"For a better life"

Four

" Ezt követően pedig elsötétül minden..."

Kis idő után magamhoz térek és érzem, hogy nem a saját lábaimon állok. Lassan nyitom ki a szemeim, mivel bánt a fény. Valaki a karjaiban visz valahová és idegesít,hogy nem tudom hová. Felnézek és meglátom Adamet. 

-Mi-miért tartasz? Hová viszel? Tegyél le nem vagyok én béna...-mondom neki és kalimpálni kezdek, hogy mindenképpen engedjen magamtól járni.

-Jól van kislány te akartad-amint letesz, olyan érzés kap el mintha nem bírnának el a lábaim és majdnem elesek, de a mellettem álló fiú elkap-Nagyon makacs egy lány vagy Theresa Rosewood és ez nagyon tetszik-kacsint rám

-Te csak ne flörtölj velem rendben? Én nem vagyok kíváncsi rád-elérünk az orvosiba, amint belépünk egy kedves orvosnő jön oda hozzánk és utasítja a még mindig engem tartó Adamet, hogy tegyen le az egyik fehér, papírral leterített orvosi ágyra.

-Nos tehát mi történt?-kérdezi mosolyogva

-Theresát fejen találta egy elég erősen érkező labda-remek már beszélni sem hagy, mit hisz magáról ez a srác?

Kis idő után a doktornő elenged, azzal a feltétellel ha most haza, megyek és lepihenek és amennyiben nem múlik el a szédülésem felkeresem a házi orvosom. Ekkor megörültem magamban, de aztán jött a fekete leves, mivel,mint már előbb említettem igencsak szédültem ezért csak és kizárólag felügyelettel engedett el és ki más lehetne aki elkísér, ha nem Adam. Miért kell mindehol ott lennie? Miért nem tudott a tanár bekísérni? még annak is jobban örültem volna.

Mikor kimegyünk, Adam neki tol a falnak és a két kezével mellettem támaszkodik meg, így meggátolva a szabadulás esélyét. 

-Legalább megköszönnéd, azt hogy elhoztalak és nem hagytalak ott, mint ahogy a többiek tették volna...-jó lehet ebben az egyben igaza van. Tényleg taplóság ha nem köszönöm meg.

-Köszönöm szépen, hogy elhoztál, de remélem tudod, hogy képes vagyok egyedül haza találni és nem kell fogni a kezem.

-Az előzőek után én azt szűrtem le, hogy igenis kell szóval 101% hogy elkísérlek, Theresa-mélyen belenéz a szemembe és mintha egy kis aggodalmat látnék a tekintetében.

-Ahj Istenem...Jól van de ígérd meg, hogy nem kell beszélgetnem veled és utána leszállsz rólam.

-Ígérem-mosolyog elégedetten,mint egy jól lakott óvodás.

Összeszedem a cuccaim és venném, fel a táskám amikor hirtelen Adam felemeli és a vállára veszi.

-Öhm, szerintem neked nem áll jól,szóval inkább add vissza-mosolyodok el

-Viccelsz nekem minden jól áll-kacsint rám, én pedig nevetek egyet az egoizmusán. Ezt követően pedig elindulunk haza. De akkor még nem sejtem, hogy ez egy igen hosszú út lesz...

Sziasztoook!!!*-*

Tudom,tudom nem a legjobb a rész,de remélem attól még elfogadható. 

Szerintetek mi fog történni az alatt a hosszú út alatt? Nektek szimpatikus Adam?
A válaszaitokat írjátok ide komiba:*

Jó olvasást babák:*

Imádlak titeket<3