Between two points (Alex Rider fanfic) HU

10. Fejezet

Alex befordult a konyhába, én pedig megrőkönyödve álltam egy pillanatig, nem értve mi folyik itt. Aztán elindultam utána zavarodottan és kihűlt kezekkel, fogalmam sem volt mi ütött belé, de nem haboztam már kideríteni. Olyan furcsa őt a saját otthonomban látni, főleg, hogy nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre sem, hogy mégis mit keres itt. Koslattam utána és megálltam a konyhaajtóban, néztem mit működik itt. Benézett a pultok alá, az asztal és székek alá, mintha valamit megrögzötten keresne. Csak ámulva néztem utána, a kíváncsiság egyre jobban elhatalmasodott rajtam, nem tehetek róla, ez a fiú mindig túlságosan is rejtélyes.

- Elmondanád, mit keresel végre? – kérdeztem újra.

Elszántan és maradéktalanul mindent felforgatott. Felemelte még a fazék fedelét is, amiben gőzölgött a spagettiszósz. Alex felvonta a szemöldökét és fura grimaszt vágott, majd sietve lezárta a fedőt. Nekem tátva maradt a szám, éreztem, hogy ez már kifejezetten kínos, habár, nem én voltam a túlzottan kíváncsi, hogy felemeljem a fedőt. Ellépett a tűzhelytől és rám nézett, ő nem igazán tűnt úgy, mintha rosszul érezné magát.

- Dolgokat. – válaszolt kisvártatva a kérdésemre.

A falhoz lépett és azt kezdte vizsgálni, nekem meg leesett az állam. Hátat fordított nekem, hiába néztem rá követelően, nem használt. Megráztam a fejem és inkább követeltem magamba egy kis türelmet, mert talán máshogy ki nem szedem a 'dolgokat' a szőke fiúból.

- Milyen dolgokat? – faggattam tovább.

Alex végighúzta a kezét a konyha fehér falán, majd bólintott és a másikhoz ment. Kezdenek kellene meg sem érteni ezt a fiút. Elléptem a konyhaajtótól és a háta mögött próbáltam kivenni mégis miért tapogatja a falunk.

- Kamerák, nyomkövetők, ilyesmik.

A hangja olyan könnyed volt és hiányzott belőle a komolyság, ami most nagyon kellett volna, elvégre tessék, olyasmikről beszél, amik kém-dolgok. Hogyan jövök én a képbe? A szemem elkerekedett és úgy éreztem, hogy valamikor áthágtam egy határt és valóban 'összegabalyodtam' vele, de nem úgy ahogyan mindenki gondolná, hanem, hogy nekem nagyon úgy tűnik, az ügyeibe keveredtem. Nem akartam, ő sem akarta volna, de most itt van a lakásomon és nyomkövetők után kutat.

- De mégis miért keresgélsz itt? – fakadtam ki, de miután Alexnek esze ágában sem volt válaszolni, hozzátettem - Van valami, amit tudnom kellene?

Alex sóhajtott és ellépett a faltól, megfordult, néhány lépés választott minket el egymástól. A szemembe nézett egyenesen, mikor azt mondta csendesen:

- Nem kellene tudnod még rólam sem.

Én elképedve bámultam rá, a kék szemeiben egy ritka csillanás volt, amit nem tudtam hová tenni. Egy pillanatig csak néztünk egymásra, majd Alex kikerült és már villámgyorsan kint is volt a konyhából. Éreztem, amit sugallni akart, hogy veszélyes vizeken járok, de azt is tudtam, hogy nem hagyhatom elmenni magyarázat nélkül, mert akkor álmatlanul forgolódnék este. Utána iramodtam, de azt láttam, hogy a szőke fiú nem az ajtó felé ment, hanem máris a bátyám szobáját rámolta ki. Ugyanúgy kinyitotta szekrényeket és bekukucskált, mindent felforgatott, ahogyan a konyhában tette.

- Szeretném már tudni, mégis mi folyik itt?!

Alex hallgatott pillanatokig, majd mire megismételtem a kérdést felmordult. Lehajolt, hogy benézzen az ágy alá, én keresztbe tett karokkal álltam mellette. Lassan felemelkedett és leporolta magát, nem is nézett a szemembe úgy válaszolt: