A felfedezèsek kora

Felfedve?

Havazik.
Kint állok az erkélyen, majd be fagy a fenekem, olyan hideg van. De mégsem megyek be mert olyan csodàlatosan szép a hóesés az esti sötétsègben. Olyan mintha sok ezer, millió vagy több, kis csillag hullna alà, hogy ezzel boldoggá tegyen valakit, mindenkit a földön.
Boldog vagyok ám èn is. És miért? Csak mert Rapmon, az újévi első koncertünk utàn, megpuszilt. Máskor is megtette már, meg nem is csak velem, de ez most nagyon másként hatott rám, s csupán csak azért mert ràjöttem, hogy èn szerelmes lettem belé.
Igazából már a szilveszteri bulin furcsàn èreztem magam, és nem csak az elfogyasztott alkohol miatt. Ott láttam Rapmon-t másképp. Akkor ott, az utolsó percekben, valami elpattant bennem.
Azóta folyton elpirulok, igaz amúgyis pirulòs fajta vagyok, akármikor akarva vagy akaratlanul is hozzám ér.
- Gyere be Jungkook, megfàzol. - Jin szavai, jobban mondva inkább csak hirtelen felbukkanása, megijesztettek.
- Jò. - beletörődöm, hogy ott kell hagynom a csodálatos látványt, hogy bemenjek, ezzel nem okozva több problémát barátomnak.
- Menj pihenj te is. Kèső van már, holnap sok dolgunk lesz. - Jin olyan felelősségteljes. Èn miért nem tudok ilyen lenni?
- Rendben, csak még iszok egy kis teát. - Jin elmolyodik szavaimra, majd magamra hagy.
Egy sóhajt követően kinèzek még a hòesèsre, aztán elindulok èn is. Utam a konyha helyett azonban szobàmba vezet, amin Jimin-el osztozom. Csendben közlekedem, hisz szobatàrsam már alszik. Legalábbis hangos szuszogàsàbòl erre következtetek.
Lefeküdtem ugyan, de nem tudtam aludni. Éppen ezért mobilom vettem magamhoz, felmentem a netre és nèzelődni kezdtem. De azt hiszem jobb lett volna ha nem teszem. Miért? Csak mert megint, mint mindig amióta a banda megalakult, Jin-t ès Rapmon-t összehozò képeket s az azokon lévő írásokat láttam.
Miért vele boronàljàk össze folyton? Miért nem mással? Miért nem velem?
Saját gondolatom nyomán úgy meglepődtem hogy csak na. Nem értettem honnan jött ez nekem, de azt furcsa mód igen, hogy miért érzem.
Fèltèkeny vagyok.