"For a better life"

Five

"De akkor még nem sejtem, hogy ez egy igen hosszú út lesz..."

Kicsengetés után indulunk el és bevallom ennyien még sosem néztek rám úgy mintha meg tudnának ölni akár egy pillantással is. Nem szokásom, de akkor abban a pillanatban kellemetlenül éreztem magam. Nem tudom mivel érdemeltem ki,hogy ennyien "szeressenek" a suliban csupán ez alatt az egy napom alatt, de gratulálok Theresa ügyes voltál...Mikor kiérünk az ajtón nem hazudtolom meg magam és majdnem orra bukok az első kis kavicsban, ami a lábam elé kerül.

-Látod mondtam én, hogy jönnöm kell veled-mosolyog rám Adam miközben a derekamnál tart, mert így tudott csak elkapni nehogy pofára essek. Természetesen majdnem mindenki látta. Szerintem holnap nem kellene bejönnöm,mert egy nagyobb lány csapat fog a torkomnak esni. 

-Min gondolkodsz kislány?-most komolyan,kislány? Elfelejtette a nevem?Pedig úgy emlékszem bemutatkoztam neki. Nem tudom elkezdjek e beszélgetni vele. Akkor végképp nem fog békén hagyni, viszont azok után amennyi mindent már most megtett értem, illene. Ahh a francba már...

-Semmin csak,hogy vajon hányan akarnak majd megölni hogyha holnap suliba jövök...-mosolyodok el.

-Mégis miért akarnának megölni? Nem is ismernek, ma jöttél...-neveti el magát. Miért van az,hogy rohadt jól néz ki,kedvesnek is tűnik és még a nevetése is szívdöglesztő???

-Épp ez az ma érkeztem és már elértem, hogy haza kísérj és megmentsd az életem-dramatizálom picit túl a dolgokat.

-Ohh hát ez igaz,sok lány álmát érted el ezzel-száll be ő is a drámázásba, de félő, hogy ő komolyan is gondolja...-És mi oka van annak,hogy valaki pont év vége előtt átjön egy másik suliba?

Lehet nem lenne jó belekezdeni most ebbe,mert akkor mindent el kell mondanom és az nem tenne jót nekem és szerintem őt is elrémiszteném...Hát meghaltak a nagyszüleim akik kb a szüleim volta, aztán öngyilkos akartam lenni és a szüleim inkább átrángattak a világ másik végére, hogy elfelejtsem az egészet...Igen biztos, hogy nem riasztanám el,mert ez egy normális tini lány története...

--Visszaemlékezés--

Nem bírom tovább, bárkinek elmondtam mi történt csak annyit mondott, hogy majd kiheverem és, hogy ne hibáztassam magam...Ebből is látszik, hogy a szokásos sablon szöveget mondták el,mert soha sem hibáztattam magam. Egyszerűen akkora űrt hagyott bennem ez az egész ,hogy nem bírok tovább élni nélkülük inkább utánuk megyek...

A fürdőszobában fekszem, apáék dolgoznak,megengedem a vizet legalább nyugodtan haljak meg,előveszem a pengét és teszek egy mély vágást  az egyik,majd a másik csuklómon. Egy ideig nézem ahogy a vér vörösre festi a vizet, ami a testem melegíti,majd egyre nehezebbek lesznek a szempilláim és lecsukódik a szemem,de sajnos nem örökre...Egy kórházban ébredek és a szüleim ekkor döntik el,hogy elköltözünk...

--Visszaemlékezés vége--

-Nos családi problémák-mondom miközben egy hűvösebb fuvallat miatt kiráz a hideg

-Értem,látom ez kényes téma úgyhogy inkább nem feszegetem. Fázol Theresa?Akkor vedd fel ezt-leveszi a pulcsiját és rám teríti,cserébe egy mosolyt küldök felé. 

-Megérkeztünk,itt lakom-mosolygok és kicsit bánom,hogy ilyen hamar haza értünk-Köszönöm,hogy elkísértél Adam,nagyon kedves tőled

-Nincs mit-mosolyog,majd egyre közelebb jön,de ekkor bevillannak azok a képek a buliról és nem bírom.

-Szia Adam-ezzel beszaladok a házba és bezárom az ajtót...