Between two points (Alex Rider fanfic) HU

11. Fejezet

Flóra

Mióta Alex elment, nem tagadom azért a gondolataimban maradt, a rejtélyességével, az egész fiú maga egy titok, amit péntek este megfejthetek. Mivel már nincs edzésem hetente, nincs olyan nap, amit várhatok, a fiú miatt most viszont van mentségem várni a pénteket. Meg akartam tudni mégis mi az, amibe bele kell avatnia, égek a kíváncsiságtól. Valamiért nem megy viszont az ki a fejemből, a pillanat, az arca, amikor túl lazán meghívott hozzájuk az ügy tisztázása érdekében, én nem tudtam volna annyira könnyedén meghívni magunkhoz ott alvós bulira. Tetszik ez az álnév, mintha egy meghitt program lenne, de nem hiszem, hogy én és Alex pizsamában fogunk flangálni. Vagy várj, én inkább Alex pizsamájában, ez már furább kép.

Alex pólóját a szekrény mélyébe rejtettem és kincsként kezeltem. Mert az volt, egy titok, amiért fiú ruhát tartok magamnál egy nagy titok. Néha az jutott eszembe, hogy a fiú ennyire könnyen le is mondott egy ruhadarabjáról, hogy már nem is kéri vissza. Én például nem tudnék nyugton ülni, aludni sem, ha mondjuk tudnám, hogy Alex birtokában van egy ruhadarabom.

A bátyám nem sejtett semmit, ennek örültem, egész héten próbáltam nem rossz fát tenni a tűzre, nehogy szobafogság legyen péntekre, mert akkor még azt sem játszhatom el, hogy Allison-hoz megyek és az egésznek lőttek. Apropó, Allison, még nem is tud, hogy én 'náluk' alszok. Éppen megpillantottam a folyosón, a szekrényénél, kissé idegesen közelítettem meg, nem is értettem magam, hogy miért vagyok gondterhelt, a legrosszabb dolog, ami történhet, hogy nemet mond. Habár, az is elég rossz, mert akkor hogyan értesítem majd Alex-et, hogy a terv lefújva? Nincs is meg a telefonszáma. Ó.

Most már késő aggódni, a barátnőm meglátott, elmosolyodtam, hogy lássa, nincs semmi bajom és mellé álltak, ő a könyveit rendezgette a táskájában.

- Szia Allison.

Jó kedve volt, ezt egyből észrevettem, ennek én is örültem, hátha egyből belemegy kínos kérdések nélkül. Allison viszont ahogyan megpillantott, máris belevetette magát a beszédbe, lendülettel, lelkesen kezdte a mondandóját:

- Szia, hallottad a legújabb pletykát arról az ellenszenves lányról akiről meséltem?

Belementem a beszélgetésbe, nem volt szívem csak a tárgyra térni és félbeszakítani a lelkessége nyerő volt. Így hát nem lomboztam le inkább és figyeltem a mondanivalójára, elvégre Allison sokkal több, mint egy alibi-raktár, még ha most nagyon is erre van szükségem.

- Mi is volt a neve? Ella? -ráncoltam a szemöldököm.

Allison bólintott és belekezdett a mondanivalójába, nem kellett noszogatni, én pedig türelmesen végighallgattam.

- Az, az. Képzeld mit hallottam...

Csengettek, ő pedig a sztori végére ért és csak én éreztem a kínos csendet. Habozva szólaltam meg aztán:

- Allison kérhetek egy nagy szívességet?

A barátnőm készségesen bólintott és közben indultunk az osztály felé, mert

- Hm. Mondd.

A hátamra kaptam a táskát és a földet néztem, úgy tudtam csak nyugodtan beszélni, nem gondoltam volna, hogy nehezebb lesz tőle ezt kérni élőben, mint telefonon keresztül. Elvégre, ott nem láthatta mi a reakcióm azokra a kérdésekre, amik Alex-re vonatkoznak.

- Fedeznél engem ma délután?

Allison-nak szeme sem rebbent, úgy kérdezte meg a lehető leglényegretörőbb kérdést: