Who you? (K-pop ff) /SZÜNETEL/

5 ~ Tükörkép

-Jézusom! - kiáltott fel Sehun és a testvérpárt arébb lökve rohant oda a fiúhoz. Szárnyait kinyújtotta, megvizsgálta, majd gondosan összehajtotta. A hátára fordította az angyalt és pulzusát, légzését kezdte mérni.

-Én ezt nem értem... - suttogta maga elé értetlenül.

-Mi történt? Miért nincs magánál? - guggolt le Taehyung az eszméletlen fiúhoz és homlokára tette kezét, ám láznak nyoma sem volt.

-Nem tudom. Minden életfunkciója normális, egyedül a szárnyai nem stimmelnek.

-Miért? Mi van velük? - csatlakozott a beszélgetéshez a legidősebb is.

-Hát pont ez az. Semmi. Egyáltalán nem is kéne itt lenniük, hiszen mindenkinek levágták, nem? - tárta szét karjait Sehun. Nem értette mi folyik itt és gyűlölte, ha nem ért valamit.

-Ez igaz - bólintott komoly arccal Taehyung, amin bátyja nem tudott nem mosolyogni. Bármennyire is próbálta öccse keménynek mutatni magát, gyermeki arca elárulta valós személyiségét.

A csendben, szinte hallani lehetett agyuk fogaskerekeinek zakatolását, amint próbálták megoldani az érthetetlen helyzetet. A némaságot egyedül a csapból csepegő vízcseppek halk nesze törte meg.

-Talán fürödni akart - vetette fel az ötletet Taehyung.

-Lehet, de ez akkor sem magyaráz meg semmit - rázta meg a fejét Sehun, tovább vizslatva a fiú testét, hátha felfedez valami rendelleneset rajta.

Taehyung is közben csendesen figyelte az ismeretlent, mikor felfedezett valamit furcsát.

-Vajon miért nincs rajta felső?

-TaeTae, öcsikém - ment mellé Baekhyun és átkarolta a vállát - Szerinted rá tudott vona venni bármilyen pólót a szárnyaira?

-Oh, tényleg - nevetett fel kínosan a fiatalabb.

-Maradjatok csöndben! - emelte fel a kezét Sehun, mire a másik kettő elhallgatott és érzékeiket kihegyezve füleltek.

Az ájult fiú lassan kinyitotta pilláit, megszabadítva csokoláébarna szemeit rabságuktól. Megpróbált szólalni, ám torkán nem jött ki egy árva hang sem, csak egy fájdalmas nyögés.

-Segítsetek - intett a két jómadárnak Sehun, kik rohantak is a kérésére. A szőke hajú megfogta a lábait, míg Baekhyun a vállánál, Taehyung pedig a derekánál tartotta meg. - Vigyük az ágyba.

Az utasítást követve cipelték be a másik szobába a már csak félig ájult angyalt.

-Hyung! A feje! - kiáltott fel Taehyung aggódóan.

-Mi...? - pillantott le az ismeretlen fejére Baekhyun - Ijj, basszus - engedte el bal kezével a fiú vállát, hogy megtarthassa hátracsuklott fejét.

-Hyung! - szólt rá egyszerre a két fiatalabb, de már késő volt, szegény angyal teste a földön landolt.

-Upsz. Bocsánat - emelte fel rögtön a leejtett személy fejét, de már késő bánat volt. Szegény fiú újra a tudatlanság csendes mezejére lépett.

-Inkább csak tartsd és figyelj - osztotta ki a feladatot Sehun, majd immár elővigyázatosabban fektették le az ágyra a fiút. Taehyung most tudta csak jobban megfigyelni. Fekete, stílusosan levágott haja szemébe hulott, arcvonásaiból ítélve alig múlhatott húsz. Alacsonyabb termete és kidolgozott felsőteste volt.

-Szerintetek nem olyan, mint Jackson? - tette fel a kérdést Taehyung, ami az idősebbeket is fogalkoztatta már, mégsem mondták ki.

-De - bólintott rá Baekhyun, majd leült a franciaágy szélére, öccse és a szőke angyal pedig az említett bútor mellett található két széken foglalt helyet.