinált.
Valami elkezdett nyafogni mellettem, amitől megijedtem, és természetesen hátra estem.
~Ennek is lőttek...~
Már csak egy dolog jutott eszembe, de ha azt, amit kitaláltam, át akarom "adni", ahoz hamarabb kell nekem megtalálnom őt, mint Keró. Vagy ha Keró  találta meg őt, lefejelem mindkettőt, és lehet elfelejti... hihi... na jó nem.
Sprintelve futottam ki a központból.
-Hova sietsz?-kérdi Valkyon.
-Meg kell találnom Leilat!-majd futottam tovább.
Láttam Kerót ahogyan egy padon könyvet olvass, nem is baj hogy az jobban érdekli őt. A városban is futottam.. Mikor megtaláltam őt egy padon ücsörögve...
|FOLYTATJUK!|