A felfedezèsek kora

Feladat

Ha valaki azt hitte, hogy majd egyesèvel, egymást követő napokon leszünk kint.. hát az piszok nagyot tèvedett.
Még a nap folyamán megkaptàk a pàrosok a nekik kiszemelt helyszìnt ahová menni is kellett egyből.
A V és Jimin pàros a dorm teraszàn kapott helyet, aztán a J-Hope Suga páros a kinti medencénél kapott helyet, míg Rapmon és én a kert legvègèben.
Mondanom sem kell, hogy bár látszott, hogy senkinek nem tetszik a helyzet, mégis jó pofát vágtunk hozzá.
Elhülyültük a dolgot eleinte, aztán végül Jin szavàra máris mindenki ment elfoglalni a helyét, jobban mondva felàllìtani a sàtrat.
- Befagy a fenekem. - nyafogtam csak úgy magamnak. Pedig mi voltunk a legügyesebbek Rapmon-al, mi állítottuk fel elsőnek a sàtrat.
- Mindjárt nem fog fázni. - komolyan a frászt hozta rám kedvenc szörnyem. De nem is, ő nem szörny, még ha a neve ezt is jelenti.
- Jó. - mondtam csak és segìtettem neki továbbra is a sátorba tuszkolni a hàlòzsàkok sokasàgàt. Nekem csak kettő van, de Rapmon-nak tuti van egy tucat, vagy kettő.
Pont mikorra végeztünk a pakolàssal, akkor dudàlt Jin. Kapott valami iszonyatosan hangos dudàt, azt hiszem az volt az a valami. Esküszöm élvezi màr most a bìràskodàst.
- Úgy látom egèszen ügyes és gyors volt mindenki. Ezèrt most jutalmul mindenki kivehet egy kis csomagot ebből a dobozbòl. - mutatott maga mellé egy igencsak termetes dobozra. Az mikor került oda? Meglepődve néztem körbe, s ahogy làttam a többiek is ugyanúgy meg voltak lepődve.
A meglepetès okozta kàbulatbòl V volt aki elsőnek kitört és ment a dobozhoz s vett magához egy kis csomagot. Aztán persze mi többiek is odasorakoztunk a dobozhoz, s magunkhoz vettünk egy-egy csomagot.
- Most mehettek. De ne feledjètek, aki a leghamarabb jön be a házba az nem vesztett, csak újabb feladatot kell megoldania. Na és aki legtovább bírja, azaz nem jön be csak ha érte megyünk az jutalmat kap. - Jin mosolygott és mèrhetetlenül elèfedett, meg büszke volt.
Egy "mindent bele" felkiàltàs után mindenki visszatért a sàtràhoz s el is bújt benne.
Egy kicsit azért meglepett Rapmon talàlèkonysàga. Mindig gondoltam, hogy ügyes, de most meglepett. De tényleg.
- Na gyere. - kész kis kuckòt csinált kettőnknek a hàlòzsàkokbòl amibe most hívott engem. S mert amúgyis fàztam, nem kellett kétszer mondania. - Így nem fogunk annyira fázni. - biztos piroslott arcom azért mosolygott olyan furàn. Vagy csak bekèpzeltem? Lehetséges.
- Azt hiszem igazad lesz. - gyerünk Kook, nem szabad kèpzelegned. Most nem! - Megnèzzük mi van a kis csomagokban?
- Nanà. - egy ügyes mozdulattal ki is nyitotta saját csomagját, aztán rögtön el is mosolyodott - Nézd, ezt folyton eldugjàk előlem. - két kis csoki volt a csomagjában, meg valami puha süti féle amiből ugyancsak kettő volt.
- Oh.. - bontottam közben én is a csomagom. Nekem négy kis üveg vitaminos ital volt. - ez finom. - gondoltam talán azért ilyesmik vannak nálunk, vagyis hát a csomagokban, mert ettünk màr s talán úgy gondoltàk, hogy néha nem árt egy kis bűnözés. Igen, bűnözés, mert mindig eltiltanak mindentől.
- Megosztozunk? - Rapmon olyan szépen nézett, hogy ha akartam sem tudtam volna nemet mondani neki.
- Ez csak természetes. - mosolyogtam rá, s aztán máris megosztottuk csomagjaink.
- Nem tudom mit kellene most, de én olyan fáradt vagyok, hogy azt hiszem alszok kicsit. Nem baj? De ha beszélgetnèl akkor beszélgethetünk.
- Nem, aludj csak, én is azt terveztem tenni. - füllentettem.
- Akkor ezt megbeszéltük. - rögtön helyezkedni kezdett tàrsam, és amint megtalálta helyét, legnagyobb meglepetèsemre, àtölelt - Nyugi, nem bànralak, de remegsz úgy fázol. Ne is titkold mert észrevettem. - megmagyarázta tettét s ezzel együtt le is buktatott engem.
- Ne haragudj. - hagytam magam, sőt, még jól ölelésèbe is bújtam. Igazábòl inkább màr melegem volt s a közelsègètől remegtem.
- Semmi baj Jungkook, csak pihenj míg nyugodtan megtehetjük. - igaza van. Igyekszem tenni amit mond, de... olyan nehéz most hogy ennyire közel vagyok hozzá, hogy szívverèsèt is hallom.
Én... azt hiszem menthetetlen vagyok.