"For a better life"

One

Első nap az új suliban több száz sőt ezer kilométerre mindenkitől aki valaha is fontos volt számomra. A barátaim és ismerőseim,sőt a családom,vagyis ami megmaradt belőle mind távol vannak tőlem.

Kezdem az elején a szüleim elrángattak az országból ahol eddigi 16 évemet éltem,miután a nagyszüleim egy szörnyű autó balesetben elhunytak...

Visszaemlékezés
Éppen otthon voltam a szüleim dolgoztak,mivel anyukám orvos éppen a kórházban volt,apukám pedig egy tárgyaláson,mert az ő szakmája ügyvéd. Egyszercsak megcsörrent a telefon,összerezzentem és nem tudtam ki lehet az,hiszen apáék nem szoktak hívni ilyenkor. Felvettem,de bár ne tettem volna.
- Igen tessék?
-Jó napot,maga Rosalie és Peter Rosewood hozzátartozója?
-I-igen az unokájuk vagyok, Theresa Rosewood
-Sajnálom,Hölgyem,de a nagyszülei szörnyű autóbalesetet szenvedtek és a helyszínen életüket vesztették-éreztem ahogyan a szemeim égetik az egymás után legördülő könnycseppek,a telefon kiesett a kezemből és zokogva a földre rogytam. Olyanok voltak,mint az igazi szüleim,velük nőttem fel révén,hogy apuék mindig dolgoztak. Nem tudom meddig ülhettem ott,de egyszercsak elnyomott az álom.

Visszaemlékezés vége

Felnéztem az óriási épületre ami,mint egy hatalmas börtön emelkedett fölöttem. Boldog és vihorászó diákok tömörültek be az ajtón,vagy éppen kint beszélgettek a napfényes időben. Már akkor éreztem,hogy nem vagyok oda való,minden lány divatos és igencsak kihívó ruhában volt én pedig fekete csőfarmert viseltem egy krém színű hosszú ujjú felsővel,ami eltakarta a frissen szerzett sebeket az alkaromon.

A recepcióhoz siettem,hogy megérdeklődjem az órarendem és elkérjem a könyveim. Mindezt sikeresen elintéztem,de miközben a szekrényemhez mentem amit akkor kaptam megakadályozta az utam egy csapat lány. Már az első találkozásnál leszűrtem,hogy ők a suli ribancai.

- Jajj lányok nézzétek milyen kis elveszett szegény lány. Biztos a cuccai is nehezek, várj segítek...- azzal kilökte a kezemből a könyveket az egyik szőke,aki valószínűleg a "falka vezér"

-Te ribanc-mondtam a szemébe

-Ugyan Amber miért kell mindig eljátszanod ugyanazt...Nem gondolod,hogy ezzel csak még nagyobb ribancnak fognak gondolni?-szólalt meg mögülem egy mély és biztonságot sugalló hang...