A felfedezèsek kora

Csak egy csòk

Àtvedlettünk kicsit, ami engem ismét csak zavarba hozott. Főleg mert a felvett fürdőköpenyek alatt csak fürdőnadrág volt rajtunk. Ok volt màr ilyen, láttuk is egymást nem egyszer fèlpucèran, de ez most más volt. Más, mert az èrzelmeim úgy összekuszàlòdtak, hogy csak na. Nem tudtam igazából mitèvő legyek.
Addig-addig agyaltam, hogy màr csak akkor kapcsoltam mikor egy dönthető tàmlàjù fotelba ültem le. Eddig ok volt. Csakhogy utàna kiderült, hogy Rapmon kihasználva bambulàsom, előre hozta a masszázst. Ezt nem fogja megúszni. De én sem.
Jó volt az elején, mikor a hátunk s vállaink masszìroztàk. Na de aztán jöttek a làbaink. Eleinte még tartottam magam. De nem telt bele öt perc sem máris nyàvogtam mint egy macska ès szabadulni akartam. Rapmon persze jól szòrakozott ès persze jól tűrt mindent.
Egy picit megorroltam rá, még ha én is mulatságosnak tartottam amit leműveltem a masszázs alatt.
Ezután nem szóltam hozzá.
Elmentünk ahhoz a forrò vizes medencèhez ahová először szerettem volna menni. Egy-két öreg kivètelèvel nem volt ott senki. Csodàlkoztak is kicsit, hogy mit keres ott két fiatal.
Én, miután megszabadultam fürdőköpenyemtől, bele is mentem a medencèbe. Egy kis jóleső sóhaj hagyta el szám amint teljesen körülölelt a vìz. Élveztem a dolgot amíg fel nem tűnt valami ami eddig nem, s ami egy picit el is szomorìtott.
Hogy mi volt az a dolog? Nos, csak egy pàr, két fiú, a sarokba hùzòdva. Ez még nem szomorìtott el, csak amit csináltak. Öleltèk egymást ès csòkolòztak is. Nagyon nem zavartattàk magukat.
Rapmon először igencsak èrtetlenül nézett rám mikor visszafordultam ès sietősen igyekeztem ki a vízből, hogy őt is majd fel löktem. Nem tudtam rájött e furcsasàgom okàra, de én felkaptam fürdőköpenyem ès igyekeztem el onnan.
Nagyon messzire nem jutottam, mert Rapmon hamar elkapott s be is húzott egy lèpcsőforfulò takaràsàba.
- Mi a baj Jungkook? Úgy elrohantàl, hogy azt hittem baj van. - nem néztem rá, nem akartam megtenni.
- Nincs semmi. - füllentettem.
- Ne haragudj, de nem hiszek neked. - felsòhajtott - Ugye amiatt a pàr miatt rohantál el? Biztos.. felkavaró volt ilyet làtnod egy nyilvános helyen. De tudod ez természetes. Ha van valakid akkor néha nem bìrsz uralkodni magadon.
- Honnan tudhatnàm én ezt? Sosem lesz ilyenben részem.
- Butadàg. Màr hogy ne lenne? - màr vàlaszoltam volna mikor valòszìnű eszébe jutott a beszélgetèsünk ès mondta is tovább - Ne haragudj. De tényleg. Ha ő nem... Majd idővel lesz olyan akivel àtèlhetsz ilyesmit. - tudom, hogy nem akar rosszat, de most mégis elszomorított.
- Nem. Soha nem lesz ilyen.
- De.. - befejezni nem tudta mert én nem hagytam. Felemeltem fejem, rá néztem, szemeibe néztem, ès nagyon hamar, meggondolatlan tettre szántam el magam. Egyszerűen szám szàjàra tettem. Cseppnyi kis csók volt ez, nen is tartott sokàig mert nem viszonozta s én is hamar eltàvolodtam tőle, de nekem mégis felért s világ összes kincsènek örömèvel.
Én belèd szerettem Rapmon. Ebben màr teljesen biztos vagyok.