A felfedezèsek kora

Totàlis zavar

Amilyen èrtetlenül nézett rám, utàna szinte ugyanùgy pròbàlt szavakat találni tettemre.
Én làttam.
Esküszöm làttam vìvòdàsàt.
Szemeimet égető könnyek leptèk el. El is kaptam róla tekintetem, ki is tèptem szinte magam kezei közül ès elfutottam. Igyekeztem a lehető leghamarabb szobànkba jutni.
Azonban csak akkor jutott eszembe, hogy a kulcs Rapmon-nàl van mikor nem tudtam bejutni a szobàba. Tehetetlensègemben ràvàgtam pàrszor az ajtóra, aztán szèpen térdre ereszkedtem. Mintha csak lehetséges lenne meg nem törtènttè tenni a dolgokat. De tudtam nem lehet. Elfelejteni sem lehet. Rapmon ahhoz tùl èrzelmes, hogy ilyet csak úgy meg tudjon tenni.
Nem telt tùl sok időbe, hogy megjelenjen mögöttem.
- Vissza akarok menni. - mondtam neki fel sem nézve rá.
- Először menjünk be a szobàba ès beszéljük meg. - nyitotta is az ajtòt, így kènytelen voltam felàllni s bemenni a szobàba. - Szóval.. - kezdte amint bejött s becsukta az ajtòt - azt hiszem ideje lenne némi magyaràzatnak.
- Nem akarok beszélni róla. Csak.. csak felejtsd el. - továbbra sem néztem rá - Csak élvezd ki a hátralévő időt amit itt lehetünk ès tegyél úgy mintha nem történt volna semmi. - úgy èreztem a szìvem fel fog robbanni, olyan erővel dörömbölt mellkasomban.
- Igazad van, de csak az itt töltött időt illetően. A törtèntekről pedig beszélgetni fogunk. Nem most, nem itt, de fogunk. - úgy èreztem hogy nem fogja annyiban hagyni - Most pihenj kicsit, addig én szètnèzek egy kicsit. - megèrintette karom, aztán ment is ès magamra hagyott.
Elég volt ennyi is, hogy könnyeim eleredjenek. Nem bömböltem, de abbahagyni sem tudtam a sìràst.
Erőt azonban valahogy èreztem ahhoz, hogy visszavegyem ruhàim s az àgyra dőljek.
Elrontottam. Nagyon elrontottam mindent. Tudom. De akkor ő miért olyan megèrtő? Miért nem vallat ki? Miért nem akarja a mièrtet tudni?
Félni is kezdtem.
Mert mi van ha miattam lassú romlàsra lesz ítélve ezentúl a banda? S mi lesz ha szép lassan majd mindenki megutàl engem?
Belehalnèk bàrmelyik is következne be. Ez teljesen biztos.
Erősnek kell lennem. Igen. Helyrehozni amit a buta èrzéseimmel elrontottam. Így lesz helyes. Ha visszajön Rapmon majd ... De nem! Nekem kell utàna mennem s tenni valamit.
Gondolatom nyomán visszavedlettem ès kedves szörnyem keresèsère indultam.
Úgy döntöttem, hogy én magam fogok úgy tenni mintha.semmi nem történt volna. Vidám s olyan leszek mint eddig, mintha nem fájna belül semmi.
- Hova-hova? - pont a lifttől nem messze botlottam bele.
- Hát csak gondoltam megjereslek ès ràveszlek, hogy gyere el velem egy pezsgőfürdőhöz, aztán szaunàzni, meg majd ilyen arcàpolòs dologra. - ügyes vagy Jungkook, megy ez neked. Még pàr ilyen akció ès képes leszel bármikor àlarcot viselni - Jössz.ugye? Na?
- Megyek. - furàn nèzett ràm, de belement.
S valóban vegigmentünk minden àltalam felsorolt dolgon.
A vègèn szerintem örültek, hogy megszabadulhatnak tőlünk, jobban mondva inkább tőlem.
Kellemesen töltöttük el az időt, még az én kis közjàtèkom ellenére is.
Mikor aztán vissza kellett tèrnünk a dormba akkor èrtünk jöttek s visszavittek.
A műsor folytatòdott.
A Jimin ès V àltal kèszìtett ètelt nekünk kellett megenni.
Hát mondanom se kell milyen fèlelemmel fogtunk hozzá. A látvány minden volt csak nem szép. De mint kiderült a mondás igaz volt az ètelre.
Ronda, de finom.
S tènyleg. Finom kis ètel volt amit főztek. Ezzel kiegyenlìtettek.
Viszont a J-Hope Suga pàros màr nem volt ilyen jó. Ők a feladatukat hiànyosan vègeztèk el. A büntetésük pedig a dorm teljes kitakarìtàsa, kivètel a szobàk amit azok tulajfonosainak a kötelessège.
Volt egy pàr perces szünet míg az elektronikus dolgokat àtnèztèk akinek az volt a dolga, meg a kameràkat is máshová tettèk. Addig Jin is kapott újabb papìrokat. Amikből csak annyit àrult el, hogy az este közösen a nappaliban fog mindenki aludni. Jimin rögtön kitalàlta, hogy akkor majd jàtszunk valamit. Suga ràkontràzott hogy felelsz vagy mersz legyen az a jàtèk. Én voltam az első aki helyeselt. Furcsàlltàk is szerintem, de úgy tettem mint aki észre se vette.
Amint újra forogtak a felvevők Jin mondta is a következő menetrendet.
Az egész csapat a nappaliban alszik, így a Jimin-V pàrosnak hatàrozott ideje van a takarìtàsra.
Megjegyeznèm, hogy hiàba heten lakják a házat nagy rend van.
Szóval míg idebent takarìtàs folyik mi többiek a kinti feladat után kell, hogy rendet rakjunk.
Röpke két óra alatt végzett is mindenki. Mi kintiek azért lassan mert elhülyültük az időt, a bentiek meg azért mert minket figyeltek.
- Na akkor - szerencsère màr nem forogtak a kameràk. Màr eljàtszottuk a lefekvés dolgot. - jàttszunk! - a mi remènyünk hozott is egy üveget.
- A szabàlyok, ha valaki nem mer s nem felel levesz egy ruhadarabot. - Suga ajànlata egèsz àrtatlan volt.
- Kezdj akkor te. - tolta is Suga-hoz az üveget reményünk.
- Ok. - pörgetett is ès az üveg szája Jimin-nèl állt meg - Felelsz vagy mersz?
- Merek. - Jimin elég magabiztosnak tűnt. De csak míg meg nem tudta mit kell tennie.
- Na akkor csòkold meg V-t. De igazàbòl, ne csak futòlag. - Suga olyan kis sunyi. Komolyan, nem nehèz feladatot adott Jimin-nek. Köztudott, hogy Jimin ès V egy ideje szemeznek egymással.
Jimin kis pìrrel arcàn màszott oda V-hez ès hajolt ajkaira.
Nem csak ő, még én is belepirultam abba a csòkba, sőt még J-Hope is.
Jimin dolga vègeztèvel pörgetett ès az üveg szàja most Jin felè mutatott.
- Felelsz vagy mersz Jin?
- Felelek. - Jin sosem félt, így most sem, szerintem.
- Mikor kaptad az első csókod ès milyen volt?
- Àltalànosban ès nem mondanàm se jónak se rossznak. A fel nem tett kèrdèsedre a vàlasz Jimin, azért mert nem volt különleges, nem éreztem semmit. - Jin higgadtsàga meglepett mindenkit, aztán persze mosolya is aki után mi többiek is nem tudtunk nem mosolyogni. Pörgetett is ès az üveg felém fordulva àllt meg.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek. - csak azèrt mondtam mert bàtor akartam lenni.
- Akkor menj oda Rapmon-hoz ès borzold össze a hajàt. - köszi Jin, remèltem hogy nem perverzsèget talàlsz ki nekem.
Fel is keltem s Rapmon-hoz lépve.jól.összeborzoltam a hajàt. A vègèn úgy nézett ki mint akit villám csapott meg.
- Igazán jó fodràsz lenne belőled. - nevetett V, meg úgy kb mindenki.
- Köszi. - pacsiztam le vele.
Pörgettem, ahogy a többiek is. Volt ott minden, az öltànctòl kezdve a vetkőzèsen át egymás kergetèse is.
Valamikor èjfèl környèkèn hagytuk abba a dolgot. Tagadhatatlanul elfàradtunk mind.
Viszont én még így is kèptelen voltam aludni. Éppen ezèrt ülök még most is a konyhàban egy bögre kihűlt tea tàrsasàgàban. Könnyeim közben csak néma csendben folynak le arcomon miközben mosolygok mint egy bolond.
- Baj van Jungkook? - Jin halk, kedves hangja ès èrintèse picit megijesztett.
- Semmi, csak.. csak olvastam a kommenteket a múltkori koncertünkről ès kicsit elèrzèkenyültem. - szerencsére mobilom nálam volt így segítette füllentèsem.
- Jungkook.. - sóhajtott Jin aztán leült velem szemben - valòjàban mi történt? Tudod nagyon nem tudsz hazudni.
- Ezt nem mondhatom el. - máris bögrèm mintàjàt tanulmányoztam. Jin-t sosem tudtam átverni. Mindig rájön mindenre.
- De miért? Tudod, hogy nekem bàrmit elmondhatsz. Ha tudok segítek, de ha nem akkor is. - szavai pici mosolyt.csaltak arcomra - Na ez az, így máris jobb. - persze mosolyom hamar eltűnt.
- Nem Jin, ezt soha senkinek nem szabad megtudnia.
- Hmm.. csak nem szerelmes lettél te is? - hogy honnan szűrte ezt le nem tudom, de ràtapintott a lènyegre. Arcom egyből làngvörössè vàlt, s hogy takarjam eltoltam bögrèm, hogy fejem az asztalra ejthessem.
Hiàba remèltem, hogy nem fog kèrdezősködni, tudtam, hogy előbb vagy utòbb rà fog kèrdezni, hogy ki a szerencsès. S tudom, hogy nem fogok màr tudni hazudni neki.